A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-03 / 18. szám
j V l a m é g csak jáiék Két különböző világ szülötte a kis szarvas és a tigris kölyök, mégis állatkerti gyermekkoruk idején szépen megférnek egymással a zöld pázsiton és'a bokrok sűrűjében. A tigrisben még nem ébredt fel a fenevad, és a kis nőstényszarvas bátran szembeszáll ját szópajtásával. A környezet is segít megteremteni ezt a harmóniát, és ezért az állatfiókák között ismeretlen a „fajgyűlölet•". A tigriskölyök tréfái nem mindig tetszenek a szelíd játszótársnak, ám ha már megunta a kergetődzést, megfordul és felökleli a kis tigrist — bár agancsa még ki sem nőtt. Végül is egymás mellé pihennek le az árnyékba — legalább is az állatkertben. A vadonban az életfeltételek sajnos felborítják ezt az idillt, és véres tragédiák lesznek mindabból, ami az állatkert „kis óvodásai" között ma még csak játék. Zsarnovicky Sándor még utoljára megigazítja feleségén a sajátkezűleg varrt ruhát, mielőtt a „nagyközönség" elé bocsátja csak kedvesek. A kezükből kikerült ruhák Dodek Istvánná szakértő irányításával csinosak. színeikben és vonalaikban is Ízlésesei, harmonikusak lettek. Bár Czanik Aranka, az egyik fiatal lány rigmusaibari vidáman kifigurázta tanfolyamtársait, nem haragudott meg azért senki. A tréfákat megtapsolták, a ruhákat megdicsérték, azután meg olyan asztalt terítettek, hogy az egy nagy községnek is becsületére vált volna. Ebből is látszik, hogy a közösségi érzés ott szunnyad minden kis faluban, minden kis tanyán, csak meg kell találni az utat az emberek szivéhez. A fiatalság még táncra is perdült, kihasználta az alkalmat. Itt dolgozik a tanya népe az állami birtokon — kis körben zajlik az élete. Elégedetlen arcot azonban nem láttunk. — Nyáron jöjjenek el újra — cseng a fülünkben Horsica Anna JNB-tag, Bognár Ilus, Rostásné, Zsarnovicky Sándor és a tanyanépével összenőtt Há.jas Ferenc tanító hangja —, amikor az egész határ zöld lesz mér és megfürödhetnek a mi Kis-Dunánk habjaiban. Eljövünk, eljövünk! Kedves emberek közé mindig visszavágyunk. GÁLY OLGA Tizenkilenc asszony - egy férfi — Szép riportot írjon a réti asszonyokról — mondja Dodek Istvánná, az öthetes varrótanfolyam vezetője —. mert megérdemlik. Olyan lelkesen tanultak és olyan vendégszeretők, hogy először életemben nem szívesen fejeztem be a tanfolyamot. Felsőpatony-Réten női ruha szabászati- és varrótanfolyam volt, mi pedig éppen annak a záróünnepélyére érkeztünk. Nagy esemény ám minden efféle dolog egy ilyen nyolcvan egynéhány házas tanyán, ahol tizenegy ház még friss vakolástól illatos (most építette a helyi állami birtok a dolgozóinak), és ahol a villany is még csak a tizenegy kétlakásos ház új lakóit boldogítja. Össze is jött a nagy iskolateremben a tanygi emberek apraja-nagyja. Nem hiányzott a pódiummá kinevezett katedráról a helyi zenekar . sem, amelynek minden tagja mezőgazdasági dolgozó. (A barnára cserzett arcú prímás, kiváló, fiatal traktorista.) Ügyes, bájos fiatalok műsort is adtak, és bár a később olyan kedvesen dalolt magyar nótákat szivesebben hallottuk .ajkukról, el kell ismernünk, hogy nem maradtak el a világtól. Lehet, hogy egészséges életrevalóságuk nevelte őket ilyen talpraesettekké, lehet, hogy a jól működő helyi CSEMADOK-szervezet. Mindenesetre érthető, hogy Várkonyró! két esetben is ők vitték el az ifjúsági kultúrverseny első diját. A délután fénypontja a varrótanfolyam eredményeinek bemutatása volt. A húsz részvevő (tizenkét asszony, hét lány és egy férfi!) izgatottan rendezgette a teremben elhelyezett készítményeit. — Átlagban három ruhát varrt mindenki, mégpedig: szoknyákat, blúzokat és gyermekruhákat. Tanultunk textilfestést is, a nyitramegyei vapdalásos mintát, de az egy férfin kívül nem igen keltett másnál érdeklődést. Az egyik még lakatlan új hájban varrtunk. Rostásné adta kölcsön a varrógépét. Az aszszonyok felosztották a szolgálatot, mindig tisztaság és jó meleg vett körül — mondta Dodekné. A réti asszonyok valóban ügyesek is, nem-A tanfolyam részvevőinek egy vidám csoportja a jól végzett munka eredményében gyönyörködik
