A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

A zsarnok királyi pár: Lady Macbeth (Eva Kris- Ross (EIo Romaníík) és Macduíl (Frantisek Zvatinová) és Macbeth (Ladislav Chudfk) rík) hűségesküt tesznek Malcolm királyfinak (Anton Mrveéka) •M*A*C*B*E*T*H* juancs|jcaici joia^oni — cHiiutaa&iua' tatlan kötelesség. Kötelessége mindenekelőtt első színpadunknak, a Hviezdoslat Színháinak, amely művészi és technika felkészültségével a leghivatotabb arra hogy a brit szellemóriás nehézveretű súlyos mondanivalóját tolmácsolja. A shakespeare-i költői szót és mély emberábrázolást kívánja az igényesebb néző de a törekvő színész is, aki jellemeir nevelődik, gondolatain érik igaz művésszé. A Macbeth bemutatója felébreszti t nézőben a kérdést, mifért esett a Hviezdoslav Színház választása Shakespearenek' erre a legkomorabb szomorújátékára amely nyomasztó, vérgőzös légköréve nem tudja megadni a nézőnek a katarzist követő feloldó és megbékítő, érzést ahogy ezt például a Rómeó és Júlia megadja. Miért nem hozza a színház a Szentivánéji álmot, az Ahogy tetszik-et, a Soi hűhó semmiért, a Makrancos hölgyei vagy vígjátékainak régen nem látott mái gyöngyét? És, ha már tragédia, akkoi miért nem a zordon-fenséges Lear király, a viharos erejű III. Richárd vagj a hiszékenységnek nagy drámája, a; Othello ? A színházat alighanem az a gondolai Vezette, hogy a Macbeth eszmei tartalmában találhatjuk a legtöbb maiságot, aktua litást. A tragédia egy évezred ködös távolából elénk lépő alakjai, különösen főhőse, Macbeth és felesége, Lady MacbetI minden tettükkel és egész magatartásukkal bizonyítják, hogy aki egyéni érdekeit a társadalom, a közösség érdeke fölé helyezi, eleve bukásra van ítélve. A tragédia kezdetén Macbeth, Duncar skót király híve rokonszenves emberkém áll előttünk; bátor harcos, hűséges alattvaló, gyengéd szerető; ám ahogy a hatalom szelének sodrába kerül, mintha i pokol kapui nyílnának meg, lelke mélyéből feltörnek eddig rejtve maradt, elnyomott gonosz indulatai. Rokonszenves jelleme a visszájára fordul eltorzul; egyik véres tette a másikai követi, s a gyilkosságokban nincs megállás; felbérelt cinkosaival védtelen asszonyok, ártatlan gyermekek vérét is ontja s nincs visszaút, mert a koronás királyt rettegteti a gondolat, hogy mindenki elvégül elnyeri méltó büntetését, Malcolm, 1 a meggyilkolt Duncan fia tízezer angol 1 harcossal megtámadja,-és a csatában a 1 babonás Macbeth elesik. ! A Hviezdoslav Színház előadása kima- 1 gasló tett a színház életében, és ez első- 1 sorban Jozef Budsky nagyvonalú és esz- ' meileg minden tekintetben helyes rende- 1 zői munkájának érdeme. Elgondolásában 1 Macbeth nem tigrisszívű szörnyeteg, ha- 1 nem ember, akiben felszabadulnak a rossz 1 ösztönök, s aki egyéni érvényesülése ér- . dekjében bűnt bűnre halmoz, hatalmi tébolyában acsarkodó, kegyetlen fenevaddá 1 válik. Helyes az az elgondolása is, hogy '• Lady Macbeth nem pokoli sugallója férje 1 gaztetteinek, nem gyöngéd női álarcba 1 öltözött nőstényördög, hanem inkább a ! hatalom bírásától megszédült asszony, 1 aki mindent férje, Macbeth révén akar 1 elérni. Budsky kitűnően él a technikailag ' remekül felszerelt színpad minden lehető- 1 ségével, és különösen Macbeth látomá- 1 sainál célszerű fényhatásokkal erősen emeli a komor tragédia balladai hangú- 1 latát. 1 Ladislav Chudík Macbethiével művészi pályája legjobb alakítását nyújtja. Töretlenül nagyvonalú, részeiben igen gondosan kidolgozott ez az alakítás: gyengéd és hősi az első jelenetekben, majd kételyektől gyötört vérengző zsarnok, s ellenálhatatlanul az őrületbe szédül a tragédia utolsó képeiben. Eva Krlstinová Lady Macbethje csak elgondolásában egyenértékűen jó. Helyes, hogy a rendező intenciója szerint nem medúzafejű szörnyeteg, mert csak így hihető el, hogy nagyszerűen megjátszott őrülésí jelenetében a vérnek le nem mosható foltjait érzi kezén. A világirodalomnak ezt a kísértetiesen hatalmas jelenetét dermesztő szépséggel játszotta a fiatal művésznő. Andrej Bagar jóságot, emberi mélységet és méltóságot adott Duncan király ősz ilakjának. MlkuláS Huba Banquoja is kellemes meglepetése az előadásnak; szép szövegmondása igen rokonszenvesen emelte ki Banquo nemes jellemét. Elo Romantik mintha végre magára talált volna Ross gondosan megformált alakjában; melegen zengő hangja ezúttal kitűnően érvfényesült. Frantiáek Zvarík is meglesett, -mintha minden rejtett képessége itat tört és felszínre került volna, olyan neggyőzően és elevenen hozta elénk dacduffot. A Kapust, a nyomasztó szomorújáték egyetlen komikus figuráját frantiáek Dibarbora játszotta, egyéni, zes humorában kerülve minden túlzá&t, amelyben ez a vérbő shakespeare-i figura burleszksége könnyen belevihette volna. És dicséret illeti még a népes szereplőgárdában Anton Mrveéka fiatalos lendületű, rokonszenves Malcolmját, Ludovít Ozábal melegen megrajzolt Orvosát és Beta Poniéanová keselyűhangon vijjogó félelmetes Boszorkányát. A többieknél még érezhető a versmondás túlzott pátosza, de remélhető, hogy a további előadások során az előadásnak ezt a zökkenőjét kiküszöbölik. A tragédia 26 képe egyetlen állandó díszletkeretben, vetített háterekkel játszódik le. Zbynék Koláí a várszerű szürke kördíszlet súlyos és kopár köveivel megteremti a középkori levegőt, a játékhoz szükséges nyomasztó alaphangulatot, amelyet a jelmezek szürkesége, helyenként túlzott szegénysége is aláhúz. A királyi udvar elbírt volna egy kis fényt és csillogást, elvégre a zsarnokság pgyütt jár a pompakedveléssel. Zora Jesenská fordítása elsőrangú költői munka, méltón gazdagítja a még hiányos Shakespeare fordításokat. EGRI VIKTOR Eva Kristinová (Lady Macbeth) örülés! jelenetében A magát őrületbe hajszoló zsarnok 2Q Poéhorsky feivételei