A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

revanspolitikája miatt a legnagyobb veszélyt jelenti nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész világ békéjére. Űgylátszik, hogy Bonn urainak nem használt a történelmi lecke. Még mindig nem nyugszanak a bőrükben. Ahelyett, hogy megszívlelnék a szovjet javaslatokat — Adenauer úrék — Washington, London, Párizs uraival együtt — esztelen kardcsörtetéssel viszonozzák a szovjet békejavaslatokat. Berlin kérdésében a potsdami megállapodásra hivatkoznak, arra az egyezményre, amelyet tízszer és százszor a sárba tapostak, amelyről számtalanszor kijelentették, hogy alvult és érvényét vesztette. Tankokkal, repülőgépekkel, atom- és hidrogénbombákkal akarják megvédeni nyugat-berlini támaszpontjaikat és a nyugat-berlini lakosság szabadságának nevében akarják végtelen időkig meghosszabbítani a Német Demokratikus Köztársaság szívében fekvő főváros három szektorának megszállását. A Szovjetuniót és bennünket, a szocialista világrendszer népeit nem tud megfélemlíteni az imperialista államok kardcsörtetésé, mint ahogy nem ijedtünk meg a nyugat-német revans-politikusok fenyegetődzéseitől sem. Erőnk, a Szovjetunió által vezetett szocialista világrendszer politikai, gazdasági és katonai ereje, valamint a tartós világbéke biztosításáért küzdő embermilliók egysége olyan tényező, amellyel az imperialistáknak számolniok kell, s amely a támadót nemcsak meghátrálásra kényszeríti, hanem az adott esetben meg is semmisíti. Ezt a hatalmas erőt és az erőnkbe vetett hitet tükrözik a Szovjetuniónak azon álláspontjai is, hogy amennyiben a nyugati hatalmak nem hajlandók a német békeszerződésről tárgyalni és nem mutatnak hajlandóságot a megegyezésre, úgy a Szovjetunió békeszerződést köt a Német Demokratikus Köztársasággal. Nem kétséges, hogy a szocialista világrendszer ereje és a Szovjetunió határozott fellépése a nyugati kapitalista országok józan gondolkozású millióinak békés törekvéseivel együtt jelenti azt a tényezőt, amely gondolkodásra késztette Eisenhowert és Macmillant, illetve gondolkodásra késztette az imperialista államok uralkodó köreit. Ezzel magyarázható, hogy a nyugati kapitalista államok kormányai hosszú ideig tartó huzavona után, hajlandóságot mutatnak arra, hogy a német kérdést a külügyminiszterek értekezletén, majd esetleg csúcsértekezleten is megtárgyalják. Örülnénk, ha ezek a tárgyalások a német nép és a világbéke megőrzésének szempontjából eredményesen zárulnának. Mégis akkor, amikor bizakodva nézünk a tárgyalások elé, tudatosítanunk kell azt is, hogy a haladó gondolkodású emberiség álláspontját védelmező szovjet diplomáciának nem lesz könnyű feladata, mert olyan partnerekkel tárgyal, akik a szovjet javaslatokkal szemben csupán a közvélemény nyomására tanúsítanak engedékenységet, és akik a Szovjetunióval való tárgyalásokat „szükséges rossznak", nem pedig az európai problémák békés megoldása múlhatatlan eszközének tekintik. A tartós világbéke biztosításáért vívott harcban elért eredményeink és az imperialisták szűnni nem akaró mesterkedései arra kötelezik a békeharcosok hatalmas táborát, és ezen belül bennünket, csehszlovákiai magyar dolgozókat is. hogy ezt a harcot, amely a béke ügyének napjainkig már sok szolgálatot tett — állandóan fokozzuk mindaddig, míg csak az imperialisták rá nem kényszerülnek arra, hogy véglegesen lemondjanak bűnös, háborús terveik megvalósításáról. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának célkitűzései Az új szputnyik, naprendszerünk sarló-kalapácsos bolygója még alig foglalta el helyét a naprendszerben, és a gazdasági nehézségekkel küzdő Nyugatot újabb meglepetés érte. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa megszavazta az új szovjet hétéves tervet, amely nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a Szovjetunió az elkövetkező hét év alatt, az ipari és mezőgazdasági termelés egyes fontos ágazataiban utoléri és megelőzi a kapitalista országok legfejlettebbjét, az Amerikai Egyesült Államokat, vagyis, hogy a Szovjetunió az ipari és a mezőgazdasági termelés terén olyan fejlődésen megy keresztül, hogy belátható időn belül, de legfeljebb 12 év alatt, az ipari és mezőgazdasági termékek abszolút mennyisége és a kitermelt javaknak egy főre eső mennyisége szempontjából is, nemcsak utoléri, hanem megelőzi az Amerikai Egyesült Államokat. Ez az idő elég lesz ahhoz, hogy a Szovjetunió gazdaságának fejlődése és a többi szocialista ország nemzetgazdasági terveinek teljesítése következtében, a szocialista világrendszer, amely a világ lakosságának kb, egyharmadát képezi, az egész világon kitermelt javak mennyiségének több mint a felét adja, vagyis mind az ipar, mind a mezőgazdaság termelésében a kapitalista rendszerrel szemben döntő fölénybe kerüljön. A szovjet hétéves terv egyben a nyugati kapitalista országok címére intézett felhívás a békés versengésre. S hogy a nyugati gazdasági körök mennyire komolyan veszik a szovjet hétéves tervet, azt semmi sem bizonyítja jobban, minthogy a nyugati lapok általában úgy emlegetik, mint a hétlépcsös szovjet gazdasági rakétát. Bizony már rég elmúltak azok az idők, amikor az angol, a német, a francia és az amerikai nemzetgazdászok és újságírók gúnyosan, lekicsinylően nyilatkoztak a Szovjetunió gazdasági terveiről. