A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

Az emberiség történelme folyamán számos sötét, megpróbáltatásokkal teli hét esztendőt élt át. A háborúk nemcsak hét évig, hanem néha harminc, sőt száz esztendeig is eltartottak. Az utolsó világháború is — ha a szégyenletes müncheni eseményektől kezdve számítjuk — csaknem hét évig pusztított. Most azonban egy egészen másforma hétéves időszakról, a szovjet hétéves tervről szeretnék néhány szót szólni. Ez év január másodikán — egy nappal a hétéves terv kezdete után — lőtték a világűrbe a szovjet emberek azt a csodálatos rakéták, mely mint az első műbolygó örök időkig keringeni fog a Nap körül a Mars és a Föld közötti térben. Mindez jogos büszkeséggel tölt el mindnyájunkat, azonban korántsem azért, hogy az első szovjet mübolygő képzeletünket a világűri messzeségekbe röpítette, hanem inkább azért, mivel ezzel a tettel minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az elkövetkezendő hét esztendőben mi, a szocialista társadalom tagjai alapvetően megtudjuk javítani az életfeltételeket itt e „bűnös" földünkön. S hogy ez nem túlzás vagy utópia, azt legjobban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusán ismertetett hétéves terv irányszámai bizonyítják. Nem akarjuk most ezeket a számokat újból felsorolni, részletezni, de mivel az életfeltétel „alapvető" megjavításáról beszéltünk, szükségfesnek tartjuk a terv egyik alapvetően fontos feladatát, a villamosításnak jelentőségét kiemelnünk. Lenin szerint, a kommunizmus nem más, mint a szovjet hatalom plusz az ország villamosítása. 1958-ban a Szovjetunió villamos energia termelése meghaladta a cári Oroszország villanyenergia termelése százszorosát: azaz 233 milliárd kilowattóra áramot termeltek. 1965-ben a villanyáramtermelés 500-520 milliárd kilowattóra lesz. Hogy a villamosítás hatalmas arányú fejlődését némiképpen szemléltessük, hasonlítsuk össze Uzbekisztán 1913-as áramtermelését a maival. Mig az említett esztendőben nem egészen 1 kW, addig ma 546 kW esik évente egy személyre (a Szovjetunió áramtermelésének napi átlaga 1028 kW, 1965-ben pedig 2260 kW lesz évente az egy személyre eső áramterme-BORISZ LEONTYEV A hétéves terv első hetei lés). A hétéves terv keretén belül további 20 000 km vasútvonalat villamosítanak, továbbá bevezetik a villanyt a legtávolabbi szovhozokba, kolhozokba, valamint munkástelepülésekre is. Ez tehát az alap, ezek tehát a Szovjetunió hétéves terve megvalósításának alapvető előfeltételei. A Le Monde című francia lap múlt évi november 18-i számában a következőket olvashatjuk: „Az USA kormányát jobban nyugtalanítja a szovjet terv, mint a berlini helyzet." Ez valóban érthetetlen számunkra. Amerikában nemigen nyugtalankodnak, ha bárhol fasiszta diktátorok nyomják el és sanyargatják a népet, ha a' gyarmati hatalmak katonái irtják a békeszerető lakosságot. A mi tervünk tehát — mely a békének és a jobb emberi életnek a terve - csakis azokat nyugtalanítja, akiktől minden idegen, ami emberi... És már hozzá is fogtunk a terv teljesítéséhez. A tények szava és a mázsák hangja Búcsúzzunk el a számoktól — beszéljenek inkább a tények, melyek nem rosszabbak az adatoknál, ha elmondják, hogyan változik az élet, s hogy az életnek ezek a változásai mennyiben segítenek hétéves tervünk hatalmas feladatainak megvalósításában. A Szovjetunióban egy új mozgalom indult meg: a kommunista munka brigádja elmért folytatott verseny. Mi is ez tujadonképpen ? És mi benne az új ? Hogy megérthessük ezt a tömegmozgalmat, emlékezzünk vissza a még Lenin életében alakult első „kommunista brigádok" tagjaira, akik önfeláldozó munkájukkal a legnagyobb nehézségek közepette, úgyszólván a puszta kezükkel emelték kl az országot abból a szörnyű pusztulásból, melyet az első világháború és a polgárháború eredményezett. Emlékezzünk vissza az „élmunkás brigádokra" az első ötéves tervek idejéből, amikor hatalmas iparunk alapjait lerakták, amikor a szovjet emberek ezrei először ismerkedtek meg a modern termelés technikájával. A szocialista munkaverseny akkor is - akárcsak a háborús években és a háború utáni újjáépítés éveiben — a mozgató eröt jelentette népünk hatalmas munkájában. A szocialista munkaverseny napjainkban új formában, magasabb fokon folytatódik. A kommunista munka - brigádjainak tagjai az új munkafeltételeknek megfelelően kívánnak dolgozni. Fő céljuk: a termelékenység fokozása, a legújabb technika elsajátítása, a szakképzettség állandó tökéletesítése. A briglád tagjai kötelezettséget vállalnak, hogy mind a munkában, mind pedig a tanulásban segíteni fogják egymást, a kommunizmus fennkölt erkölcsi alapelvei szerint fognak élni és harcolni a múlt káros csökevériyei ellen. A hétéves terv keretében azonban nemcsak az iparban és a mezőgazdaságban, hanem a közoktatásban is lényeges újításokat valósítanak meg. A kötelező nyolcéves iskola elvégzése után ugyan a tanulók bekapcsolódnak a termelésbe, de elméiéti tanulmányaikat munkakörüknek megfelelően folytatni fogják. A közép és főiskolák tanterve különböző szakoknak megfelelően mődosul. így a jövő mérnökei, technikusai, építészeti, vegyészei, agronőmusai vagy orvosai tanulmányuk elvégzése után nem lesznek csupán elméleti szakemberek, hanem a gyakorlati életben is kitűnően megállják a helyüket. A hatalmas gazdasági fellendülés az irodalomban és a művészetek többi ágában is jótékonyan érezteti hatását. Irők, festők, szobrászok, zeneszerzők, filmszakemberek új, értékes alkotásaikban a szovjet emberek egyre szebbé, tartalmasabbá váló életét ábrázolják. Aki látta az angol Shakespeare-színház, a francia cirkusz, a csehszlovák zeneszerzők, a kinai opera vagy a NDK szimfonikus zenekarának moszkvai vendégszereplését, meggyőződhetett közönségünk nagy kultúrszomjáról. Ne feledjük azonban, hogy az anyagi jólét és a megfelelő kulturális színvonal biztosítása csakis a békés építőmunka eredménye lehet. Ezért a hétéves terv és a béke szorosan összefügg, egyik a másik nélkül nem képzelhető el. 5