A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

9 Ember — pedagógus — író (Makarenko halálának 20. évfordulójára) HÚS2 éve halott Anton Szemjonovics Maka-' renko, a szovjet szocialista nevelésügy kiváló úttörőié, a róla elnevezett nevelési rendszer megteremtője és 16 tollú szovjet író. 51 évet élt, de oly termékeny, gazdag életet, hoqv felért két emberöltővel, A kremencsugi vasúti iskolától, ahol néptanítói pályafutását meqkezdte, élete utolsó állomásáig Gorkij példaképe ihlette tevékenységében. „Mély hálára vagyunk kötelezve korunk, forradalmunk és kommunista pártunk iránt, melyek Gorkijt adták, arra a magaslatra emelték, amelyről a dolgozók világa és az ellensége világa is meghallhatta hangját" — Irta későbbi visszaemlékezéseiben. Makarenko élete a forradalom győzelméig alig különbözött sok más vidéki orosz tanító életétől. Érezte a cári rendszer fojtogató légkörét, az emberek életére nehezedő bilincseit, s ezért vállalt aktívan szerepet az 1905. évi forradalmi megmozdulásban, ami miatt később számos kellemetlensége volt. Határtalan alkotóerejét, egyéniségét a szocialista forradalom győzelme szabadította fel. Feladatául tűzte ki a vérzivataros időkben elárvult és minden felügyelet nélkül tengődő gyermekek emberré nevelését, vissz=i|3ását a társadalomnak. Az volt a feladata, hogy becsületes embereket neveljen a szocialista társadalomnak, s ezért ki kelllett dolgoznia a kommunista nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseit. 1920-ban látott hozzá az elhagyatott és kiskorú bűnöző gyermekek számára létesített telep megszervezéséhez. Az első, melyet védnökükről, Gorkijról neveztek el, Poltava mellett létesült. Ötven növendékkel kezdte a munkát, de 1928 végén már 400-ra szaporodott pártfogoltjainak száma. Nagy nehézségeket kellett legyűrnie munkájában. Egyrészt a szervezésben. másrészt a hivatalok bürokratikus magatartásának leküzdésében, mivel az oktatásügy döntő szerveiben naqy befolyásuk volt az antimarxista nevelési eiveket hirdető pedagógusoknak, akik az öröklődés és az élettani körülmények szerepét mindenek fölé helyezték, tagadván a környezet nagy átalakító hatását, s ily módon elvből elvetették a letűnt tőkés társadalom áldatlan örökségeként átvett kis rakoncátlan emberpalántákról való gondoskodást. Makarenko mindenkor tanáccsal fordult nagy példaképéhez, Gorkijhoz, akinek szava aranyat ért számára. Amikor a pedológusoknak sikerült őt elűzniük a Gorkij telepről, nem csügged, tovább akarja folytatni megkezdett művét. Megértőkre talál a Cseka szerveiben, akik felismerték ténykedésének naqy társadalmi jelentőségét, így szervezi meg segítségükkel Harkov mellett a Dzerzsinszkij-kommúnát, melynek életét pedagógiai tevékenységétől elválaszthatatlan irodalmi műveiben (Új ember kovácsa, Zászlók a bástyán stb.) örökíti meg. Nagyszerű emberismerő, éppen ezért még a legmegátalkodottabb bűnözőre (Burun) is tud hatni. Legfőbb elve a kollektív munkában kinevelt kollektív szellem, az egyéni érdekeknek a közi érdekeknek való alárendelése, a kollektív bírálat erejének érvényesítése. Munkában nevelte növendékeit a társadalom számára hasznos emberekké, akik közül ma sokan vezető szerepet játszanak a szovjet állam életének valamennyi szakaszán: politikusok művészek, tu? dósok, akadémikusok, termelési szakemberek stb. kerültek ki közülük. Élete derekán, hirtelen húnvt el 1939 április 1-én, mielőtt még átvehette volna párttagjelölti igazolványát. C. L. megbolondultak az asszonyok, azért hát hideg vízzel nyakon öntötték őket. Erre aztán a feleségek sem maradtak restek, botokat ragadtak és jól elnáspángolták a locsolkodőkat. No, látja, hát ennek emlékére locsolkodnak húsvétkor a férfiak, s ezért suholják el öntözködés után őket a leányok! — De nem úgy van az bizony! — kacagtam jó nagyot Boldi bácsi anekdotáján. — Tudja-e Lauró bácsi, hogy a húsvét eredetileg a tavasz, a megújhodás ünnepe? Már a régi pogányok is