A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

Síző vadász (régi metszet) Nina Gorbunova a legtehetségesebb fiatal szovjet síversenyzők egyike. A sisport, ha nem is a legnépszerűbb sportág, mindenesetre a nagyon is elterjedt — és talán a legrégibb sportok közé tartozik. A stockholmi múzeumban látható egy fenyőfából faragott síléc, melyet a világ legrégibb síjének tartanak. Hossza 111 centiméter, szélessége 19 centiméter. A szakértők megállapítása szerint ez a siléc legalább 4500 esztendős! A Szovjetunióban, Norvégia északi részében, sőt Ausztriában is találtak sziklákba vésett, hasonlóan régi eredetű, síző embereket ábrázoló képeket. Herodotos, majd a későbbi történetírók # is említést tesznek azokról a sljandiná-' viai vadászokról, akik a síkos fehér havon lábukra csatolt faléceken üldözik a vadat, Vajon ki tudná utánozni ezt a szovjet versenyzőt? és sok régi utazó is beszámolt például Kamcsatka őslakóinak erről a hasznos és nélkülözhetetlen eszközérőL A sl az északi tájakon s a magasabb fekvésű vidékeken hosszú évezredeken át a vadászat és a közlekedés eszköze volt (néhol még ma is az). A si formája igen változatos volt, sokszor egészen elszélesitették. Lappföldön például a sllécbe cipőhöz hasonló bemélyedést faragtak a lábnak, s gyakran rénszarvas bőrével is díszítették. Kétségtelen, hogy ezt az elterjedt és bizonyos vidékeken valósággal nélkülözhetetlen közlekedési eszközt hamarosan nem csupán vadászaton vagy különböző cikkek szállítása alkalmával csatolták fel lábukra az emberek, hanem már korán megszületett a versengés vágya is bennük: ki tud gyorsabban haladni, ki tud nagyobbat ugrani vele? Ezeknek a legrégibb síversenyeknek lefolyásáról ma már igen keveset tudunk. A modern idők első síversenyét 1879-ben bonyolították le a dél-norvégiai Telemarkban, ahol a versenyzők a sljőringnek ugrással kombinált változatában csillogtatták meg tudásukat. A múlt században a sít már a déli országokban is ismerték. Franciaországban például 1855 táján jelenik meg, s 1893-ban egy chamonixi kovácsmester már tömegesen készítette francia megrendelői számára a siléceket. Három év múlva már Strassburgban és Grenobleban is megalakultak az első siklubok, de Franciaországban csak az 1914-es világháború előtti esztendőkben lett valóban népszerű ez a sport. A Szovjetunió északibb vidékeinek és gyönyörű hegyi tájainak éghajlata mindig kedvezett a sfzésnek, s a régi vadászok nélkülözhetetlen felszerelési darabjából hamarosan közismert sporteszköz lett. A szovjet sisport ma már a legelsők közt szerepel az egész világon. A szovjet sifutök, különösen pedig a szinte emberfeletti teljesítményt nyújtó síugrók nagyszerű eredményeinek az egész világ sportszerető közönsége tapsol. A sisport ma már valóban népi sport, melynek örömeit úgyszólván mindenki megszerezheti magának. A Szovjetunióban sok-sok millióra rúg a sisport híveinek száma. Kiváló slzőket találunk a skandináv államokban, sőt — a kis Ausztriában is. Hazánk területe is igen kedvező a sísporthoz. Üj hazát, új jövendőt épitő fiatalságunknak már a középiskolai esztendőktől kezdve alkalma nyílik rá, hogy kitűnő szakemberek irányításával, s szinte fillérekért élvezhesse ezt a testet-lelket frissen tartó ötezer esztendős sportot. ZÖLYOMI ANTAL Tony Sailer, háromszoros világbajnok, Ausztria sísportjának büszkesége