A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Ahol a könyveket veszik .. . Februárvégi, szinte már koratavaszias napfény önti el a várost; a magyar könyvesboltban, a szűk Mihálykapu utcában azonban ilyenkor is világítani kell. A kirakatok előtt — mint mindig — most is egész csapat ember nézegeti a könyvújdonságokat, de odabenn sincs hiány, böngészőkben, vásárlókban. Sok szerelmese van a könyvnek, akik erre jártukban egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy legalább néhány pillanatra beugorjanak — s ez a néhány pillanat sokszor egész órává nyúlik. A vezető s az eladók türelemmel, nagy megértéssel foglalkoznak a böngészőkkel, akik végül még akkor sem igen mennek el könyv nélkül, ha éppen nem találták meg azt, amiért tulajdonképpen bejöttek. Érdekes dolog a könyvvásárlóknak, e szinte külön kasztnak a lélektana. Róluk mond el néhány apsórágot Verny Jenőné, az üzletvezető. — Bizony sokféle vevő van. Legtöbbjük ma már nemcsak úgy véletlenül vetődik be az üzletbe, hanem bizonyos meghatározott könyvet keres. Sokan még küpn, a kirakatban kiválasztják maguknak, ami érdekli őket. Persze nem minden vevő ilyen tájékozott. Előfordul az is, hogy valaki bejön és elmondja valamilyen regénynek a kivonatos tartalmát, hogy б éppen ezt a könyvet szeretné. — Mennyi könyvcím van általában raktáron ? — Ügy kétszázötven körül. Természe-A legkisebb „vásárló" tesen mindig változnak. Állandóan kapunk új és új könyveket. — Mik érkeztek legutóbb? — Nemrég jött: Forbáth Imre Mikor a néma beszélni kezd című verseskötete, Heőko Vörös bor című regénye; most kaptuk Ozsvald Árpád Júdása én nem lehetnék és Zala József Csallóközi útrávaló című versválogatását. Szőke József Az asszony vár cimü novellagyűjteményét és Ludo Ondrejov Kalandok a vadonban című könyvét, hogy csak a hazaikat említsem. Megjelent Hanzelka és Zikmund dél-amerikai riportkönyvének második kötete, A Kordillerákon át is. — És hogy fogynak a könyvek? — Elég jól. Elmondhatom, hogy nálunk nincs „fekvő anyag". ' — Mi megy mostanában a legjobban? — Pillanatnyilag Molnár Ferenc Útitárs a száműzetésben című visszaemlékezései és Sommerset Maugham Az ördög sarkantyúja című regénye. De mondanom sem kell, hogy ez csak a legfrisebb könyvújdonságokra vonatkozik. Minden időszaknak megvan a maga slágere. Legutóbb például Ordódy Katalin Megtalált élet és Franz Werfel Nápolyi testvérek clmü regényét keresték a legtöbbet, mindkettő igen rövid idő alatt elfogyott. Ugyancsak sokan vásárolták az Illik — nem illik című könyvet, a társas érintkezés szabályait és természetesen az idei Népnaptárt, amiből sajnos csak 2000 példányt kaptunk, noha 6000-t rendeltünk. Sokan keresik Csanda Sándor szlovákok számára írt magyar nyelvkönyvét is, amiből az első kiadás teljesen elfogyott. Igen sokat Л könyvesbolt egyik leggyakoribb vendége eladunk az ulcsö Könyvtár sorozatból, és nagy a kereslet szakkönyvekben is. A könyvesbolt valóban elég nagy forgalmat bonyolít le. Most is a késő délutáni órákban egy percre sem marad üresen az üzlet. Jönnek-mennek, nézegetnek, vásárolnak az emberek s az emberkék. Mert fiatal vásárló is akad szép »zámban. Jönnek apróságok apukájukkal /agy anyukájukkal; persze, ezek a legmohóbbak, minden színes képeskönyvet megvásároltatnának szüleikkel, ami csak a kezük ügyébe kerül. S bizony egynémely szülőnek nem kis fáradságába kerül, hogy lebeszélje fiacskáját vagy kislányát a többi csemegéről, mikor már egyet megvett neki. Diákgyerekek már megfontoltabban válogatnak; a főiskolások meg szinte szerelmes simogatással veszlek a kezükbe egy-egy szebb példányt, hogy aztán sokszor - ha fájó szívvel is — beérjék • valami olcsóbb, az ö zsebükhöz szabott kiadvánnyal. S az öregek, azokat látni kell, ahogy a könyveket gusztálgatják. Beleolvasgatnak, leveszik a borítólapot, megnézik a kötésüket, grafikai kiállításuk^ Sokukon meglátszik a gyűjщщттм /evőit. Megbecsüli őltet, ellátja tájékoZ-a tóval, könyvjegyzékkel, félreteszi nekik az újdonságokat, utánvéttel is szállít a vidékieknek; ugyancsak tájékoztatja az új kiadványokról a magyar iskolákat, szerkesztőségeket, könyvtárakat. Újabban pedig azokban az üzemekben, ahol elég nagy a magyar alkalmazottak száma, a helyszínen rendeznek megfeleően előkészített könyvásárt. Mert a vásárlók nagy részét munkások és földművesek teszik ki; azok, akik valamikor ki voltak zárva a kultúra áldásaiból. — Évről évre több és több könyvet adunk el - állapítja meg Vernyné üzletvezető. - Csillapíthatatlanul nagy a tömegek kultúréhsége ... ... és ahol a könyveket kölcsönzik A Központi Népkönyvtár magyar osztályán, a Stúr utcában is a megszokott kép fogad. Lassan estére jár már az idő, ezért gyerekeket ezúttal nem látunk. Felnőtt azonban akad szép számban. Válogatnak. Olyan elmerülten, hogy azt sem igen veszik észre, amikor fényképész kollégám a szemkápráztató villanófénnyel lefotografálja őket. A hetvennégy esztendős Krajecz néni egy kis rosszallással végignéz minket, hogy ugyan mit is zavarognak ezek a minden lében kanál riporterek, de aztán csak válogat tovább. Pedig nem könnyű dolog ez, mint mondja. Mert neki két dolgot is szem előtt kell tartania: legyen jó a könyv, de legyen nagy betűvel is nyomva ... Igaz is, a könyvkiadók mostanában úgy látszik, nemigen gondolnak a gyengeszemű, idősebb olvasókra, mert bizony a legtöbb könyvet — talán csak a mesekönyvek kivételével — elég apró betűkkel nyomják, lehet, hogy a könyvek olcsóságára törekszenek ily módon, lehet, hogy más az oka, amit csak ők tudnak, s ezért a Krajecz nénik bizony nehezen találnak maguknak olvasnivalót. Gombicz Ilona, a Danubius szövőnője már könnyebben talál. Visz is rendszeresen minden két-három hétben öt könyvet. Nem állom meg, hogy kíváncsian be ne nézzek a szatyrába, mi érdekli Gombicz Ilonát, aki — már hároméves tag lévén — alighanem a fél könyvtárat kiolvasta. Nézem sorban a könyveket: Ehrenburg Viharja, egy tibeti útleírás, Felix Saiten Bambija, Kónya József Dalol a Tátrája és Gorkij Foma Gorgyejevje. Gombicz Ilona azonban nemcsak egyedül