A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

Nem akarom megijeszteni az olvasót, elég, ha én megszeppentem, mikor Érsekújvárott jártam és a cukrászda előtt, a gyalogjárón egy hatalmas tábla már messziről óva figyelmeztetett a fenti szavakkal a rám váró veszélyre. E két, vastagon mázolt szó annyira megdöbbentett, hogy az alápingált apró szöveget: sütemények, torták, cukorkák — már nem is volt kedvem elolvasni. Először arra gondoltam, hogy gyorsan átmegyek a másik oldalra, biztos ami biztos, mert ki tudja, nem „mérgezett" süteményeket árulnak-e itten? Amúgy se szeretek nagyon cukrászdákba járni, ez a jelhívás mégjobban elvette a kedvemet. Aztán mégis megbátorodtam és beléptem az üresen ásítozó, kihalt cukrászdába. Kértem egy doboz cigarettát. Megkönnyebbülten léptem ki az ajtón. Kint megszemléltem a tábla másik oldalát: ott is az a szöveg, csak természetesen szlovákul: Pozor! Cukráren! Furcsa propagáció, mondhatom! Kár a keménypapírért és a lécekért, ezt okosabb dolgokra is felhasználhatták volna, mert ilyen helytelen szöveg nem csalogatja, de elriasztja a vevőket. —d— Ahol érdemes meghalni Egy temetkezési vállalat az észak-amerikai Alabamában a következő újsághirdetéssel csábítgatja jövendőbeli megrendelőit: „Miért ragaszkodik Ön úgy az élethez, mikor már 15 dollárért is temetkezhet nálunk? Mérsékelt pótdíj ellenében gyönyörű sírhelyet kaphat, kilátással a tóra. Tökéletes nyugalom. Vasárnaponként egyházi zene." Nagyon csábító ajánlat! szeym'Áoeg Ha valaki történetesen nem azért viselne szemüveget, mert a látása rossz, hanem abból a célból, hogy bölcs ember látszatát keltse — dőre cselekedetével kapcsolatban antik példákra hivatkozhatnék. A régi kínai mandarinok például barnás színű, áttetsző, a füsttopázhoz hasonló féldrágaköveket hordtak a szemükön, illetve a szemük elé biggyesztve. A köveknek ugyan nem volt semmiféle optikai hatásuk, de mégis érdemes volt hordani őket, mert viselőjük magas méltóságát jelezték. Ma már minden kétségen felül áll, hogy az ókorban nem ismertek, ennélfogva nem is készítettek olyan szemüveget, melynek optikai hatása a szem esetleges hibáit korrigálni tudta volna! Még az a híres zöld kristály, amelyet Néró, a kegyetlen római császár a cirkuszi játékokat figyelve szeme elé tartott, bizony még ez a kristály se volt a világ első monoklija, aminek olyan sokan tartották és tartják. A legjobb jóakarat mellett is Nérót legfeljebb a — napszemüveg feltalálójaként említhetjük. Mert Néró minden valószínűség szerint azért tekintgetett át a zöldszínű féldrágakövön, hogy érzékeny szemét a déli nap tüzétől óvja. Egyes vélemények szerint viszont a zöld kristállyal a harci játékok „zöld-pártja" iránti rokonszenvének akart kifejezést adni, s ugyanezért viselt zöld ruhákat is. * A szemüveg tulajdonképpeni feltalálója máig is ismeretlen. A szemüveghez vezető útnak azonban jelentős állomása Roger Bacon megfigyelése, mely szerint az üveggömb részei az írás fölé tartva a betűket megnagyítják. Ezt a felfedezést 1267-ben tette. S most már csak néhány évtizednek kellett elmúlnia, míg valami találékony ember rájött, hogy a nagyítóüveget nem a papír fölé, hpnem az emberi szem elé kell illeszteni. * A szemüveg „üvegjét" eleinte a berill nevű halványzöld színű féldrágakő szolgáltatta. A berillről egyébként azt tartották, hogy meggyógyítja a különböző szembetegségeket, s viselője — persze csak különleges lelki adottságok esetében — a jövőbe is be tud látni. A velencei szenátus 1300-ban hivatalosan közölte az érdekeltekkel, hogy óvakodjanak a szemtörténetéből üveg-hamisítványoktól, mert ezeket „finom kristályüveg" helyett „közönséges fehér üvegből" fabrikálják. Hogy aztán az első szemüvegekért fantasztikus árakat kértek, azon nem is kell csodálkoznunk. A középkori végrendeletekben a szemüveg a legértékesebb hagyatéki tárgyak sorában foglalt helyet. * A szemüveg viselés a régi világban nem lehetett valami irigylésre méltó élvezet, mert az üveget eleinte hosszú fogókra szerelték, s úgy kellett a szerkezetet a szem elé tartani. Savonarola, a megszállott firenzei szerzetes (1452 — 1498) azt ajánlotta, hogy az üvegeket zsinórok segítségével függesszék fel a sapka szélére, s úgy fityegjenek a rövidlátó uraságok szeme előtt. Az ötletet nem sikerült megvalósítani, mert — mint Savonarola kritikusai megjegyezték — ebben az esetben csupán fejedelmi személyek viselhettek volna szemüveget, mivel a többi halandónak köszönéskor le kellett emelni a fejfedőt. Végül aztán rájöttek arra, hogy nem felülről kellene lelógatni az üveget, hanem egyszerűen a fülre kell akasztani az üvegek zsinórját; a zsinór végére pedig súly kerül, hogy szépen kifeszüljön, s az üvegek ne mozogjanak annyira. * Bár a szemüveg a férfiak tekintélyét nagyban növelte, az udvari dámák meglehetősen idegenkedtek tőle, s nem is viselték. II. Fülöp udvarának előkelő hölgyei olyan legyezőt hordtak magukkal, melyekbe szinte észrevétlenül voltak beillesztve az üvegek, s ezen keresztül „jól megfigyelhettek mindent", anélkül, hogy rövidlátóknak, vagy kíváncsiaknak tarthatták volna őket. A viselhetőbb és „elviselhetőbb" szemüvegek gyártását 1746-ban kezdte meg egy párizsi kereskedő, aki így hirdette újdonságát: „Halánték-szemüveg, melynek viselője könnyebben és szabadabban lélegzik." Ennek is már több, mint kétszáz esztendeje. S azóta a „cvikkeren" vagyis a csiptetőn keresztül eljutottunk a szemüveg mai, modern formájáig. S ebben aztán egészen könnyen és szabadon lélegzünk. ZÖLYOMI ANTAL Uj hangszer - az ekvadin Nemrég született meg az új hangszer, s máris nagy érdeklődés mutatkozik iránta a világ szakköreiben. Különlegességét, eredetiségét az is bizonyítja, hogy a brüsszeli világkiállításon aranyérmet kapott. Tervezője, megalkotója A. A. V olo gyin szovjet mérnök, aki huszonöt év óta foglalkozik különböző elektromos hangszerek készítésével. Az ekvadin is elektromos hangszer. Kettős billentyűsora van, s igen sok „regisztere". A hegedűtől kezdve egészen a trombitáig a szimfonikus zenekar úgyszólván valamennyi hangszerének hangját meg tehet szólaltatni rajta. Szerkezete meglehetősen bonyolult rádiótechnikai mestermunka. Harminc rádiócsövei dolgozik, de áramfogyasztása mégis csak annyi, mint egy távolbalátó készüléké. Súlya mindössze 70 kilogramm. V olo gyin mérnök most folytatja kísérletezéseit, hogy ezt a valósággal tökéletesnek mondható, aranyérmet nyert elektromos hangszert tovább tökéletesítse. . 11