A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa után 1950-ben alakult meg a Faluszlnház magyar együttese. Még abban az esztendőben kezdte meg működését A. F. Arbuzov A hat szerelmes című színművének bemutatásával. Három évre rá megnyitotta kapuit Komáromban a Magyar Területi Színház; 1953. január 31-én Urbán Ernő Kossuth-díjas író Tűzkeresztség című drámáját adta elő. Ez a két esemény vetette meg a csehszlovákiai magyar színjátszás alapjait. A két hivatásos színházi együttesnek az a megtisztelő feladat jutott, hogy kielégítse hazánk magyar dolgozóinak kulturális igényeit, s tevékenyen hozzájáruljon a falu és a város dolgozóinak öntudatosításához. Országszerte folyt már az egységes földművesszövetkezetek szervezése: 1952. október végéig 6880 községben szántották fel a mezsgyéket, s pártunk politikája arra törekedett, hogy a szövetkezeti mozgalomnak még hatalmasabb lendületet adjon. A Magyar Területi Színház már első bemutatójával is bizonyságot tett arról, hogy részt akar vállalni az ország társadalmi és gazdasági alapjait átalakító munkában. Műsorpolitikája később is arra törekedett, hogy a haladó eszmék terjesztője legyen, s a színpad eszközeivel megnyerje a dolgozó tömegeket. Äm előbb közönséget kellett nevelni magának. Fellegi István, a MATESZ igazgatója A Magyar Területi Színház Komáromban A tanítónő (MATESZ) A falvak és kisvárosok színházkedvelőinek ízlését a múltban nagyon lerontották a különböző műkedvelő s egyéb társulatok népszínmű produkciói, olcsó hatásokra épült előadásai. Ezt a káros hatást a színház klasszikus művek bemutatásával igyekezett közömbösíteni, s az eredmény azt mutatja, hogy törekvése helyes volt. Hírnevét Moliére A fösvény című ötfelvonásos vígjátékával alapozta meg. A bemutatót még nyolcvanegy előadás követte. Ilyen értelemben a színház legnagyobb sikerei közé tartozik Lope de Vega A kertész kutyája, Beumarchais A szevillai borbély, Heltai Jenő A néma levente, Jozef Holly A furfangos diák (Gelo Sebechlebsky) című művének előadása. Ez a műsorpolitika számolt a közönség ízlésének nevelésével és az együttes színészi képességeinek növekedésével is. Végső fokon azt eredményezte, hogy a színház ma már kétharmadrészt időszerű tárgyú műveket, vagy mai szerzők műveit tűzheti műsorára, s ennek következtében egyre nő a színházlátogatók száma. A szocializmus építésének jegyében fogant művek előadásának is kétségtelen sikere volt. Ezt állíthatjuk Ladislav Mfiaóko Hídépítők, Miloslav Stehlík, állami díjas Ketten a veremben, L. Racmanov Viharos alkonyat, Afinogenov Kisunokám, Dobozy Imre Szélvihar című művének bemutatójáról. Műsorpolitikájában a színház tekintettel volt arra is, hogy színházlátogató közönségünket kellő arányban ismertesse meg a magyar, szlovák, cseh és. szovjet szerzők műveivel, s mindeddig három csehszlovákiai magyar szerzőnek adott teret: elsősorban Egri Viktor államdíjas írónak, aztán Dávid Teréznek, a nagy sikerrel bemutatott Dódi szerzőjének, a gyermekek Kondrád József és Beke Sándor, az együttes legrégibb és legifjabb tagja (MATESZ) Kovács Béla és Szentpétery Aranka a Bodzaligetben