ünnepeket rendeztek a tavaszi napéjegyenlöségkor, s az egyiptomiak, perzsák, kínaiak és ógermánok már évezredekkel ezelőtt is ajándékokkal (többek között tojással) kedveskedtek egymásnak ilyenkor. Az egyház többnyire ezektől az őspogányoktól vette át a mai húsvéti szokásokat! Nohát inkább tettem volna ecetbe a nyelvem, minthogy ilyen „istentelenségekkel" csúfoltam meg Boldi bácsi hitét! Ügy megharagudott rám, hogy órák hoszszát kellett békítgetnem, amíg beleegyezett, hogy továbbra is ciceroném marad Alsóbodokon! * * * Felejthetetlenül szépek az ősi húsvéti szokások ebben a kis Nyitra vidéki faluban. Az első ünnepség tulajdonképpen már virágvasárnap kezdődik, ekkor viszik végig a falun a karóra kötözött banyát, és ekkor énekelik össze húsvéti tojásaikat a leányok. Száz színű népviseletbe öltözött leánycsoport halad végig a falu utcáján. Minden udvarba befordulnak egy-egy másodpercre, nehogy valahol is felüsse fejét a dögvész. A falu végén aztán meggyújtják a magukkal hurcolt csúfságot, s végül beletemetik az első patakba, vagy tócsába. Ezután kezdődik a húsvéti tojások öszszeszedése, az úgynevezett villőzés. Egy egy fűzfaágot szépen felpántlikáznak, és minden utcán minden házba bekopogtat a vidám leánysereg. — Van-e magiknak virágvasárnapjuk? — kiáltják be a házak ablakain. Ha aztán kiszól a háziasszony, hogy van, akkor már rá is zendíti a nyolc-tíz főből álló leány csoport: Kié, kié ez a ház? A jámbor emberé! Benne van egy vetett ágy, Amellett egy ringó bölcső! Hel villő! Falu vígin selem sátor. Hej villő! Jaj, de piros ez a mező, de nem ibolyáiul! Hanem a rúzsátul! Haj villő! Falu vígin selem sátor, hej villő! A ház gazdasszonya persze nem várja be a villő-dal végét, hanem tojásokkal ajándékozza meg a lányokat, akik az adományt szépen megköszönve a következő ház asszonyához kopogtatnak be. Hanem aztán, ha valahol fukar talál lenni a gazdasszony, hamar felhangzik ám ott a csúfolódó kántálás is: Ha nem tojnak a tikjaik, Tojjanak a kakasaik, Hej villő, hej villő! Bizony, este lesz, mire végigvillőzik a falut a lányok. Ekkor aztán szépen elosztják egymásközt a kapott tojásokat, s a következő napokban nem lehet leányt látni az utcákon. Ketten-hárman összejönnek egy-egy lakásban, és gyertyaviasszal, kaparódróttal szebbnél szebbre hímezik a tojásokat. Először vakító tisztára mossák, s azután megfőzik. Főzés után tiszta ruhán megszárítják, majd viasszal kenik be, s szebbnél szebb díszeket karcolnak rája. Van nekik tökmagos, fecskefarkos, kilencparasztos, kasikás, rozmaringos, kantáros és ki tudná még hányféle motívumuk, s ezekkel a rajzokkal valóságos kis műremekké varázsolják a tojást. A viaszolás után aztán festékben fürdetik meg készítményüket, majd pedig levakarják a tojás héjáról a viaszt. A viasz alatt persze fehér marad a tojás héja, így rajzolódik ki a piros vagy zöld alapra a fehér motívum. A nagy gonddal hímezgetett tojásokra hűsvét vasárnapján lesz aztán nagy szükség! Alsóbodokon ugyanis nem hétfőn, hanem már vasárnap délután elkezdődik a locsolkodás. Alkonyatkor, este. éjszaka, egészen másnap délig folyik az öntözködés, és jaj ám ilyenkor a bodoki leánynak. Mert amelyik leányt el tudják csípni a legények, nem szagos vízzel locsolgatják meg ám. hanem elcipelik a legközelebbi kútig. Itt aztán úgy nyakon öntik. hogy egy-egy leány hússzor is átöltözhet délig! No, de a lányok is visszaadják a kölcsönt locsolkodás után Húsvét keddjén csoportba verődnek, fiatal fűzfavesszőből minden leány „kocart" fon magának, s alig várják, hogy „suholhassanak"! Ha egy-egy legényt elcsípnek valahol, úgy végigsuholják. hogy nemegyszer zebra-csíkos lesz a háta! * » * Ősrégi népviseletben, ősrégi haqvományok szerint húsvétolnak még ma is a bodoki ifjak és öregek, de hétköznapjaiknak már új szokás szab medret. Hajnalonként dübörgő traktorok serkentik ébredésre a kis falu népét, a szövetkezeti ugarra tódul öreg és fiatal. NEUMANN JÁNOS 9