A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-01 / 5. szám

Jelenet Az elbolyongott ágyú clmü filmből. — J. Nezval, M. Zounár, H. Dvorská A kél fihiijei Hurcolkodik a fiatal pár. Lucia (L. Massari), Mario (E. Pagani) MB Fent: Hanka — V. Thlelová. Lent: a négy emberséges közlegény: J. MareS, M. Tapák, A. Sura, J. Sedlisky Alom a szekrényben Renato Castelláni, e film rendezője a neorealizmus egyik legnevesebb követője. Közönségünk kiváltkép Shakespeare Romeo és Júlia című filmjéből ismeri, melyet angol színészek közreműködésével forgatott Veronában; azonkívül láttuk tipikus neorealista vígjátékát, a Cannes-ban díjat nyert „Két garasért remény"-t is. A most bemutatott Álom a szekrényben nem tartozik a rendező legsikerültebb filmjei közé. Olasz főiskolások életéről szól, Lucia és Mario egymásba szeretnek, és szülői áldás nélkül összeházasodnak. Boldogságuk a szűkös körülmények ellenére Í3 tökéletes. Lucia gyermeket vár, Mario megszerzi a doktorátust, és kinevezik vidéki körorvosnak. Orvosi gyakorlatának első napján szüléshez hívják, melyet kitűnően levezet. Távollétében felesége is világra hoz egy egészséges fiúgyermeket, ő maga azonban meghal. Mario a legboldogabb emberből egy pillanat alatt a legszerencsétlenebb lesz. Azonban az éjet megy tovább, a betegek orvosukra várnak, akinek boldog házasságából csak egy emléke maradt: a gyermek. A komédiaszerüen megrendezett filmen kacag a néző, a végső akkordoknál azonban előkerülnek a zsebkendők is. A közönség szemében talán furcsának tűnik a hirtelen tragikus befejezés: pedig jó példa arra, milyen véges, törékeny dolog az emberi boldogság. Az elbolyongott ágyú Jozef Mach, államdíjas rendező — J. Procházkával együtt ő a forgatókönyv írója is - a csehszlovák hadsereg életéből mutat be egy huszonnégy őra alatt lejátszódó epizódot, mely bebizonyítja, hogy katonáink nem gondolkozás nélküli bábok, hanem húsból és vérből való emberek, akiknek katonai feladataik mellett vannak egyéni problémáik is, és a katonai reglement megtartása mellett teljesítik polgári kötelezettségeiket - ahol lehet, segítenek a polgári lakosságnak. Az ötlet kitűnő, a szándék dicséretreméltó, a kivitel kevésbé. A rendeziés nagy lehetőségeket hagy kihasználatlanul, a szereplők többsége elrajzolt figura. A férfi főszereplő, Karel hadnagy alakját bosszantóan bárgyún vitték filmre. Kötve hisszük, hogy a csehszlovák hadseregnek ilyen tagja is lenne, szerintünk ez a típus csak operettekben létezik. A film meséje pedig kissé fantasztikus. Ha a film kívánnivalókat is hagy hátra, Jaroslav Mareá, az egyik közkatona szerepében olyan remek alakítást nyújt, hogy már ő érte is érdemes a filmet megnézni. J. Vegricht operatőr felvételei tiszták és szépek, mint a cseh filmek nagy többségénél. SIMKÖ MARGIT