A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-15 / 11. szám
Hogy miért író az író? Hát kérem a doloq igen egyszerű: ha valaki fest, akkor íest-ő. vagyis festő. Ez eddig érthető — mondaná erre valaki, de akkor hol marad a; írónál az 6? Miért író és nem író, mint a festő? Hát ez az; ez a dolognak a gyökere! Ebből világosan látszik, hoqy a kritikusok mái az író, azaz az írő születése után rögtől megjelentek és addig-addig szapulták, szaggatták szegény védtelen fr-öt, míg más híjár sikerült róla lekritizálnf az egyik ékezetet — mármint az ő-ről. Mert hát minek leqyer szegénynek kettő — mármint az írőnak. Hál nem igaz? Az pedig semmiképpen sem ellenérv, hogy a festőn rajta maradt, sőt, ellenkezőleg; ez csak bizonyíték arra, hogy mái a világ kezdetétől fogva pikkeltek a szegény írókra. Ezek után nézzük, amiből élünk — vagyis vegyük az anyagiakat. Azt már hallottam, hogy ez vagy az a múzeum, vagy pénzkirály néhány darab százezrest, esetleg milliót adott egy Rubens vagy Leonardo da Vinci képért, de olyat még nem pipáltam, hogv például a fogpasztakirálv csak eqy árva ezrest is adotl volna Tolsztoj valamely könyvéért — díszes bőrkötésben — vagy mondjuk a Rómeó és Júliáért. — Bár ami azt illeti lehet, ez esetben csak részben van Igazam, mármint ami Römeot illeti. Júlia ügyében ugyanis nem merném túzbe tenni a kezem — akarom mondani a tollem Ezenkívül az író mint kifejezés lassan már nem lesz reális, teljesen elavul, és így más szót kell helyébe kreálni. Hoqy miért, arra majd később még rátérek: egyelőre az íróeszközök szerepét kívánom bemutatni az írő icnai uirjijuim vi »tű a uuiuvu rvujvui szatvuű amikor is az író még kőtáblában örökítetti meg csiszolatlan köbaltájával lángelméje szi porkáit az ütőkor számára. Ezt a kort aztái az archeolóqusok a csiszolatlan írószerszámró elnevezték csiszolatlan kornak, vagyis paleolitnak. Tehát már ebben a korban sem vol író az írő, mert hiszen nem írta a betűket hanem baltájával a kőbe ütögette, vagyis kibaltázta. Később persze a fejlődéssel együt ez is megváltozott, és az író már nem baltázott. hanem őt baltázták le a kritikusok. No, de ne vágjuk a dolgok elébe, mert his: a paleolit után következett a neolit.-Mint nevéből is látszik, ekkor már csiszoltabb szerszámmal dolgoztak az Írók — vésővel véstél kőbe a betűket. Már ebben a korban felötlöt a gondolat, hogy az író kifejezés nem fed a valóságot, mert ugyebár az Írő nem ír, hanem vés. Az írót tehát elnevezték vésőnek Csakhogy ebből lett egy kis kalamajka, mive a szerszám is véső volt meg az író is, ami aztán úgy oldottak meg, hogy az író-vésőt kisbetövel a véső (rőt pedig nagybetűvel kellet írni. így ni: Véső! Ha jaj, ha elqondolom, hogi később milyen pici betűvé! írták az Írót. Miután a paleolitban és neolitban az Írók azaz a Vésők nemcsak tollúkkal, hanem baltájukkal, illetve vésőjükkel is harcolhattak, a kiadók jobbnak látták bevezetni a nád és papíruszrendszert. Az írók egy része ezt helyesléssel is fogadta, remélve, hogy kiadatlan műveik kéziratából épült hatalmas kőpalotáikat idővel majd ki tudják tapétázni papirusszal. Ettől kezdve a Vésők írtak; méghozzá náddal és papiruszra, minélfogva a Vésők frókká degradálódtak Egyébként ebben a korban jött divatba eqves íróknál a toll-, akarom mondani a nádrágás. Egykori feljegyzések szerint állítólag ez pótolta a múzsa csókját. Az első pótanyag- pótanyagtörténészek figyelem!) És hoqy ezt minél édesebbé tegyék e célra cukornádat használtak. Ezek az írók voltak tehát a cukornád cukortalálmának felfedezői, és ha másbői nem is, de ebből látni, hogv nem éltek hiába. A sok édességtől az írők aztán annyira megcsömörlöttek, hogy vödörszűm köpték maqukból az émelyítő dolqokat. Korhüséa kedvéért még megjegyzem, hogy ebben а korban már javába virultak a kritikusok. ÍMajd bolondok lettek volna akkor, amikor méa nád helyett kőbalta