A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-15 / 7. szám

Pogány Spanyolország Egy amerikai néger író beszámolója a Franco-rendszerről Az osztrák Arbeiter Zeitungban jelent meg az alábbi cikk, amelyet rövidítve közlünk. Eddig mindig úgy volt, hogy ha egy fehér ember egy néger települést meglátogatott, visszatérése után könyvet írt a feketebőrűek elmaradottságáról. És minden fajvédő tökfilkó természetesnek találta: elvégre mégiscsak jobbak a fehérbőrűek, mint az alacsonyabbrendü feketék. Ez a sötét fajelmélet súlyos csapást szenved a hamburgi Claase kiadónál megjelent könyvben, amelynek írója Richard Wright, amerikai néger író, a könyv címe pedig: Pogány Spanyolország. Egy nagyműveltségű néger tudósít egy fehérek lakta ország elképesztően alacsony anyagi és szellemi színvonaláról. Franco Spanyolországáról van szó, A könyv lángoló vádirat a náci barbárság összeomlása után 13 évvel még mindig létező terrorrendszer ellen. A közelmúltban ismeretessé vált tömeges letartóztatások és a Franco-féle bíróságok dühe, amely a magasabb bérekért sztrájkolni merészelő munkásokat üldözi, csak aláhúzza a könyv időszerűségét. Az amerikai útlevéllel mintegy kiváltságos külföldiként az amerikai segélyre utalt kolduló diktatúra országában utazó Wright eredeti módszert alkalmaz: naponta órák hosszat beszélget munkásokkal, parasztokkal, diákokkal, utcai nőkkel, papokkal, arisztokratákkal, aztán este a hotelszobában elolvas egy-egy fejezetet a falangisták politikai tankönyvéből. így, a frázist a valósággal egybevetve, egy mélységesen elkeseredett, a kenyérre és a szabadságra egyaránt forrón vágyó nép képe tarul elébe. A könyvből egyidejűleg megismerjük a Franco-rendszert, mint a középkori inkvizíció és a fasiszta totalitarizmus .fojtogató keverékét. Nyomor, börtönök Franco győzelme óta Spanyolországban a gazdagok mind gazdagabbak, a szegények mind szegényebbek lettek. Wright bemutatja az uralkodó osztályok kihívó fényűzését és szembeállítja ezzel a nép teljes nyomorát. „A nemzeti jövedelemnek mekkora része jut egy főre Spanyolországban?" — kérdezi egy ismert és a rendszert szolgáló egyetemi tanártól. „Mintegy ötezer pezeta" — feleli ez leverten. Beszélgetésük további folyamán a' spanyolországi életszínvonalra jellemző szavak hangzanak el: „1936 óta az infláció meghétszereződött, és a munkások életszínvonalát leszorította — mondta a professzor. — Ma a bérek alacsonyabbak, mint 19.36-ban. Az ínség általános. A legrosszabb a helyzet Andalúziában ... A férfiak évi 4-6 hónapot dolgoznak. A vetésforgót nem ismerik; az agrár-kérdés éppúgy gyötör bennünkket, akár évszázadokkal ezelőtt." „Miért nem tesznek egyetlen lépést sem a megoldás felé?" — „Minden erélyesebb kísérlet az andalúziai nagybirtokosok haragját és ellenállását váltaná ki. A köztársaság ezek birtokai közül sokat kisajátított, Franco azonban visszaadta őket volt tulajdonosaiknak." „Hogyan halad az iparosítás?" „A fejlődés nem éppen rossz — feleli a professzor —, de teljességgel a monopolkapitalizmus jegyében megy végbe. Tény. hogy Spanyolországban ' néhány nagybirtokos és nagyiparos kezében van a legnagyobb vagyon. A spanyol nemzeti jövedelem külföldi segély nélkül nem tesz lehetővé iparosítást. Szegénvek vagyunk: helyzetünk hasonlít némelyik gyarmatéhoz" - fejezi be szavait. A szociális biztonság fogalma ismeretlen Franco-országban. Ha valaki az útszélre kerül, ott is marad — írja Wright. Wright meginterjúvolt egy újságírót, aki _ szemben áll a rendszerrel. Tudni akarta, mennyi politikai fogoly van a börtönökben. A válasz megdöbbentő volt: „Miért a börtönök lakói okoznak önnek gondot? Ezeknek legalább van mit enniök„ Hanem, akik a börtönök körül élnek! Szó sincs róla, mintha tréfálni lenne kedvem. De van elég rosszabb dolog is Spanyolországban, ami gondot okozhatna, mint a börtönök lakóinak helyzete." Az arisztokrácia hangja Wrightnek ajánlólevele volt a spanyol vezető körökből bizonyos A. herceghez. Meg kell elégednünk vele folytatott