A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Jó számolóknak Édesanyánk hazajött a bevásár­lásból. Kivett táskájából egy zacskó cukorkát, és Igazságosan szét akarta osztani közöttünk. De ha valamennyiünknek négy sze­net ad, három megmarad, ha meg öt szemet ad valamennyiünknek, három hiányzana. Találjátok ki hányan voltunk testvérek és hány szem vClt a cukorka? (e>jjo>(nD uiazs LZ s ? J?A}S3} 9) Jancsi meg a paraszt (Cseh népmese) JL.X Egy szegény asszonynak volt egy fia, Jancsi, aki rengeteget evett. Folyton csak tömte vol­na a hasát. Anyja szegény volt, akár a templom egere, házuk pedig olyan, mintha kisöpörték volna. Mikor már nem tudta mit kezdjen fiával, Így szólt hoz­zá: — Tudod rjiit, Jancsika; menj, nézz szét a világban. Nem árt, ha az ember világot próbál. Megsegít az ég, nem kell majd így házalnod, mint nekem. És ha szerencsével jársz, öreg édesanyádról meg ne feledkezz. Segényes batyut kötött fiá­nak, egy elnyűtt, csupa kacat inget adott rá. Jancsi útrakelt. De sehol nem állapodott meg sokáig, mert a nagyétkű le­génynek mindenütt halmar ki­adták az útját. így járt falu­ról-falura, míg végül egy pa­rasztnál - ahol az ételben A róka meg a süketfajd (Orosz népmese) A süketíajd egy ágon üldögélt, mi­kor a fa alatt megjelent a róka, és mézes-mázos hangon köszönt: — Jó egészséget, fajd koma, egyetlen barátocskám! Ahogy meg­hallottam a hangod, nyomban idefu­tottam, hogy meglátogassalak. — Köszönöm, köszönöm — hálál­kodott a süketfajd. A róka úgy tett, mintha nem hal­laná, mit mond a fajd. — Mit beszélsz? Nem hallom! Gyere le a fáról, egyetlen barátom, elbeszélgetünk itt a földön. A fé­rői nem hallom, mit beszélsz. Félek én a földön járni - fe­lelte a fajd. — Biztonságosabb ne­künk madaraknak a fán. Jő a szemmértéked? Nézzzétek egy pericg a lenti rajzot, és találjátok ki, melyik fa a legma­gasabb. Aki eltalálja, kitűnő a szem­mértéke. — Tán csak nem tőlem félsz? — Nemcsak tőled, hanem a többi állattól is. — Egyetlen fajd barátom, hát te nem tudsz róla, hogy törvény biz­tosltja a békét az állatok között az igész világon — ravaszkodott a ró­ka. — Hát ez nagyszerű — lelkende­zett a fajd. — Épp erre tart egy kutya. Régebben már menekülnöd kellett volna, de most már npm keli félned semmitől, igaz-e? A róka, mikor meghallotta a kutya­csaholást, hegyezte a fülét, aztán nyakába kapta a lábát. — Hová futsz? — kiáltott utána a fajd. — Hisz törvény biztosítja, hogy a kutyák nem bánthatnak. — Ki tudja, miféle kutyák azok, lehet, hogy még nem tudnak a tör­vényről — felelte futtában a róka. A tigris és a medve (Indiai mese) Zsákmányra vadászott az éhes tigris imeg a medve. Vé­letlenül egyszerre bukkantak nem volt hiány — megmaradt. Egyszercsak Így szólt hozzá a gazda: — Jancsi, szelj kenyeret, és menj az erdőbe rőzsét gyűj­teni. A fiú kinyitotta bicskáját, és egy hatalmas darabot ka­nyarított a cipóból. — Hohő — rikkantat rá a gazda. Az sok lesz. Jancsi valamivel kisebbre fogta a bicskát, de a gazda megint rászólt: — Hohó az is sok! Még kisebbre engedte a bicskát, de még így is hatal­mas napszámos karéjt vágott. — Jó darab, de üsse part. Ha azt akarod, hogy nagyobb le­gyen, az erdőben nyomd a for­rás vizébe, attól jól megda­gad — mondta a gazda. Jancsi imme-ámmal balla­gott az erdőbe, s ott egyket­tőre bekebelezte a kenyeret, aztán meg csak csellengett. egy kimúlt antilapra. Mindket­ten rávetették magukat, hogy megkaparintsák. — Én értem ide először, enyém a zsákmány — kezdte a tigris. De a medve nem hagyta ma­gát: — Hohó, én voltam itt ha­marább, enyém az antilop. összekaptak. A medve tal­pával püfölte a tigrist, az meg a fogával tépte a medve bun­dáját. Szőr röpködött, vér fröccsent. S míg ketten marakodtak, valahonnét előbújt a farkas, és az antilopot óvatosan becipel­te a sűrűbe. A verekedők egyszer csak észrevették, hogy eltűnt az antilop. Abbahagyták a mara­kodást, és szomorúan megál­lapították: — összevesztünk, mint a bolondok, s míg mi civakod­tunk, valaki ellopta az antilo­pot. Nem hiába tartja a közmon­dás: Ha ketten torzsalkodnak, a harmadik a markába nevet. Mitßif', 0RIOLO Estefelé kötött egy nyalább rőzsét és betette a forrás vi­zébe, hadd dagadjon. Mikor besötétedett, kihúzta a vízből a rőzsét és hazament. A gazda nekiszegezte a kér­dést: — Egy fél nap alatt bizo­nyára egész kazal rőzsét gyűj­töttél ? — Hohó, az sok lesz! — fe­lelt Jancsi. — Azt tudom, hogy nem erőltetted meg magad! Hát mennyit gyűjtöttél? Egy fél nyalábot ? — Hohó, az is sok — vála­szolta Jancsi. — Akkor meg mit csináltál ott? Tán egy nyalábot se szedtél ? — De bizony egy nyalábot gyűjtöttem, és bedobtam a forrás vizébe, hadd dagadjon nagyra. Megnézheti, kint van az udvaron. Szűcs Béla fordítása Találd ki! Hossza van, de nincs vége, Ujjad hegyén elférne. Botod előtt messze szalad. De mögötte fekve marad. Mi az? D%uo:i v A lenti sportolónak nem rajzoltunk sporteszközöket a kezébe. Találjátok ki a mozdulatokból, mit csinál az öt rajzon a sportoló? (S$13A£|3J36 -Q S§}3AZS03}ZSJP STOMPS '£ S?I3UJ3ÍINS Z S?T3AS0?DBIB>| I) „Szorgalmas" Peti Kati: — Gyere szánkózni Peti. Peti: — Nem megyek, segíteni fogok édesapámnak. Kati: — Ugyan mit fogsz segítfen)? Peti: — A házi feladatomat megírni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom