A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-19 / 16. szám
GÁRDONYI GÉZA: Macskási Imre Ezelőtt száz esztendővel úgy ismerték ezt a nevet, akárcsak Kinizsi Pálét. Testőr volt, s abban az időben a legerősebb ember. Egyszer, hogy Erdélyben járt, útközben leesett a lova lábáról a patkó. Beállított hát a kovácshoz. — Van-e lópatkója? — kérdezte a kovácsot. — Hogyne volna — felelte a székely kovács - van bizony húsz is. — Erősek-e? Mert nekem csak erős kell. A kovács előszed egy halom patkót és mutatja. Macskási meg akarja tréfálni a kovácsot. Fölvesz egy patkót és összeroppantja a markában. — No, azt mondja, ez nem erős. Felveszi a másikat is. Azt is összetöri. — Ez sem erős. 1 A harmadikkai hasonlóképpen cselekszik. — Látom — azt mondja -, hogy gyöngék a patkók, de ha nincs más, hát el kell fogadnom. A kovács maga is jő erős, markos ember, nem szól semmit: fölveri a patkőt. Macskási odavet egy tallért a kovácsnak és fel akar ülni a lovára. - Megálljunk azt mondja a kovács — meg akarom nézni erős-e ez a tallér? Azzal fogja a vastag tallért és kétfelé tori az ujjával. - Nem erős - azt mondja. - Kérek másikat. Hasonlóképpen cselekszik a második és a harmadik, tallérral is, míg végre a negyedikre azt mondja: - Látom, hogy gyöngék a tallérok, de ha nincs más, elfogadom. Macskási elnevette magát és kezet adott a kovácsnak. - No, barátom - mondja neki — te visszaadtad a tréfát, de így se jártam még soha, miőta katona vagyok. 1. dtvs < Törd a fejed Vágd ki és próbáld egymáshoz illeszteni ezeket a képeket. Ha helyesen rakod össze, egy ismert mese elevenedik meg előtted. Tátrai forrásnál Az ér, a Duna kislánya, itt tanul járni a lába, nagy sziklákat átugrálva: csacsog, mint apró madárka, boldogan. S ahogy leér Mikulásra, a Vág szoknyája már várja, s mint kislányt az anyukája Szatelit Rakéták, lökhajtásos repülők világát éljük. Készíts te is magadnak egy rakétagépet. A kilövőpálya két lemez vékony deszka. Talpat is kell készíteni hozzá. Erre kell felerősíteni az oldalakat, melyekhez gumiszalagot fűzöl. Miután a kifovőpálya megvan, a rakétát kell megcsinálni. A rajz világosan tájékoztat ennek elkészítéséről is. A rakétát a kampótól a gumiszalagba akasztod és felhúzod. A rakéta farkára erősített cérnát vagy dróthuzalt a kflövőpálya alsó végében lévő kis vas- vagy facsaphoz akasztod. Kilövésnél a hurkot kipöccinted. Ha ügyesen állítod össze, a rakéta remekül fog szállni. honnan ismerjük meg a fák életkorát? A fák maguk árulják el nekünk. Egy átfürészelt fa törzsén láthatjuk a fa évkoréit vagy évgyűrűit. Ahány gyűrű, annyi éves a fa, mert minden évben egy-egy gyűrű rakódik a másikra. Igaz, hogy csak a törzs legalsó részén lévő gyűrűk száma mutatja a teljes életkort; feljebb a törzs és az kézen fogja s a Dunába szaladnak. Sok kis ér, kedves csermelyek kergetőznek mint gyermekek, elküldik a messze hegyek, várják a folyók, tengerek a vizet. GYURCSÖ ISTVÁN ágak vékonyodnak, és mind kevesebb az évgyűrű. Az egyik falu határában öregöreg tölgyfát láttam. A legöregebb ember is úgy tudta, hogy a nagyapja idejében is öreg volt már ez a fa, lehetett vagy ötszáz éves. A tölgyek életében ez nem is olyan nagy idő, csak amolyan ifjúkor, mert a kocsányos tölgy eléri még az ezerötszáz-kétezer évet is. A kocsánytalan tölgy is elél legalább hat-hétszáz évig. A szelid gesztenye sem adja ezer-ezerkétszáz éven alul, akárcsak a pagylevelű hársfa, amely szintény megérheti az ezer esztendőt. Mi mindent láthatott hoszszú életében egy ilyen fa! Milyen csodálatos meséket mondhatna, ha beszélni tudna! P. E.