A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-19 / 16. szám

[—• Nekem is egy kortyot! Az asszonyok csodálkozva néztek körül. De mivel volt közöttük egy öreg ember, azt hitték, hogy az szólt. Nem is látták, hogy az az imént elaludt. A halottat a szomjúságon kívül az éhség is gyötörte, hiszen a paprikás csirke sem lakat jól a síron túlra is. S akármennyire kényelmes derékaljat csinált magának a koporsóban, az örökös hanyattfekvést csak a valódi halottak bírják. Darázs rettegve gondolt arra, hogy ígérete szerint reggelik halva kell feküdnie. S ekkor megjelent a halál is, a halálmadár, ezúttal azonban egy beteg, döngicsélő őszi légy képében. Mintha meg akart volna ismerkedni a meghalt testi mivoltával, ráröpködött a kezére, majd megvizsgálta arcának minden vonását, végül feltrónolt az orrára. Darázs tehetetlen volt, nem mozdulhatott, mert különben vége a reklámnak. Még több szem is meredt rá most, mint az előbb, a siratóasszonyokhoz ugyanis néhány jámbor férfiú is csatlakozott. Amikor a légy ide-oda mászkált az arcán, majd egy kegyetlen szúrással kegyelemdöfést mért a megholt kitartására. Darázs Pál asztalosmester hosszos szenvedés után visszavette lelkét az Ürtól, azaz, váratlanul feltámadt. — Hol vagyok ? — ült fel és azon pillanatban agyoncsapta homlokán a legyet. Néma csönd borult a halottasszobára. Péter Örzse néne azonban megőrizte lélekjelenlétét. — Fiam — mondta —, térj vissza az öröklét birodalmába. — De, én élek! — kiáltott kétségbeesetten Darázs Pál, és alászállt a koporsóból. Megállt a

szoba közepén és újból kijelentette: - Élek, élek! — Hagyjátok, mindjárt összeesik, van ez igy - mormogta Kocsis Feri, a falu híres disznóölő embere, akiről mesélik, hogy keze alatt nemegyszer már szalmával pörkölt disznó is futásnak eredt. Darázs annyira megijedt a

kísértetiese» rámeredő arcoktól és a másvilágra vissza-Szín: vendéglő. Néhány asztal, székek. Pincér háttérben karján kendövei készenlétben áll. Vendég (kissé bizonytalan lábakon be): Bon dzsorno ... hukk ... szerencsés jónapot. Pincér (asztalhoz vezeti): Tessék helyet foglalni. Mivel szolgálhatok? V.: Hozzon egy korsó sört. Egy korsócska sört. Érti? Egy korsócska söröcskét. Nekem hozza. Kocsmarek Miskának a pingpongszakosztály elnökhelyettesének. P.: Igenis (számolópapírt vesz elő). Az kérem szépen korona negyven. V. (zsebébe nyúl): Itt van. Pardon. Ezakapukulcs. Ez az. De nem. Ez a fogkrém ... Na végre. Itt a lóvé. Az a másfél korona parancsoló pillantásoktól, hogy egyszeriben kirohant a szobából. A siratósereg némi tanakodás után utána vetette magát, mint annak idején Kocsis Feri az égő szőrű vágott hízók után. — Halott — kiabált Kocsis Feri —, fogják meg! Hová menekülhet egy halott, akit üldöznek? Nyilán a temetőbe, ahol nyuqalom van. A kiskedvesi temető mellett van a kocsma is, ahol esténként Iványi doktor bánatát qyógyítqatja. Darázs Pál teste ide vitte halálba kívánt lelkét. Az orvos azonban kereken kijelentette, hogy nem hajlandó Darázst élőnek tekinteni, mert ő már kiállította róla a halotti leletet. — Menjen vissza, fiam a koporsóba. Darázs mester letérdelt az orvos előtt, egy hektó olasz rizlinget ígért neki, ha nem számít egy vérbeli... vagány Kocsmareknek. P.: Azonnal hozom. Egy kis türelmet kérek (el). V. Hát igen, türelem az van. (Feláll, leveszi a kabátját). Tyhíí, de irtó jó kedvem van. Milyen poros itt minden... csak ne lenne olyan hullámos a padló. P.: Már itt is vagyok (Leteszi a sört). Egy korsó sör az annyi, mint korona negyven (számolócédulát ad át). V.: Nagyon szépen köszönöm (fizet). Drága pincér kartárs, én nem is tudom, hogyan háláljam meg a... figyelmességét (iszik). Maga egy igazi haver ... hukk ... Mondja, ismerte maga az öreg Kocsmareket? Az én drága jó apámat? (sírni kezd). Apám, apám miért is kellett neked elpatkolni? P.: Miben halt meg a kedves édesapja? V.: Végelgyengülésben... hukk... és milyen fiatalon! Alig múlt 96 éves (iszik, zokog). Én pedig iszákos lettem (hirtelen határozottan) De ennek mától kezdve vége ... Mégsem érdemli meg az én drága apám, hogy a fia kocsmatöltelék legyen ... Igaz, vagy nem igaz? P.: Hát kérem ... V.: (fenyegetően): Igaz, vagy... P. (ijedten): De mennyire kérem... V.: Na csak azért mondom... hukk... feltámasztja, sőt tetejében megvallotta azt is, hogy a temetkezési reklám kedvéért halt meg. Az orvos értett a borhoz, tehát bólintott és bibliai figyelmeztetéssel szólt: — Kelj fel, fiam, és járj! Ekkor csörtettek be a kocsmába a halottsiratók is. Az orvos a holt mellé térdre vetette magát, szemét egy boroshordóra fordítva, a következőket mondotta: - Darázs Pál feltámadott. - Adjunk hálát annak, a

