A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-03 / 18. szám

A Belga Kongót is elérte a gazdasági válság szele! A rézbányák nagyrészét bezárták és a munkásokat ezerszámra bocsátották el. A nyomorban élő fekete bányászok éhségtüntetést rendeztek Leopdldvilleben. A „Munkát, kenyeret" (régebben nálunk ls jól ismert) jelszóra a rendőrség a tömeg közé lőtt. Negyvenkét tüntető a helyszínen meghalt, több mint százan súlyosan megsebesültek! A további összetűzések során a gyarmatosítók további ötszáz fekete bányászt meggyilkoltak. Meddig fogják még saját testvéreiket verni és gyilkolni? A Belga Kongó bennszülött rendőrsége ma még süketen és vakon teljesiti a fehér úr parancsait. De «nit hoz majdt a holnap? Uyaszaföldön az angol úr már csak a drótsövény mögött érzi magát biztonságban. Valamikor korlátlanul garázdálkodtak az egész országban. E pillanatban hatalmuk csupán a drótsövényig ér. Hány hét még számukra a világ? Nyomorogva, gyermekét h&táncipelve, pipával a szájában robotol ez a néger anya hasonlóképp mint sok más százezer fekete testvére, akik mégsem értették meg a forradalmak vérlázító dalalt. Egy napon azonban ők Is felébrednek ... Már a kezdettől fogva úr és szolga! A fehér szállótulajdonos csemetéjének nem barátja vagy játszótársa ez a kis néger fiúcska! Szolga és oltalmazó egyszemélyben. Már gyerekkora óta igyekeznek beléoltani az alaesonyabbrendüség érzését, tudatosítani benne, hogy ő, a fekete a szolga, a fehér ember pedig születésétől kezdve az úr! Ez is elmúlik egyszer. Égnek a gyűlölt fehérurak autói! A Délafrikai Unió fasisztái magukra haragították a négerek és hinduk tömegeit. Eljön a nap, amikor Afrikának ez a legrettenetesebb börtöne ls porba hull, és a nép, az ország szinesbőrű népe lesz az úr!