A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

PETER KARVAS Az aranyllbériás altiszt kiment e folyosóra, és az ablakon kitekintve Így szólt: — Guillaume Perottl űr! Az ósdi vaskályha melletti padról feltápászkodott egy úr; csak miután felállt lehetett látni, hogy milyen tagbaszakadt, köpcös egy ember — durva, piros arc, eres Illa orr, melyből vastag szőrök meredeznek, hatalmas, rőtszeplös kéz és erősen kiugró pocak. De ez a sípoló tüdejű, ormótlan, élveteg bugris, kinek járása öregedő dljbirkózóéhoz hasonfit, drága angol szövetből készült ruhát viselt, lábán a legdivatosabb, vadonatúj antilopbőr félcipő, szétgombolt kabáthajtókál közül, nyakkendőjének élénk selyemháromszögén igazgyöngy ragyogott. Clochet rendőrbiztos Guillaume Perottit oly kedélyesen fogadta, mintha régi ismerőse lenne. Ez volt a szokása, szívélyesen, régi ismerősként fogadott olyanokat is, akiket még azelőtt sosem látott, és ki kellett hallgatnia; határozottan pártjukat fogta az Utálatos ismeretlen bürokratával szemben, amiért mindkettőjüket — a vizsgálóbírót és a kihallgatottat — holmi szamárságokkal háborgatja. — Kérem, foglaljon helyet — mondotta kedvesen, a menüettnél használatos taglejtésekkel kísérve —, helyezze magát kényelembe. Azonnal megleszünk, édes uram,, azonnal. Hisz csupán valami csekélységről van sző. Kinyitotta az iratot és a beidézettre nevetett, mintha nem is kivizsgálást tartana, hanem esketne. — Guillaume Perotti, született 1911-ben, Rue de Lourmel 75, igen? — Nem — felelte Perotti űr — > tizenegyedik Lajos, Franciaország királya, Versailles. Clochet rendőrbiztos szórakozottan elmosolyodott. Mindennél jobban szerette a sajátos ügyfeleket. Karrierje a zsebmetszőktől, a kasszafúrókon és a házasságszédelgőkön keresztül egészen az anarchistákig, kommunistákig és az egyéb különleges gyanúsítottakig a kényelem, az optimizmus és a jő humor útja volt. Jobb kezének középső ujjával könynyed fürgeséggel dobolt nagy szemüvegének csontkeretén; az ablakok fehér visszfénye eltakarta szembogarát és ennek tartalmát, úgyhogy a biztos csak nagy, halvány szájának sarkával nevetett — körülbelül úgy, mint ahogy a bábszínházon széthúzódik a függöny. — Kitűnő, Perotti úr. Szóval, hogy soká ne tartóztassam. Egy kis kellemetlenségem van itt. — Nekem van itt kellemetlenségem és nem önnek — jelentette kl Perotti űr. — És méghozzá nagy. — Kényelmetlenül fészkelődött a helyén és idegesen szuszogott. Clochet rendőrbiztos cingár, vékonydongájú gyenge teremtés volt, és Perotti úr teljes szivéből utálta az ilyen emberi gilisztákat: Mint fenyegetést, figyelmeztetést, mint gúnyos szignált érzékelte őket. Clochet ismét elmosolyodott, niost az egyszer azonban az ablak világos felülete nem takarta el szemét, mely akár a vásári jövendőmondőké hivatásszerűen látnók, hitetíenségtől fáradt, kissé keletjas és mély volt, mint egy kilométernyi vékonyka szonda. Hangjába némi porlepte, hivatalos tárgyilagosság vegyült. — Az ön és doktor Courteville közötti nézeteltérésről van sző: Perotti úr pislantott néhányat. Isten tudja miért, a sarokba támasztott vastag sétapálcája után nyúlt, és megmarkolta, akér a furkósbotot. Lassan és unottan Így szólt: — Köztem és doktor Courteville között mincsen semmiféle nézeteltérés. Ellenkezőleg, minden dolog világos előttünk. Éppen azért is dobtam ki azt a szélhámos emberklnzőt. Clochet rendőrblztos teljes megértése jeléül szippantott egypárat. —• Gondolom, megértjük egymást — tette hozzá elégedetten. — Hogy kidobta, igen helyesen cselekedte. Elfelejtette azonban hozzáfenni, hogy