ki feltámasztotta. Másnap a kiskedvesiek a következőket hallották a községi tanács hangos híradójában: „Ha fel akar támadni, rendeljen osztályon felüli temetést Darázs Pál asztalosmesternél". mert velem nem lehet ám tréfálni. Máris megyek... P.: Igenis. Hát akkor megcsináljuk az elszámolást. Volt égy disznópörkölt, kenyér, savanyúság, garnirung és egy korsó sör. Az annyi, mint... tizenkét korona. V. (fizet): Itt a pénz (kiissza a maradékot, feláll, veszi a kabátját, majd mereven a pincérre bámul). Hanem tudja mire kérem, drága pincér kartárs? P.: Tessék parancsolni. V.: Legyen szíves és ne forogjon, amikor velem beszél... Es különben is, miért inog itt minden? Juj, engem tőrbecsaltak. Ez egy ingadozó hajó az élet tengerén. Kapitány . .. fizetek ... fizetek, mert süllyed a hajó. 1 P. (előbb meglepődik majd szemtelenül): Volt egy töltöttkáposzta, etcetera, etcetera, és egy korsó sör. V.: Nem egy volt. .. Most már nem látom világosan, de vagy kettő, vagy négy volt... P. (vállát veregetve jóságosan): Igen ... Igen. Hát az összesen huszonhárom korona. V.: Itt egy huszonötös... A többi a magáé. P. (két koronát visszaad, és büszkén): Nagyon szépen köszönöm, de mi nem fogadunk el borravalót... (Nagyon gyors függöny) A HÉT. a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Felelős: dr. Szabó Rezső főszerkesztő. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Barsi Imre, Egri Viktor, Eőrincz Gyula, Pathő Károly és Tóth Tibor. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. telető',, 261-04, postafiók C-396. Kiadóhivatal: Bratislava. Mierové nám. 3-4, telefon 220-59. Terjeszti a Posta Hírlap Iroda. Megrendelhető minden postahivalalban és levélké?i>-sitónél. Nyomja a PRAVDA nyomdavátlalat, Bratislava Jesenského 12. Egyes szám ára 1,50 Kos. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39.— K6s, egész évre 78,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A-631139 15