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, valamint a szocialista világrendszer többi országai, az utóbbi időben, mind az ipar, mind a mezőgazdaság termelésében hatalmas eredményeket értek el és ezek az eredmények megszilárdították a szocialista országok tömbjének nemzetközi helyzetét. Nincs az az erő, amely a Szovjetunió köré tömörült szocialista világrendszert legyőzhetné. Nem lehet legyőzni sem fegyverrel, sem gazdasági blokáddal. A szocializmust és a kommunizmust felépítjük, mert elég erőnk van a béke megvédésére, és akár tetszik a nyugati uralkodó köröknek, akár nem, egyszer úgy is győz a keleti szél, győz a béke, a kommunizmus ügye az egész világon. Országépítő munkánk feladatai E győzelem feltételeinek megteremtésénél a mi feladataink is nagyok. Becsületes országépítő munkánkkal elő kell segítenünk hazánk gazdasági erejének és honvédelmi felkészültségének állandó szilárdulását — nemzetközi tekintélyének növekedését. Nemzetgazdaságunk további fejlődéséhez, dolgozó népünk politikai és morális egységének megszilárdulásához, s így hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez hatalmas méretben járult hozzá pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa. Mint ismeretes, a XI. kongresszust az egész országra kiterjedő széleskörű kampány előzte meg, amelynek során dolgozó népünk értékelte a szocializmus építésében elért eredményeinket és pártunk Központi Bizottságának levele alapján megvitatta azokat a feladatokat, melyek teljesítése életszínvonalunk további emelkedését, hazánk szocialista építésének rövid időn belüli befejezését eredményezi. Szinte felmérhetetlen jelentőséggel bír hazánk szocialista építése szempontjából, hogy pártunk mindig, amikor országunk fejlesztésével kapcsolatos komoly kérdésekről van szó, a dolgozók széles tömegeire támaszkodik és kér mindannyiunkat, hogy tapasztalatainkkal, tanácsainkkal és javaslatainkkal vegyünk részt azoknak a konkrét módoknak és intézkedéseknek megtalálásában, amelyek révén a leghatékonyabban teljesítjük a szocialista országépítés befejezésével kapcsolatos feladatainkat, hazánk további felvirágoztatása és népünk boldog élete érdekében. Tények, vagyis az eredmények egész sora azt igazolja, hogy a szocialista országépítés befejezésének feladata kifejezésre juttatja dolgozó népünknek azt a törekvését, hogy hazánkat, a Csehszlovák Köztársaságot még gazdagabbá és erőseb'bé teszszük, miáltal növeljük részesedését a békéért és a szocializmus győzelméért folyó világméretű harcban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa megállapította, hogy társadalmunk jelenlegi helyzete, a szocialista vívmányok egész sora és az a tény, hogy az ipari termelés terjedelmét tekintve, a világ legfejlettebb országai közé tartozunk — és a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés terjeszkedésével, szilárdulásával egyidőben mezőgazdaságunk is virágzásnak indult — feljogosít bennünket arra, hogy a közeljövőben elérhető célunkként a szocializmus építésének befejezését tűzzük magunk elé. A szocialista országépítés feladata sok tenni valót von maga után életünk minden szakaszán. Pártunk XI. kongresszusa e munka alapvető tartalmát a következőkben határozta meg: 1. kiindulva abból, hogy a kapitalista szektort csekély maradványaitól eltekintve már likvidáltuk, döntő győzelemre kell juttatni a szocialista termelési viszonyokat ott, ahol mindezideig bizonyos súlya van a gazdálkodás kisüzemi módjának. Tehát győzelemre kell juttatnunk falun a szocialista szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelést. 2. Ki kell küszöbölnünk az antagonista osztályok maradványait, vagyis folyamatosan el kell jutnunk a kulákság, mint osztály és a városi magánvállalkozó elemek maradványainak likvidálásához. 3. A legfejlettebb technika, különösképpen az automatizálás, mechanizálás és a chemizálás alapján tovább kell fejlesztenünk a termelőerőket. A társadalmi munkatermelékenység lényeges növelésével az iparban és a mezőgazdasági termelés belter-