A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

EJiis'áh gOnd0

fc Alistálon is, mint annyi más helyen a napokban vitatták meg a párt levelét. Bekecses, kucsmás emberek, fejkendős nénikék, fiatalok jöttek össze a kultúrház helységében, hogy véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek olyan dolgokról, mely fnindnyájukat közvetlenül érinti: Az életszínvonal emeléséről, a szövetkezeti élet megerősítéséről, a rejtett tartalékok feltárásáról, a termelés ütemének meggyorsításáról, egyszóval mindazokról a kérdésekről, melyeknek megoldása megkönnyíti a szocializmus építése befejezésének feladatát hazánkban. A helyi nemzeti bizottság elnöke nyitbtta meg a gyűlést. Egyszerű, keresetlen szavakkal beszélt arról, hogy miért is van szükség e vitára. Még több kezdeményezést vár pártunk a dolgozó néptől, hisz politikájában annak tapasztalataira és véleményére támaszkodik. Aztán az életszínvonal emelkedésére tért ki bővebben, összehasonlítást tett a műit ési a jelen között: mit kapott a község a felszabadulás óta; hány ház épült, mennyi motorkerékpár, bicikli van a faluban stb. — Ezek tények, melyeket nehéz lenne letagadni — mondotta. — De ha azt akarjuk, hogy a fejlődés folyamatos legyen, akkor szövetkezetünknek nem szabad egy helyben topognia. Lám, erre is .feleletet vár tőlünk a párt. Mit csináltunk annak érdekében, hogy az eddigi előlegként kifizetett 8 korona munkaegység mellé év végére a másik felét is odatehessük egyszer. Feltártunk-e minden rejtett tartalékot, megtanultuk-e már a mezőgazdasági nagyüzemi termelés minden csínját-bínját, mennyire javult az egyéni felelősségérzet a közös vagyon iránt? A kezdeti nehézségekre már egyre kevesebbet hivatkozhatunk, hisz azok nem tarthatnak örökké. Nézzünk körül a portákon, x

és őszintén, segítő szándékkal A helyi nemzeti bizottság elnöke megnyitja a gyűlést szóljunk a problémákról — fejezte be beszédét az elnök. Az elnök megnyitója után a nagymegyeri járási pártszervezet küldötte aprólékosan ismertette a levél tartalmát. Kár, hogy mind a ketten elég hosszúra nyújtották mondanivalójukat, s így a tulajdonképpeni vitára nem sok idő jutott. Elsőnek egy törődött öregasszony szólalt fel, félénken, zavartan a nyugdíja* ügyében. Szeretne nagyobb nyugdíjat kapni. Eléggé körülményesen magyarázta a maga igazát, de azért megértette mindenki, és a helyi vezetők megígérték, hogy rövidesen utána néznek a dolognak. Nagyon érdekes volt Horváthné a nőbizottság elnökének és a kerületi nemzeti bizottság tagjának a felszólalása, aki az asszonyok munkakedvét, szorgalmát dicsérte. Példának hozta fel Bíró Károlynét. Takács Gyulánét, akik idős koruk ellenére is jól dolgoznak a szövetkezetben. Arról is beszélt, hogy a téli hónapokat hogyan kellene még jobban kihasználni. Szabászat! és főzőtanfolyamok rendezését ajánlotta. Ez nagy tetszést váltott ki az asszonyok körében, úgyhogy a gyűlés befejezése után még együtt maradtak megbeszélni a teendőket. Felvetődött még a tanítók problémája is. A tanítók egy része autóbusszal jár be. Reggel jönnek, este mennek. A többiek pedig szerteszórva laknak a faluban. Ez természetesen kihatással van a kulturális életre. — Mi lenne, ha építenénk egy tanítólakást ? — adta a javaslatot Horváthné. Az érdekes ötletet nem fogadták el, azzal az indokolással, hogy jövőre úgy kevés szó esett. A lényeg valahol elsikis megkezdődik a kilencéves iskola kadt. Talán a hosszú beszámolókat kellett építése, és ezzel együtt meg lehet oldani volna rövidebbre szabni és úgy irányítani a tanítólakás kérdését is. a vitát, hogy az a párt levele nyomén, Így folyt a vita .sok apró-cseprő do- minél több problémát, ötletet, kezdemélogrél. A szövetkezetről, az életszínvonal nyezést hozott volna felszínre, emeléséről a beszámolón kívül nagyon — d— A közönség egy része kell használni, pénzeszközeit a tagok önművelésére fordítani. Itt van ßaran elvtárs is. Térdére vetett papírlapra jegyezget valamit. Végre elszánja magát a felszólalásra. Vtzszabályozás 1956-ban — Ügy vélem, a jutalmazás mikéntjében hiba van. El kell érni, hogy a mezei csoportok tagjait is hozam szerint jutalmazzuk. íMert nem mindegy, hogy egyegy áron mennyi répa vagy kukorica termett. Kiáltó igaztalanság történik azzal az asszonnyal, aki magasabb hektárhozamokat ért el, mi mégis a megművelt terület szerint jutalmazzuk, nem a termés szerint. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a hanyag dolgozó is ugyanannyit kap, mint a szorgalmas. Az eredmény az, hogy a tagok munkakedve megcsappan, mert úgyis mindegy. Erre aztán ösztönös, parázs vita kerekedik. Régi sebek és sérelmek kapnak hangot. A kukoricánál így meg úgy, a répánál is, itt is, ott is megrövidítettek — panaszolják főleg az asszonyok. Bár öszönös a vita és nem is marad szorosan a tárgynál, tisztítótűz ez. A könyvelő még egyszer felszólal a lakásépítkezéssel kapcsolatban. — Ha bővítjük az oszthatatlan alapot, ez minden tekintetben- a szövetkezet jövedelmének emelkedését eredményezi, így lehetővé válik, hogy a forgó eszközökből lakásokat építsünk azoknak, akik arra rászorulnak. Anyagot nagykereskedelmi áron kapunk hozzá. Ez megint más irányt ad a vitának. A > kedélyek megnyugodnak, s a szövetkezet elnöke nekiláthat a kiértékelésnek. Igaz, határozat nem született. Majd a vezetőség alaposan megfontolja a hallottakat, s azután készíti el a határozati javaslatot. Látszólag minden rendben volna. Aki beszélt, megjelent, bármit mondott is, benne él az élet áramában. Ha félszegen is, de hozzájárult az időszerű kérdések megoldásához. De mi van azzal, aki konokul hallgatott, aki el se Jött. Otthon, ajtaja mögé barikádozva tudomásé se akar venni arról, ami körötte történik. Azt mondják, háromszáznál több tagja van a szövetkezetnek. Mégks sokan hiányoztak. Hiába találgatnánk miért? Régi sérelmek, közömbösség, ki tudja mi? Talán rossz szervezés? Az is lehet.. Akármi legyen az oka, de az életből ki' nem maradhatnak. Ez a vita majd ott ' folytatódik a mezőkön, az istállókban, a halastónál és mindenütt, ahol dolgozni kell. Végeredményben minden komoly kérdés ott nyer megoldást. BÄBI TIBOR 5