volt az írók kezében.) Az idők folyamán aztán a nádat felváltotta a lúdtoll, aminek azután az lett a következménye. hogy egyesek ezentúl nem a nádat, hanem a lúdtollat rágcsálták Megjegyzem, ez .rendkívül klnző dolog lehetett. Elképzelem, szegény írőt, amint mécsvilág mellett korgó gyomorral egy jó libafertályra, no meg a múzsára váqvakozva, csak egy árva lúdtollat szopogathat. Meqérdemelné szegény, hogv a hálátlan utókor szobrot emeljen a ..névtelen Iró"-nak. De hagyjuk e szomorú kort. mert hisz a lúdtollat felváltja az acéltoll. Ebben s korban megrövidítik a „tollrágőkat", mivel аг acéltollnak már csak a szárát lehet rágni, ami eqvébként a lúdtollhoz és főleg a cukornádhoz képest nem lehet valami kellemes csemeae. különösen а rámázolt fekete és sárga festékréteg miatt. Néhányan ezért abba is haqvták a tollrágást. és helyette az ujjukat kezdték szopni. Ebből az időből származik az a mondás, hoqv az dijából szopta ki. Ezután következik a töltőtől! korszak, amely főleq azért jelentős, mert ebben a korban lehett utoljára, a loqika törvényeit figyelembe véve, az írót Írónak nevezni, mert az utána következő korban, az Irógépkorban már csak részben helytálló az Író kifejezés, mivel a qéppel való betűvetést egyesek írásnak, mások nedio gépelésnek nevezi: söt vannak olvanok is, akik eqvszerfien azt mondják hogv lekopoqja Megjegyzem ez az utóbbi kifejezés áll a leqközelebb az íróhoz, mert hiszen az író valóban kopogtat az emberi szíveken, elméken és fölea а főszerkesztő aiteián. Ez a géplrő-kor azonban csak átmeneti, melyet fel fog váltani a magnetofon-kor Mivel jelenleg-még csak az írógép korban vagyunk, az eljövendő magnetofón-korról egyelőre csak halvánv elképzeléseink vannak. Az író bekebelezi nvolc foqásos ebédjét, maoába löttyint egv litvf ió bort és kényelmesen véaiqdöl а pamlaaop. Míg а gverek beállítja a magnetofont az író rágyújt egy Cubára. aztán a bodor füstkarikák csendes szemlélése közepette elmond eqv tekercsre való mondókát, és más dolaa nincs is aztán csak felvenni az ezresekét. Vannak, akik íav képzelik el az írőt — sainos. De hát csak próbál iák meg. Mi»-t bizony, bizony mondom nekik ha eqvszer meaoróbálíák. rí önnek, hoav könnv-bb Íróvá válni a valköpülőben. mint íróvá tollal a kezünkben. 1.UZS1CA M.KIÖS Az SZKP XX. kongresszusa hangsúlyozta, mennyire fontos Lenin tanításának ismerete a párt helyes politikája és a szocializmus építése szempontjából. Ahhoz, hogy mindannyian helyesen alkalmazhassuk a lenini elveket, mint párttagok, vagy mint egy szocialista állam polgárai, elsősorban ismerni kell ezeket az elveket. Mivel V. I. Lenin: Művei nálunk nem jelentek meg magyar nyelven — a Magyar Népköztársaságból hozattuk meg őket olvasóink számára. Magyarországon ez ideig I—XXXV. kötet jelent meg; egy-egy kötött példány ára 12,90 Kcs. Könyvesboltjainkban kaphatók ezenkívül Klement Gottwald: Müvei 1-Х. kötet, egy-egy kötött példány ára 9 Kcs. Megrendelhető továbbá: Gottwald; Tíz év, ára kötve 16,70 Kcs Zápotocky: Régi módon nem élhetünk tovább ára kötve 20,50 Kcs Gosiorovsky: Adalék a szlovák munkásmozgalom történetéhez ára kötve 10,25 Kcs Vesely: A CSKP keletkezéséről és megalapításáról ára kötve 13,30 Kcs A megrendelést kérjük a következő címre küldeni: S LOV EN SKÁ KNI H A, n. p. Bratislava, Dunajská 47 a l i . ; . db Lenin: Művei kötve á 12,90 Kcs ..... db Gottwald: Művei kötve á 9.— Kcs 1 .... db Gottwald: Tíz év kötve á 16,70 Kcs . : . . . db Zápotocky: Régi módon nem élhetünk tovább kötve á 20,50 Kcs ; .... db Gosiorovsky: Adalék a szlovák munkásmozgalom történeléhez kötve á 10,25 Kcs S .... db Vesely: A CSKP keletkezéséről és megalapításáról kötve á 13,30 Kcs A megrendelt könyveket kérjük utánvéttel küldeni; illetve alább közöljük bankszámlánk számát és az inkasszós adatokat Dátum: : . . i ........ ; .... ä pecsét — aláírás — ponios cím
