A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

felé és segít nekik leküzdeni az útjukban álló nehézségeket és akadályokat A marxista-leninisták új élet formálói, nagy forradalmi eseményeket hordozó, bátor, szárnyaló fantáziájú emberek De ugyanekkor e világból való emberek is, akik mind a két lábukkal a reális valóság talaján állnak. Józan politikusok, akik tevékenységükben számításba vesznek minden reális feltételt és lehetőséget. Nem félnek a nehézségektől, nem takargatják az ellentmondásokat. Képesek arra, hogy nyíltan és becsületesen megmondják népüknek a teljes igazságot, még ha olyan keserű is alkalomadtán. Lenin tanítványai és követői, a kommunisták a legmerészebb feladatot tűzik maguk elé, miközben a nép java és boldogsága lebeg szemük előtt. E feladatok végrehajtásán fáradozva, semmiféle erőfeszítést nem sajnálnak. III. Forrjon egyben az irodalom és a művészet a nép életével Miért szentel oly nagy figyelmet a párt az irodalom és művészet kérdéseinek? Azért, mert ezeknek rendkívül fontos szerepük van pártunk ideológiai munkájában. a dolgozók kommunista nevelésében. Íróink, művészeink, szobrászaink, zeneszerzőink, film- és színházi dolgozóink egész ' értelmiségünkkel együtt alkotó munkájukkal tevékenyen kiveszik a részüket a szovjet társadalom teremtő tevékenységéből, híven szolgálják népüket. A kommunista párt hű barátainak, az ideológiai harc terén segítő társainak megbízható támaszainak tartja az irodalom és művészet dolgozóit. Pártunknak gondja van az irodalom és művészet felvirágoztatására, magas eszmei s művészi színvonalára. Népünknek közérthető irodalmi, festészeti és zenei művekre van szüksége, amelyek egyben a munka pátoszát árasztják. A szocialista-realista módszer korlátlan lehetőségeket nyújt ilyen művek alkotásához. A párt kérlelhetetlen harcot folytat, nehogy idegen ideológia befolyása szivároghasson bc az irodalomba és a művészetbe, kérlelhetetlen harcot folytat a szocialista kultúrát fenyegető ellenséges támadások ellen. A fejlődés fő iránya az, hogy az irodalom és művészet mindig elválaszthatatlanul forrjon össze a nép életével, híven ábrázolja a szocialista valóság gazdagságát és sokoldalúságát, világosan és meggyőzően mutassa be a szovjet nép hatalmas átalakító tevékenységét, erkölcsi magasrendűségét. törekvéseinek és céljálnak nemes jellegét. Az irodalom és a művészet magasztos társadalmi rendeltetése az, hogy harcba vigye a népet a kommunizmus építésének új síkereiért. Elvtársak, be kell ismerni, hogy az írók és a művészek között még akadnak olyan emberek, akik olykor elveszítik a talajt lábuk alól, helytelen útra tévednek, hibás, ferde megvilágításban foglalkoznak az irodalom és a művészet feladataival. Ezek az emberek úgy próbálják feltüntetni a dolgot, mintha az irodalomnak és a művészetnek az volna a feladata, hogy csak a hibákat keresse, elsősorban az élet negatív jelenségeit tegye szóvá, rendellenességeket sorakoztasson fel és elhallgasson minden pozitív jelenséget. Pedig éppen ezek a pozitív jelenségek, az élet új és haladó vonásai a legjellemzőbbek a szocialista társadalom viharos gyorsasággal fejlődő valóságára. Mi támogatjuk a helyes irodalmi álláspontra helyezkedő az élet pozitív jelenségeit ábrázoló írókat Ez nem jelenti azt, hoav minden művük mentes ilyen vagy amolyan hibáktól és nem lehet bírálni. Lehet. hogy ezeknek az elvtársaknak a műveiben megnyilvánultak egyes téves irányzatok. de ez senkit sem jogosít fel ócsárlásukra s annak tagadására, hogy hasznosat alkottak. Az elvi politika az egyedüli helyes politika Bennünket, kommunistákat senki sem vádolhat azzal, hogy félünk a kritikától s igyekszünk elkenni s takargatni munkánk fogyatékosságait. Történelmi tapasztalat, hogy a hanyatló osztályok és politikai pártok jellegzetessége a bírálattól és az önbírálattól való félelem. A kommunista párt, amely a leghaladóbb osztály politikai vezetője, a kommunizmust építő nép vezére. a marxizmus-leninizmus zászlai alatt folytatja nagy átalakító tevékenységét. Sohasem ijedt meg azoktól a nehézségektől, amelyek útját állják, miközben nagy célja felé halad. Mindig bátran és nyíltan szembenéz az igazsággal. A nép érdekében, szolgálatában áll, nyíltan és kérlelhetetlenül felfedi a nehézségeket és bírálja a hibákat, a tömegekkel együtt jelöli meg — ügyek sikere érdekében — a nehézségek megszüntetésének, a hibák kijavításának módjait. A kérdésnek az a lényege, hogy milyen álláspontról és kinek a nevében élnek a bírálattal. Mi azért tárjuk fel a nehézségeket és azért bíráljuk a hibákat, hogy ezeket az akadályokat eltávolítsuk utunkból, még jobban megerősítsük szovjet rendszerünket, a kommunista párt állásait, újabb sikereket vívjunk ki és még jobban meggyorsítsuk a haladást. De mi történik néhány irodalmárral, amikor elkezdi bírálni a hibákat? Ezek, miután nem ismerik az életet, nincsenek meg a szükséges politikai tapasztalataik s nincs meg az a képességük, hogy meglássák az élet fontos és döntő jelenségeit, belekapaszkodnak egyesek