A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Ezerháromszáz gyermek látogatta az egyik chicagói katolikus felekezeti iskolát. Ezerháromszáz gyerek ült naponta a padokban abban a tudatban, hogy biztonság és gondoskodás veszi körül. Ezt hitték a gyermekek szülei is, amíg egy napon .. . A tűzoltók ugyan azonnal kivonultak, de sok esetben csak a már lángoló, vagy megsebesült gyerekeket tudták kimenteni az épületből. Az iskolások közül sokan - látva hogy nincs más kiút - kiugráltak a kétemeletes épület ablakán Tizennyolc perccel a tanítás végét jelző csengetés előtt borzalmas méretű tűzvész tört ki az iskolaépületben. A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy a vészcsengők hangjára az osztályokból kiözönlő gyermekeknek egy része előtt már elzárta a kivezető utat. És a szülők? Természetesen odarohantak. Ám az épületet rendőrkordon vette körül, és a tűzoltókon kívül senkit sem engedtek a lángok közelébe. Pedig az apák és anyák nem haboztak volna ... tsmiéd? Miért kellett ennyi kedves, ártatlan kis életnek elpusztulnia? Az Egyesült Államokban az utolsó évszázadban nyolc ilyen hatalmas tűzvész volt, amelyek során ezerhatszázhat személy, köztük 557 Iskolásgyermek pusztult el. Kl, ml okozza ezt az elkerülhető szerencsétlenséget? Egy iskolásgyermek meggondolatlansága, vagy talán valami pirománlás őrült ártó tevékenysége? Chicagóban az utolsó Időben néhány iskolának telefonon előre bejelentették, hogy fel fogják gyújtani... Nyolcvanhét kisgyermek égett meg ebben az iskolában. További száz gyermek nehéz sérülésekkel, égési sebekkel, füstmérgezéssel kórházba került. Vajon életben maradnak-e? Pedig mindnyájan élhettek volna... Ebben az osztályban huszonnégy gyernjek pusztult el, Az óriási füsttől és hőségtől megpattant a tüdejük. Állami temetést rendeztek a tűzvész nyolcvanhét kis áldozatának és a három apáca-tanítónőnek, akik ugyancsak életüket vesztették.