A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

Sil-""'! Ketten kapaszkodunk felfelé a Zsibrice hegy oldalán, hogy megkeressük az isten nyomát. Ez pedig egy sima sziklalap a hegy nyergében, melyben a néphit szerint Jézus lábanyoma, a szamár patái, az ördög feneke és farkának helye látszik. Azt mondják, hogy az ördög azért maradt oly fura helyzetben, mert meg akarta húzni a szamár farkát, és hanyatt esett. Kíváncsi voltam rá, no meg a szép kilátás is csábított. Hőrik Józsi bácsi ajánlkozott, hogy felkísér. Gyönyörű erdei úton mentünk, bokáig érő hóban; cserfák, tölgyfák, akácok népesítették be a hegy oldalát. A faluból egész szelíd hajlatú, magasabb dombnak látszott a Zsibrice, csak mikor a derekához értünk, akkor éreztük a lábunkban, hogy milyen meredek. — Nem szeretném mindennap megtenni ezt az utat — mondom verejtékezve Józsi bácsinak, mikor már túl voltunk a nehezén. — Pedig a mi asszonyaink napjában nem is egyszer megjárják. — Csak nem fáért? — Nem, hóvirágért. Még messzebbre is elmennek. — Annyira szeretik a virágot? — Hm, lehet... — mondja derűsen —, de inkább elviszik a városba, ott pénzt kapnak érte; mert régi dolog, hogy az asszonyok a pénzt a virágnál is jobban szeretik... így tudom meg, hogy a csitári hóvirág, fontos „kiviteli cikk," mely még Csehországba is elkerül, kosarakba, bőröndökbe csomagolva, hogy hirdesse a tavasz közeledtét. ~ Felérünk a Zsibrice hegy nyergébe. Szép tiszta, napos az idő, csak a szél garabonciáskodik. Keressük az isten nyomát, de nem tudunk rábukkanni. Józsi bácsi rég nem járt erre. Nem messze tőlünk egy csapat gyerek hancúrozik. Hóvirágért jöttek. Odainti az egyiket. Erre a többi is hozzánk szalad, Odavezetnek a lapos sziklához. Botokkal, ágakkal, söprik le a havat. Víz és széljárta nyomok bukkannak elő. Az ördög fenekét és farkát még nagy fantáziával és főként a gyerekek mutogatására felfedezem, meg olyan szamárpata formát is, de az isten nyomát már ók se tudják megmutatni. Józsi bácsi ugyan azt mondja, hogy elvétettük a sziklát és valahol máshol van. Vagy tán itt is van, csak behordta a hó?! Ki tudja? Annál szemelláthatóbban fedezem fel azonban az ember kezenyomát a hegy túlsó oldalán, Zsére mellett, ahol egy új gyár épül és körötte már gomba módra szaporodnak a pirostetős, emeletes munkásházak, a jövendő város első hírnökei. Távolabb a glmesi vár romjai néznek velünk farkasszemet konok daccal, a régi világ pusztuló keserű emlékeit idézve. Tán ezeknek a munkásoknak az ősei hordták hozzá a köveket, akik most a gyár építésénél dolgoznak. — Amott a szövetkezet szénégetője! Maga üezsöné és a két lánya - háttérben a hegyek Nagymosás a forrásnál Hárman háromfajta yruszlikban • • •