hibáiba és válogatás, meggondolás nélkül mindent egy rakásra hánynak, magukat ijesztgetik és igyekeznek másokat is megrémíteni. Pártosság és népiesség Irodalmi és művészeti körökben sok szó esik a pártosságról, a népiességről. a művészi szabadságról és a párt-irányítástól. Ezek a kérdések komoly figyelmet érdemelnek. Annál inkább is beszélni kell róluk, mert ezzel kapcsolatban sok helytelen és zűrzavaros dolgot beszéltek és írtak össze. Ez zavart kelt a fejekben és akadályozza az embereket abban, hogy helyesen értelmezzék a párt irodalmi és művészeti politikáját, az ideológiai munka e fontos területein gyakorolt pártirányítás lenini elveit. Most pedig néhány megjegyzést fűzök az irodalom és művészet pártosságának és népiességének kérdéséhez. Először is nem szabad szembeállítani a pártosság és_a népiesség fogalmát. A szovjet szocialista társadalom, a kommunista párt és a nép egységéből meríti erejét. A szovjet társadalmi és államrend a kommunista pártnak a nép létérdekeit kifejező politikáján alapszik. Ezért nagy tévedés volna azt gondolni, hogy a mi szovjet viszonyaink között bárki is szolgálhatja a népet. ha nem vesz részt tevékenyen a kommunista párt politikájának végrehajtásában. Lehetetlen kívánság együtt haladni a néppel, de nem osztani a párt nézeteit, nem érteni egyet politikai vonalával. Aki a néppel akar lenni, az mindig együtt lesz a párttal. Aki szilárdan a párt álláspontján van, az mindig a néppel lesz. A művészetben a pártosságot nem a művész formális párttagsága határozza meg, hanem eszmei álláspontja, nézetei Sok olyan jó írónk van, aki nem párttag, művei mégis eszmeileg és politikailag mélyen pártosak és joggal nyerték el a nép elismerését, mivel annak érdekeit fejezik ki. Ha a művész a kommunizmus eszményeiért, népe boldogságáért folytatott harcnak szenteli életét, ha a nép érdekei, gondolatai és vágyai ihletik, akkor művei a nép, a párt- és az állam érdekeit fogják szolgálni, bármilyen témát választ, bármilyen jelenséget ábrázol. Az ilyen művész szabadon, kényszer nélkül, meggyőződésből és elhivatottságból, szíve sugallatára választja a nép szolgálatának útját. A szocialista társadalomban, ahol a nép valóban szabad, ura sorsának és formálója új életének, a népét híven szolgáló művész előtt fel sem merül a kérdés, szabadon alkothat-e vagy nem. Sajnos, az írók és képzőművészek között akadnak olyan emberek — az „alkotás szabadságának" hívei —, akik azt akarják, hogy szótlanul tűrjük a szovjet valóságról torzképet rajzoló műveket, ne tegyünk rájuk észrevételt, ne adjunk róluk elvi értékelést. Ezek az emberek, amint látszik, húzódoznak az irodalom és a művészet párt- és állami irányításától. Néha nyíltan ellenzik azt. de leggyakrabban felesleges gyámkodásról, a kezdeményezés megbénításáról stb. fecsegve, leplezik el véleményüket és kívánságukat. Mi nyíltan megmondjuk, hogy az ilyen nézetek ellentétben vannak a pártnak és az államnak az irodalomhoz és a művészethez való viszonyát szabályozó lenini elvekkel. Lenin, mint tudjuk, az irodalom és művészet sajátságait szemmel tartva, ismételten rámutatott, hogy a párt nem hagyhatja irányítás nélkül a társadalom szellemi élete e fontos területét. Lenin, mint a párt vezetője és a szovjet kormány feje, következetesen érvényesítette ezt az elvet. Nem lehet társadalomban élni és függetlennek lenni a társadalomtól — hangoztatta. Lenin engesztelhetetlen volt azokkal szemben, akik az irodalmi és művészeti kérdésekben eltértek az elvi vonaltól s az eszmei hibájukat tekintve liberális álláspontra csúsztak le. A pártnak az ideológiai kérdésekben hozott határozatai megszabták az irodalom és művészet területén folytatott pártpolitika legfontosabb feladatait és alapelveit, amelyek ma is érvényben vannak. Az egyik legfontosabb elv: a szovjet irodalom és művészet elszakíthatatlan kapcsolata a kommunista párt politikájával, amely a szovjet rend létalapja. A művészet minden ereje elvi alapon tömörüljön Egyes liberális beállítottságú emberek azzal vádolhatnak, hogy harcra buzdítok. Ügy van. Mi sohasem titkoltuk, hogy elvi, eszmei harcra buzdítottunk és buzdítunk. A mai világban elkeseredett harc folyik két ideológia — a szocialista és a burzsoá ideológia — között. Ebben a harcban nem lehetünk semlegesek. Nem volnánk marxista-leninisták, ha kívülállók módján, közönyösen és passzívan néznénk, hogy próbálják becsempészni irodalmunkba és művészetünkbe a szovjet emberek lelkületétől idegen burzsoá nézeteket. Józanul keJl szemlélnünk a dolgokat. Számot kell vetnünk azzal, hogy ellenségeink léteznek és az ideológiai frontot megkísérlik felhasználni a szocializmus erőinek gyöngítésére. Ebben a helyzetben jókarban, kifogástalan állapotban kell tartanunk eszmei fegyverünket. Az elvi bírálat segíteni kívánja az irodalmárokat és a művészeket alkotó munkájukban, hogy még eredményesebben munkálkodhassanak népünk javán, s tevékenyen kivegyék részüket a népnek a kommunizmusért vívott harcából, gazdagítsák müveikkel a szovjet szocialista kultúrát. 16