A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

Február útján hazánk szocialista építésének befejezéséért Már tizenegyedszer emlékezünk meg Csehszlovákia dolgozó népének 1948. februárjában a reakció födött aratott sorsdöntő győzelméről. Azokról a napokról, amelyekben eldőlt a megújhodott köztársaság további fejlődésének útja. 1948 februárjának napjaiban népünk a kommunista párt köré tömörülve egységesen visszaverte az 1945-ben hatalmi pozícióitól megfosztott burzsoázia uralmának megújítására tett reakciós puccskísérletet. Tizenegy évvel ezelőtt hangzottak el Gottwald elvtárs intő és mozgósító szavai. Tizenegy évvel ezelőtt az üzemi tanácsok kongresszusa mint a dolgozók legszélesebb rétegei képviselőinek szerve, akkor egész népünk nevében határozottan állást foglalt. „Szilárd elszántsággal, erőteljesen véget vetünk minden reakciós jobboldali cselszövésnek, kémkedésnek és egyéb hazaárulásnak. A kormány és a parlament köteles gyorsan megtárgyalni a kormányprogram ama pontjait, melyeknek megtárgyalására minden kormánypárt ünnepélyesen kötelezettséget vállalt." A kongresszus határozatában követelte a nemzeti biztosítás haladéktalan törvénybeiktatását, az aggok járadékbiztosítását, a nép jogainak alkotmányos rögzítését, az állami alkalmazottak fizetésének rendezését, a további következetes államosítást, s hogy nagyobb érvényt szerezzen e követeléseknek, február 24-re általános tiltakozósztrájkot hirdetett. Itt hangzottak el Gottwald elvtárs mozgósító szavai: „Mindannyiatokat felszólítlak, maradjatok hívek a népi demokrácia és szocialista utunk elveihez és álljatok készen mindenkor vívmányaink és eszményeink védelmére." Az események és több mint egy évtized fejlődése igazolta a párt politikájának helyességét. A CSKP népünk vezére volt a háború dúlta ország gazdaságának helyreállításában, társadalmi és állami életének új berendezésében. Bölcs politikájának eredményeképpen pártunk tavalyi XI. kongresszusa kitűzhette hazánk szocialista építése befejezésének programját. Csehszlovákia a Szovjetunió után elsőként tűzhette ki ezt a merész célt! Népünk 11 év előtti győzelme megszilárdította hazánkban a népi demokrácia uralmát, a proletárdiktatúra hazai formáját. De nemcsak az országépítés jövőbeni irányát döntötte el, hanem manifesztációsan megpecsételte a hagyományos és a fasizmus elleni háborúban közösen ontott vérrel megtermékenyített csehszlovák-szovjet barátságot, ajnely bel-és külpolitikánk alapköve. A párt vezetésével, a Szovjetunió erkölcsi és anyagi támogatására és a szocialista táboron belül folytatott önzetlen testvéri együttműködésre támaszkodva, magabiztosan haladunk előre Február örökének teljesítéséért, mely most konkrétan a hazánk szocialista építésének befejezésére kitűzött tervek maradéktalan teljesítésében testesül meg. A szocialista iskola lelkes úttörője „Korán megtanultam gyűlölni a nemzeti elnyomást, hamar felfogtam, hogy a zsidók, lengyelek és más nemzetiségűek semmivel sem rosszabbak az oroszoknál, s ezért szívvel-lélekkel csatlakoztam felnőtt koromban az Oroszországi Kommunista Párt programjához, amelyben szó volt a nemzetiségek saját akaratuk szerinti életéről és kormányzásáról. Nagyon helyesnek tartottam a nemzetek önrendelkezési jogának elismerését." Ezt írta magáról Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja, a bolsevik párt hű harcosa, Lenin felesége és legközelebbi munkatársa, a szocialista iskola és nevelés első úttörőinek egyike. Vagyontalan nemesi családban született 90 évvel ezelőtt, 1869. február 26-án. Apja forradalmi szellemű katonatiszt, majd mint jogvégzett ember járási főnök volt Lengyelországban, de demokratikus és lengyelbarát magatartása miatt elbocsátották állásából és pert indítottak ellene. Nagyezsda Konsztantyinovna gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, Pétervárott aranyéremmel Fejezte be. Az orosz irodalom forradalmi nagyjainak hatása alatt, s nem utolsó sorban forradalmi érze'mü családokkal való ismeretségének befolyására egyre nagyobb érdeklődést kezdett tanúsítani társadalmi problémák iránt. Számtantanárnak készült s a főiskolán bekapcsolódott a marxista diákkörök munkájába. „A marxizmus azt a boldogságot jelentette számomra. amire az ember csak vágyhat. Tudást adott, hogy merre menjen az ember, nyugodt biztonságérzetet kölcsönzött annak az ügynek végső kimenetelét illetően, melyhez egész életemet kötöttem." — írja visszaemlékezéseiben. 