egy emeleti lakásból dobta ki. Ez a körülmény pedig nem jelentéktelen, mivel ott meredek csigalépcső van. — Számoltam vele — mondotta Perotti. — Kipróbáltam. — Dokto Courtevlllenek — Clochet bizalmatlanul az iratba tekintett — eltört a jobb lapockája és a jobb combcsontja. — Olyan ügyefogyott még nem vagyok — mondta Perotti úr —, nogy valakit teljesen eredménytelenül taszítsak le a lépcsőn, — Hjn — dünnyögte Clochet. — Ügy gondolom — egészítette Perotti —, hogy még a bal oldalán is össze kell törnöm valamit. — Elgondolás >dolga — jegyezte meg Clochet engedékenyen. — Azonban mit tehetek. Ez mégis szándékos, nehéz testi sértés, drága uram. Perotti úr elgondolkozott egészen elhalványult és egy kissé felfújta magát — nyilván maga elé képzelte doktor Courtevlllet, aki véleménye szerint, az egész ügyet viszonylag jól meg úszta. — És azután — folytatta vonakodva, csaknem bocsánatkérőn Clochet biztos — itt van még Courteville doktor vallomása. Törött lapockával tizennégy oldalt diktált. — Gazember — tört ki Perottiból mintegy elismerésképpen. Clochet rendőrblztos egy könnyed mozdulattal megérintette az iratot; hasonlóképpen mint ahogy a kurtizánok frizurájukat igazítják. A vizsgálatra, ügyfelére nézett, mégpedig egy olyan ember tekintetével, aki körültekintően és gyorsan ért a dolog magváhof, és. aki teljesj megelégedéssel állapítja meg, hogy ez a mag édes. Perotti urat, valamint a pillanatot érettnek találta. A rendőrblztos teljes sebességgel, minden előzetes dudálás nélkül hirtelen kanyart vett. — Apropos, utazott a közelmúltban valamerre? — El voltam egy kis időre — mcndotta Perotti úr. — Svájcban, ha nem tévedek — jegyezte meg Clochet futólag, mintha az egésznek nem tulajdonítana különösebb fontosságot, és megmozdította mutató ujját, hogy egy Iratba lapozzon. — Csehszlovákiában — folytatta Perotti űr ingerülten. — Bizonyára ez is ott van a papírjaiban. — Üzleti ügyben — felelte Clochet egy távoli unokatestvér hangján, akivel évek múltán a Les Deux Magots kávéházban ül az ember és bordóit iszogat. — A műkorcsolyázó bajnokságon — igazította helyre Perotti űr. — Ö, ön korcsolyázik? — kérdezte Clochet és hirtelen Perotti űrra pislantott. Tagadhatatlanul az volt az érzése, hogy e kérdésnél jelentős pontelőnyt szerzett. Perotti űr mélyet lélegzett, és hirtelen kifújta magát. Tárgyilagosan, ahogyan az üzletemberek szokták, órájára pillantott, és megállapította, hogy lényegesen olcsóbb lesz, ha nem provokál tovább. Ámbár jól tudta, hogy ez erejét meghaladó vállalkozás. — Hallotta már valaha Jean Paul Perotti nevét? Az az én fiam. — Nem — felelte a rendőrbiztos, és felvonta keskeny szemöldökét, mely űgy hatott, mintha ceruzával rajzolták volna. — Nem hallottam. Az Ön fia szintén korcsolyázik? — Háromszoros francia- és kétszeres Európabajnok — válaszolta Perotti. Ha ennek a rendőrbiztosnak is összetörné a lapockáját, az egész ügy jelentősen bonyolultabbé válna. — Remélem — mosolyodott el udvariasan Clochet —, fia ez esetben is győzött. — Nem — felelte Perotti űr —, a negyedik lett. Divln győzött. — Amerikai? — kérdezte Clochet, a téli sportok szakértője. — Szlovák — mondotta Perotti. — Kérem, bocsásson meg, de nekem űgy mellékesen gyáram ls van. Három őrára hívtam össze az igazgatótanácsot. — Ujjai, melyekkel műbambusz sétalpálcáját szorongatta, megvörösödtek akárcsak a rák ollói. Clochet néhány másodpercre megmerevedett; emberére nézett ugyan, azonban mégis űgy tett, mintha nem létná. Azután fagyosan így szőlt: — Kérem — és ebben az egy szóban benne volt a gyors elhatározás: „Hát. ha űgy gondolod, legyen űgy, te bánod meg." — Egyszóval Csehszlovákiában volt. — A Műkorcsolyázó Európa bajnokságon, Bratlslavában, óhajt még valamit? Clochet hosszúra nyújtott szünetet tartott. Kifejezéstelen tekintettel az iratba bámult, szinte érezte a bőrén, hogy sűrűsödik és vibrál a levegő Perotti űr Idegességétől. — Bratislava — mondta Clochet romantikusan, mintha szótagolná: „Nápoly .._. Velence . . ." Hirtelen kiegyenesedett karosszékében és józanul megkérdezte: — Hm, szép város? — Olyan, mint a többi: házak, taxik, utcaseprők. Bocsánat — Perotti úr elvesztette önuralmát és fellált. —, de mindez benne van a prospektusokban. Van még valami kérdése azzal az 'üggyel kapcsolatban, ami miatt hivatott? Clochet rendőrbiztos hosszan Perottira tekintett; szabad estéin ilyen figyelmes pillantással vetkőztette a nőket a St. Martin Boulevard-on, azonban Perotti űr ellen most tőrként hasz* nélta: Egyelőre csak a penge élének acél-szagát éreztette vele, de röviddel azután — a tust és vért. — Üljön le, kérem! Üljön le! Maga meg Írja. Guillaume Perotti meglepődve tekintett körül, egy kis asztal mellett egyenruhás férfi ült, nyilván a jegyzőkönyvvezető; hogyan is kerülhette el a figyelmét...? Érzése, hogy csupán csekélységről van sző, lassanként teljesen megszűnt. Clochet már nem vot joviális giliszta, hanem hivatalos hatalommal bíró manő. — Engedje meg kérem — szólalt meg Perotti, és olyan érzése támadt, hogy biztonsága, akár a kiszúrt gumitömlőből a levegő, egy bőrén levő sebhelyen keresztül lassacskán elhagyja. — írja — Ismételte Clochet. — Perottti Guillaume a Perottina Parisienne cég tulajdonosa, Rue de Lourmel. Nehéz testi sértés. Mikor tért vissza Csehszlovákiából? — Nem tudom — vágta rá hirtelen Perotti úr. — Talán hat héttel ezelőtt. — És mikor látogatta meg önt doktor Courteville ? — Közvetlenül a hazaérkezésem utáni napon. És mindez ezért. . . — Beismeri, hogy szándékosan és megfontoltan használt erőszakot doktor Courteville ellen . ..? — Igen, azonban értse meg uram, ha nem a következő napon . .. — Megvan? A jegyzőkönyvvezető bólintott. Clochet biztos felső ajkát fogai közé szorította, azután lassan kihúzta, s ezt még kétszer megismételte. A művelet közben aprő, szürke egérkére hasonlított. Váratlanul kilőtte a rakétát. — Ki az a Ferencsik Olga? Nevét részben olaszosan, részben oroszosan, s részben teljesen érthetetlenül ejtette ki. Perotti űr azonban kitűnően megértette. Szemét a rendörbiztosra meresztette és bizony jő időbe tiüt, mig űjra lélegzethez jutott. ' — Ügy, ön tehát már kivallatta a barátaimat? — Milyen kapcsolatban áll azzal a nővel ? Doktor Courtevjlle jelentésében volt néhány olyan figyelemre' méltó adat, mely miatt kénytelenek voltunk foglalkozni az utóbbi időben tett kijelentéseivel. — Hát jól van — felelte Guillaume Perotti, az ismert női fehérnemügyár tulajdonosa — jól. Igaz ugyan, hogy Olga orosz név. azonban egészen véletlenül Ferencslkné nem a szovjet kémszervezet ügynöke, és nem vagyok vele semmiféle viszonyban, sőt elárulhatom, hogy még nem is aludtam vele. Egy bratislavai kórház ápolónője, két gyermeke van és a férje egy rokonszenves, fiatal mérnök, aki kitűnően korcsolyázik. — Perotti úr apró szeme itt felcsillant. — Habár a kötelező gyakorlatokban Jean Paul vagy százhúz ponttal megelőzte, no meg az axelpaulsenje se volt elég szilárd és rugalmas. — Magyarázza meg nekünk — mondotta Clochet, s hangja olyan volt, akár egy rosszul hangolt hangszóróé —, szíveskedjék megmagyarázni, mit csinált három hónapig Csehszlovákiában.