A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

asszír király tette fejére Babilónia koronáját. 689-ben Szanherib teljesen kifosztotta és elpusztította Babilont. Várait a földdel tétette egyenlővé, a templomokat és palotákat lebontatta, az istenek szobrait Asszíriába vitette, és hogy a várost a teljes pusztulásba döntse, megrongálta tta az Eufrátesz töltéseit, minek következtében a várost elárasztotta a csatornák vize. Moszultól északra, Bavian mellett találtak egy asszír feliratot, mely Szanherib hadjáratát leírva így végződik: „E napok után, a helyet, hol egykor a város és az istenek templomai álltak, nem lehetett többé látni, mert mindent elborított a vfz, melyet a városra bocsátottam, hogy elpusztítsam." Hasonlóképpen járt a város Asszurbanlpal idejében is. Csak miután Nabopolasszar (1. e. 625) megalapította az új babilóniai birodalmat, lendült fel újra a város. Virágzásának utolsó és legragyogóbb korszaka volt ez. II. Nebukadnécár itteni építészeti tevékenysége csaknem példátlan a történelemben. 539-ben Babilont Kyros perzsa király hódította meg - s ezzel mindörökre vége is lett a dicsőségének. A város lakói nem akartak belenyugodni ebbe, többször felkeltek az idegen uralom ellen, de mindannyiszor leverték őket, s Így a város lassan elvesztette régi előjogait, és tartományi város színvonalára süllyedt. A palotához vezető sétányt egy oroszlánszobor zárja le - egyetlen szobor, mely megmaradt az állatszobrok tömegéből. Az oroszlán szügye alatt, két mancsa közt fekvő nóalak. Ez a szobor Babilon győzelmeinek, uralmának szimbóluma. Az oroszlán Babilon erejét, a nőalak az egész akkori világ gyengeségét jelenti. De hát mit ér az olyan dicsőség, mely nem tartós! „Mit tudhat a béka a kút fenekén az égről?" - mondhatná a kárörvendő a babiloni torony elbizakodott építőinek, akik annyira túlbecsülték erőiket. Ahhoz, hogy az ember kaput vágjon az égbe, jő néhány ezer évet kellett még várni, mig a szovjet kozmikus rakéta elindult örök útjára a világűrbe. * » * Visszatérve Bagdadba, útközben megálltunk a közeli Hillában, hogy megfigyelhessük e vidéki város köznapi életét. Itt is tele az utca a kereskedők éktelen kiabálásával. A főtéren a legkülönfélébb ételek illatfelhői szinte mindent beburkolnak. A salgam a legnépszerűbb: külsőre a burgonyára hasonlít, holott a valóságban egy nem édes répafajta, amelyet kisajtolt datolyalében főznek és ezzel együtt tálalják. Egy adag salgam óra 10 filsz (1 iraki dinár = 1000 rial, vagy másként filsz). A legprimitívebb nargilé (vízipipa) Halászok a Tigris folyón Birkasültet vagy roston sült vagdalt birkahúst lépten-nyomon kapni. Jegelt joghurtok, különféle agyonédesltett keleti sütemények, amelyek mór szinte keserűnek tűnnek; levantei alma, banán, narancs, datolya, dinnye, szóló, dió, mogyoró, mandula, dinnyemag alig kerül néhány fillérbe. Az ember, ha ilyesmit vásárol, Fazeka smübely a legapróbb rézpénzt kell csak hogy elővegye. Nem csoda hát. hogy az iraki földműves egész évi jövedelme nem egyszer alig tesz ki többet 10-20 iraki dinárnál (200-400 korona). Irak újabkori története is tele van harcokkal, s ezzel kapcsolatban meg kell említenem a Hilla környéki arab lakosság hősiességét is. Amikor ugyanis az angolök délfelől, Baszróból Bagdad felé vonultak, a környékbeliek barátságosnak éppen nem mondható fogadtatásban részesítették őket. Megtámadták az angolok vasűti oszlopait, felszaggatták a síneket, elárasztották táboraikat vízzel és megtámadták rohamcsonakjaikat. A fellahok, puskával a kezükben sokszor egész napokat ültek a pálmafák lombjai közt, s onnan lövöldöztek a hódítókra. A harc olyan méreteket öltött, hogy a végén az asszonyok is kijelentették férjeiknek: „Ha nem veritek meg az angolokat, elválunk tőletek!" Igazi háborű volt ez, sok-sok angol katona lelte Hilla környékén halálát. Igen ilyen a történelem: régi birodalmak elmerülnek a történelem süllyesztőjében. Mezopotámiában az idegen dinasztiák széthullottak, akár a kártyavár. S Irak újkori meghódítóinak, az angoloknak az itteni nép szintén ajtót mutatott. Ma egy új ország épül, az Iraki Köztársaság, mely ugyan nem kíván az égig nőni, de azért a földön igyekszik jólétetteremteni sokat szenvedett népének. 7