A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Macmillan Moszkvában Február 21-én hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Harold Macmillan brit miniszterelnök. — Macmillan Hruscsov szovjet miniszterelnök társaságában elvonul a repülőtéren fogadására összesereglett moszkvaiak előtt. Képrádión érkezett) A kommunista ideológia egyes problémai az SZKP XXI. kongresszusán elhangzott hozzászólásokban AZ SZKP XXI. kongresszusán elhangzott vitában többen behatóan foglalkoztak a kommunista ideológia, s így az irodalom meg a művészet különböző kérdéseivel. Valamennyi hozzászóló kiemelte, milyen óriási jelentőséget tulajdonít a párt a kommunista nevelömunkának, a marxizmus-leninizmus szellemében történő új társadalom felépítésének. Furcevova elvtársnő, az SZKP KB elnökségének tagja kifejtette, hogy az írók és művészek a párt hűséges segítőtársai. Hiszen a jó könyvet sok millió ember elolvassa. Ezért a párt mindig igen nagy figyelmet szentelt az íróknak, s általában a művészet és tudomány alkotó munkásainak. Mi bizonyíthatná ezt jobban, mint az a tény, hogy míg a cárizmus alatt, 1913-ban 99 millió könyvet adtak ki, addig csupán tavaly több mint 1 milliárd könyvet hoztak forgalomba. A szovjet nép olvasás-szomjára jellemző, hogy az országban 400 ezer könyvtár működik. Ez a csodálatra méltó fejlődés, a valóban jó irodalom és művészet határtalan szeretete azonban növekvő kötelességeket ró az írókra, akiktől a széles nyilvánosság elvárja, hogy műveikben fokozott mértékben ábrázolják a szovjet nép mindennapi életét, a kommunizmus megteremtése érdekében folytatott nagyszerű építőmunkáját, valamint a falu életében végbemenő átalakulást. Az írók feladata, hogy a lehető leghívebben érzékeltessék az új ember erkölcsi arculatát, s megmutassák a kapitalista ideológia maradványainak gyökeres kiküszöböléséért folytatott küzdelmet. Furcevova elvtársnö hangsúlyozta, mily nagy becsben tartják a szovjet olvasók Solohov regényeit és elbeszéléseit, Alekszander Tvardovszkij epikus és lírai költeményeit, Kocsetov, Polevoj, Panfiorov és Nyikolajova regényeit, valamint más ismert írók műveit. Az ellenség jól tudja, milyen hatalmas fegyvert jelentenek a kommunizmus eszmeiességétől áthatott, s a művészet magas követelményei alapján megalkotott szovjet művek. Ezért támadja dühödten a szovjet irodalmat és művészetet, s használja ki a revizionizmust, melynek szószólói demagóg módon a személyi kultusz éles bírálatának fedezéke mögül igyekeznek ideológiai zavart kelteni. A revizionisták mindenképpen felmagasztalják az individualizmust, a különféle modern dekadens irányzatokat; annál kevésbé akarnak hallani és tudni az irodalom és általában a művészet pártszerűségének követelményéről. Furcevova elvtársnő természetesen nem hallgatta el azt sem, hogy az írók még nem ábrázolták adekvát módon a szovjet nép hősi munkateljesítményeit, a végtelen kiterjedésű szüzföldek feltörését, a kohók és bányák ifjúmunkás építőinek nagyszerű munkáját, a technika terén elért bámulatos eredményeket stb. E tekintetben még sok adósságot kell leróniuk. A film, a rádió és televízió ugyancsak igen hatásos nevelő eszközök, nem szólván a színházakról, melyek ugyan sok szép és tartalmas élményt nyújtanak, azonban nemegyszer ideológiai és művészeti szempontból gyenge és jelentéktelen témájú müveket adnak elő. Figyelemre méltó, hogy a Szovjetunió 80 ezer mozijából 61 ezer vidéken működik, s hogy a filmgyárak a XXI. kongresszus óta 350 egész estét betöltő filmet készítettek. A hétéves terv végén a filmszínházak száma eléri a 120 ezret, a távolbalátó készülékeké pedig a 15 milliót. Ez a rohamos fejlődés mindennél, többet mond. V. J. Szemicsasztnij elvtárs méltatta a Komszomol építőmunkáját, s az oktatás, valamint a nevelés kérdéseit boncolgatva értékelte a szovjet állam hatalmas áldozatkészségét, amely minden lehetőt megtesz a fiatalság kommunista nevelése érdekében. Az állam óriási összegeket fordít internátusos iskolák, óvodák, úttörő-paloták építésére, de még mindig nem sikerült az ifjúság számára írt könyvek iránti keresletet teljes mértékben kielégíteni. Javasolja, hogy a nagy tömegű feleslegesen kiadott könyv helyett inkább a gyermek-irodalom terjesztésére juttassák a papírt, ugyanakkor szállítsák le a gyermekkönyvek árát. Szemicsasztnij elvtárs hangsúlyozta a közöségi érzés kialakításának szükségességét. E téren még sok a tennivaló. Oda kell hatni, hogy a magántulajdon szülte erkölcsöt, az individualizmust és önzést, kommunista közösségi érzés váltsa fel, s hogy az ifjúság egésze — jelképesen szólva — többes számban gondolkodjék, s ahhoz képest cselekedjék. Az SZKP KB titkára és a párt elnökségének tagja, M. A. Szuszlov elvtárs hozzászólásában ugyancsak foglalkozott a céltudatos kommunista nevelés követelményeivel. Ennek keretében kiemelte a szocialista hazaszeretetet s a proletár nemzetköziség felemelő eszmeiességét, amiből szükségszerűen következik a szocializmus ellenségei elleni gyűlölet. A kommunista öntudattal összeegyezhetetlen a szocialista tulajdon iránti közömbösség, illetve felelőtlen magatartás, a rossz vagy gyenge munkaerkölcs stb. A kommunista társadalomban nem lehet helyük sem élősködőknek, sem pedig munkájukat hanyagul végző embereknek. A kommunista nevelés természetesen nemcsak népművelési és propaganda feladat, hanem forradalmi gyakorlat, melyet elsősorban azáltal érünk el, hogy az összes dolgozókat aktívan bekapcsoljuk az építés munkájába, a kommunista építés gyakorlati feladatainak megvalósításába. Az írók munkáját értékelve, Szuszlov elvtárs rámutatott az idegen eszmei befolyás elleni következetes harc szükségességére, valamint arra a követelményre, hogy az íróknak s a többi művészeknek alaposan és közelről kell megismerniük a valóságot, hogy valóban híven tükröztessék az új társadalom fejlődését. Amint a hozzászólásokból kitűnik, számos észrevétel reánk nézve is becses tanulságul szolgálhat. — szirt — 14