beszélgetése néhány mondatának idézésével." A herceg arrogáns mozdulattal hátrakapva őszülő fejét; oxfordi angol kiejtéssel többek közt ezt mondta: „...Nem akarom önt megbotránkoztatni, de megmondom, mit gondolok. Fáraszt ezeknek az életképteleneknek az élete, undorodom tőle. Az életképteleneket nálunk elkényeztetik. Ördögbe az egészségügyi berendezésekkel, a folyóvízzel és a modern gyógyászattal! Azt mondom, vigye az ördög valamennyit. Ezek az átkozott antibiotikumok, mit hoztak ezek nekünk? Meghosszabbítják az "életképtelen milliók életét... Ez a lármázó, névtelen tömeg! Semmi sem lehetne közömbösebb számomra. - Ön talán elmaradottnak tartja Spanyolországot? Nem is olyan sok évvel ezelőtt jól megvoltunk ebben a városban csatornázás nélkül, most vannak csatornák. Azelőtt sokan meghaltak, de az erősek életben maradtak. Ki kellett fejlődnie az ellenállóképességnek. Ma meg a gyengéket elorozzák a halál elől. Hát ez nem tetszik nekem . . ." „De nem kísérli meg Franco, hogy mindezt visszahozza önöknek?" - kérdeztem. „Franco! — kiáltotta megvetően —, az egy senki. Távolról sem elég kemény. Mindenfelől csak hajbókoltat magának. Nekünk néhány kitűnő férfira van szükségünk, nem hülyék és életképtelenek millióira." Klerikálfasiszta keresztényüldözés Wright könyvének legigazgalmasabb fejezetei közé tartozik az, amely Krisztus a föld alatt címmel a protestáns kisebbség üldözésével foglalkozik. Az ugyancsak protestáns néger író a legszigorúbb konspirációs szabályok betartásával találkozott a spanyol protestáns hívőkkel. Ezek állandó félelemben élnek amiatt, hogy helyzetük külföldi ismertetése csak még rosszabb lenne számukra. Franco-Spanyolországban az állam tényleges vagy lehetséges ellenségének tekintenek mindenkit, aki nem katolikus. Az egyes személyek után való kémkedés már a plébániákon kezdődik; egy lelkésznek mindig módja van, hogy „isten nevében" megfigyeltessen valakit. Elmondták nekem, hogy az egyházközségekben névsort vezetnek a misét rendszeresen látogatókról és a misét kerülőkről is — írja Wright. A spanyol protestánsok helyzete a hitleri németországbeli zsidókéhoz hasonlít, amikor azokat még nem kezdték meg fizikailag is elpusztítani. Gyakran előfordul, hogy egy katolikus háztulajdonost arra kényszerítenek, mondja föl protestáns lakójának bérletét. 1947 óta a protestáns istentiszteleteken is mind gyakoribbak voltak a rendőri razziák. Magánházaknái vagy kápolnákban folyó bibliai órákat megszakítottak és részvevőiket fogságba hurcolták. Sevillában klerikálfasiszta suhancok erőszakosan behatoltak egy protestáns templomba; bántalmazták a lelkészt, szétoszlatták a híveket. A bibliát és az énekeskönyveket benzinnel leöntötték, végül magát a templomot is felgyújtották. Wright a pogánynak jellemzett spanyol társadalmat elemezve így festi meg a jövőt: „Az afrikai erdők mélyén élő meztélen néger ötven év alatt messzebb fog haladni, mint a büszke, hagyományokhoz kapcsolódó spanyol." Az SZKP XX. kongresszusa hangsúlyozta, mennyire fontos Lenin tanításának ismerete a párt helyes politikája és a szocializmus építése szempontjából. Ahhoz, hogy mindannyian helyesen alkalmazhassuk a lenini elveket, mint párttagok, vagy mint egy szocialista állam polgárai, elsősorban ismerni kell ezeket az elveket. Mivel V. I. Lenin: Művei nálunk nem jelentek meg magyar nyelven — a Magyar Népköztársaságból hozattuk meg őket olvasóink számára. Magyarországon ez ideig I—XXXV. kötet jelent meg; egy-egy kötött példány ára 12,90 Kcs. Könyvesboltjainkban kaphatók ezenkívül Klement Gottwald: Művel I — X. kötet, egy-egy kötött példány ára 9 Kcs. Megrendelhetők továbbá: Gottwald: Tíz év, Zápotocky: Régi módon nem élhetünk tovább Gosiorcvsky: Adalékok a szlovák munkásmozgalom történetéhez Vesely: A CSKP keletkezéséről és megalapításáról A megrendeléseket kérjük a következő címre küldeni: ára kötve 16,70 Kcs ára kötve 20,50 Kes ára kötve 10,25 Kcs ára kötve 13,30 Kcs SLOVENSKÁ KN1HA, n. p. Bratislava, Dunajská 47/a 14