1891-t ert kezdte meg tanítói pályáját a Nyevakapu melletti vasárnap est! munkásiskolában. Közelebb kei ült az egyszerű emberek lelkéhez, s a felnőttek körében igyekezett lassan világosságot gyújtani a marxizmus fényével. 1894-ben találkozott először Leninnel egy titkos marxista gyűlésen. Közös eszméket és célokat követve találkoztak egy úton, melyen mély barátság, majd benső érzelmi kapcsolat alakult ki köztük. Nagyezsda Konsztantyinovna Lenin felesége és hü fegyvertársa lett, elkísérte az illegalitásba is és a legkritikusabb időkben Lenin oldalán harcolt a szocialista forradalom győzelméért. A forradalom győzelme után a népműveiésügyl népbiztosság kollégiumának tagja. Lunacsarszkijjal együtt szervezi a szovjet iskolát. Krupszkaja az iskolán kívüli nevelés problémáival és elméleti pedagógiai tudományos munkával foglalkozik. Sokat törődött a pionírmozgalommal és újságcikkekben vetette fel az ifjúság nevelésében felmerült időszerű problémákat. így 1931-ben írt egyik cikkében nagy figyelmet szentel már a politechnikai képzésnek. Vlagyimir Iljics 1924-ben bekövetkezett halála érzékeny veszteség Krupszkaja számára. Pedagógiai elméleti munkásságán kívül megkezdi Leninre vonatkozó emlékeinek feldolgozását, amit 1939 januárjában, röviddel a halála előtt fejezett be. Szeretetre méltó egyéniségével, nyájasságával, de törhetetlen bolsevik jellemével a szovjet emberek kedvence volt. Nagyon szerette a gyermekeket, s az ő jövőjük lebegett a szeme előtt. Életét a kommunista mozgalomnak és a kommunista nevelés kérdései kidolgozásának szentelte. Harcokban, sikerekben eltelt gyönyörű életet élt, melyről ezt irta: „Abban a nagy szerencsében részesültem, hogy láthattam, hogyan növekedett a munkásosztály ereje és hatalma, hogyan növekedett pártja, szemtafiúja lehettem a világ legnagyobb forradalmának, láthattam az új szocialista rendszer növekedését, láthattam, hogyan alakul át alapjában az élet." L. t. Rendelésre 10 nap alatt megkötjük a legújabb modelleket kézi vagy gépi kötéssel saját vagy hozott fonálbál LENINGRAD u. 10 Hegedűszó Csend van a szobámban. Este. Csak a kis állólámpa fénye világit, s így a szobasarkok sötétben maradnak. A kályhában pattogva ég a tűz, a rádió lehalkítva szól, s én könyvvel kezemben élvezem az otthon melegét. A család már alszik a szomszéd szobában — későre jár az idő —, csupán én őrzöm a ház álmát. És élvezem a könyvet: A betűkből fűzött szavakat, s az értelemadta gondolatok szépségét. ... A mesélő zsongáson keresztül a rádióból hirtelen ismerős dallam árad szét a szobán. Brahms á-dür keringőjének hegedűhangjai. Szemem lehunyom, mert szívemet megszorítja valami vasmarok, emlékeztető gyötréssel ... E melódiát szívesen és gyakran játszotta apám. Most is őt képzelem lehunyott szemmel magam mellé, s magamat kisfiúnak. Ott ülök öcsémmel s húgommal a nyitott ablak előtt, s apám állva, hegedűjén játszik. A konyhában anyánk a vacsorát készíti — érezni a friss vacsora illatát. És zokog a hegedű, sir a dallam. Aztán gyöngyözőn fölcsendül, úgy mint most — itt.. . ma .,. Szemem még jobban összeszorítom, mert nem akarom, hogy megszűnjön a varázs, mert olyan jő gyermeknek lenni és ott tudni a közelben valakit, aki erős, hatalmas, okos... aki segít, aki véd, aki tanácsot ad — olyan jó tudni a közelben apámat. De megszűnik a dallam... elsurran az emlék. Őszhajú apám elszáll mellőlem messze, nagyon messze. És minket, testvérkéket is szétküld az élet szerte a világba. Röppen az élet gyorsszárnyú madara, s lám már én vagyok apa, reám néznek úgy az én porontyaim, mint én néztem régen az apámra — s a vacsorát párom készíti számunkra, úgy mint valamikor anyám Már ismét csend van a szobában. Esti csend és béke. Csak a kis állólámpa fénye világit, s így a szobasarkok sötétben maradnak. Az előbb olvasott könyvet lassan becsukom, mert aludni kell menni — későre jér. Lépteim alatt megreccsen a padló. De mielőtt átmennék a másik szobába, leemelem a szekrény tetejéről tokjával együtt apám hegedűjét. Kattan a fedél zárja, s már barnán, karcsún ctt fekszik előttem a zöld posztőbélésen az öreg szerszám. Egy húr el van rajta pattanva, kunkorodva tekeredik a feketekulcsos nyak köré. Óvatos kézzel letekerem a szakadt húrt és a hegedű alá fektetem. mejd végigsimítom a nyakat ott, ahol apám balkeze — tenyere melengette régen a habosmintíjú fát. . Aztán, mielőtt visszacsuknám a hegedű tokját, magam sem tudom miért, de a hegedűhöz beszélve susogva i megszólalok: — Jó éjszakát apám! Jó éjszakát... NAGY OLIVÉR V-.