A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Ilyen omladozó bástyák maradtak már csak az egykori büszke várból Sáros vára, s a kép bal sarkában a nemrég lebontott Rákóczi-kastély (egykorú metszet nyomán festette Vascsák József helybeli plébános) Gyenmekoromban gyakran láttam egy színes reprodukciót nagyapám házában: II. Rákóczi Ferenc búcsúja családjától. Békésen megfért ez a kép a Ferenc Jóskáé s nagyapámé mellett. Utóbbi „A világháború emlékére" címet viselte, és nagyapámat ábrázolta mint deli huszárt, lovon, mentében, kivont karddal. Persze ebbe a képbe csak a nagyapám feje volt Ibelekoplrozva, mert a derék öreg bizony nem valami deli állapotban került vissza a szerb frontról, két lába lefagyott 'és egy jó adag idegsokkot is hozott haza ... De a kép szép volt, s nekem ugyanúgy lekötötte gyermeki fantáziámat, mint a Rákóczi búcsúja. Különben ugyanilyen képeket még ma is találhatunk igen sok parasztházban, s én is csak nemrégen találkoztam Abarán a Rákócziéval. Afárasztó út azonban mindenért kárpótolja az elszánt utast. Noha a vár területe szinte teljesen áttekinthetetlen a sürü bozóttól s a vadul nőtt fáktöl — a várudvart magát is mindenütt zöld gyepszőnyeg borítja —, a középütt kiemelkedő egykori fellegvár négyzetalakú tömbjéről széttekintve mégis valamelyes képet alkothatunk magunknak a vár monumentalitásáról. De ami még ennél is megkapőbb — a fenséges kilátás. Napos időben jól látható innen a két szomszédos város, Eperjes és Kisszeben, s még vagy harminc község. Sáros vára legrégibb váraink egyike; már a római korban erősség, amit a vidéken talált római pénzek, eszközök és fegyverek bizonyítanak. Északra a szarmaták ellen szolgált védelmül, Kapi várral együtt. A honfoglaló ma-Séta egy eltűnt kastély körül Már gyermekkoromban elhatároztam volt, hogy egyszer meglátogatom a Fejedelem kastélyát, ahol az az emlékezetes búcsú lezajlott, s nemrég, egy Eperjesről elszakadt barátom figyelmeztetett, hogy a keresett kastély a nagysárosi. s ha arra járok, az ösi sárosi várral együtt feltétlenül nézzem meg. Nemrég, hogy Eperjesen jártam, végre akadt szabad időm, s ekkor eszembe jutott ismét Nagysáros, ami innét nem több egy jó ugrásnál. A Dukla szálló hátsó traktusában, a harmadik emeleten kapván szobát, az ablakból fenséges kilátás nyílt a sárosi várhegyre, s ez még inkább felfokozta érdeklődésemet. . I-t gyik reggel aztán elindultam, hogy I megnézzem a kastélyt és a várat. Helyi autóbuszjárat vezet a községbe, itt van az egyik végállomása. Az út mindenütt a Tarca folyó völgyében vezet. Sáros, iszapos rétek, kertek mutatják, hogy a szelíd, lomha Tarca, mely most nem nagyobb egy közepes pataknál, Dunává is tud duzzadni. Történetírók számot is adnak egy ilyen hatalmas árvízről, mely 1801-ben történt. Ekkor a megáradt Tarca a vár alatti temetőt is elárasztotta és kimosta sírboltjából II. Béla egyik leányának ereklyéit s egy korona alakú drágaköves arany fejéket, melyet ma a bécsi múzeumban őriznek. II. Bélának ez a lánya, akinek nevéhez fűzi a nép Eperjes városának alapításét, szűzi fogadalmának letétele után Sáros várában töltötte fi fejezte be életét. A vár a Tarca folyó jobbpartján, egy meszszire ellátsző. festői alkotású, meredek hegykúpon fekszik. Ma már a hegyet borító erdőből alig látszik ki az egykori fellegvár négyzet alakú bástyája, a várfalak s az érdekes, D-alakú tízenhárom bástya még akkor sem igen bontakozik ki az erdők, bokrok sűrűjéből, ha az ember már megmászta a hegyet s ott áll közvetlenül a romok alatt. A jő egyórás út bizony nem a legkellemesebb túra, különösen így nyári hőség idején. Nem is igen vállalkozik rá senki, még a gombázők is otthon hűsölnek. gyarok hasonlóképpen felismerték fontosságát, s a törzsszervezés idején a vár az Aba nemzetségnek jutott osztályrészül. Év századok folyamán a vár és a hozzája tartozó uradalom igen sokszor cserélt gazdát Csák Mátétól Jiszkráig és a Perényi családtól a Rákócziakig és Aspremontokig. Hogy milyen volt a vár urainak s a környék lakosságának viszonya, arról egy igen érdekes és nagyon jellemző adat maradt fenn. Perényi Imrét, az akkori tulajdonost, Mohács után Szapolyai János vonta be érdekkörébe. At is állott hozzá, majd I. Ferdinándhoz csatlakozott, de nem sokáig volt hőséges hozzá, mert ismét visszatért János királyhoz, utóbb pedig török támogatással Felső-Magyarországot a saját hatalma alatt akarta összpontosítani. Erre a, kalandjára azonban ráfizetett; török fogságba jutott, majd amikor váltságdíj kötelezettségével kiszabadult, a fiát kellett túszként átengednie. Perényi Ferenc, hogy a fiút kiszabadítsa, Abaújban és Sárosban aprő gyermekeket, szép fiatal asszonyokat fogdostatott össze és 35 szekéren Váradon át a török táborba szállíttatta őket. Ez a kis epizód is élénk fényt vet főuraink „emberi" gondolkozásmődjára A vérat nem volt nehéz megtalálni, a kastélyt azonban annál többet kerestem. Tóth Sándor 1912-ben kiadott Sáros vármegye monográfiája című munkájában ezeket írja: „Nagy sáros községben, a vár alatt, terül el a várkastély: a birtokosoknak, különösen a Rákóczicsaládnak. magának II. Rákóczi Ferencnek is kedvelt tartózkodási helye." Ugyancsak Tóth Sándor jegyzi meg. említett munkájában, hogy a kastély valószínűleg a husziták kiűzése utén, tehát a XV. században épült, vagyis 1912-ben, a monográfia kiadásának idején már legalább ötödfé! évszázada állott. Azóta nem telt el egy fél évszázad, tehát biztos voltam benne, hogy a kastélyt, minden kérdezősködés nélkül is megtalálom. De csalódtam. Félig körüljártam a várhegyet, de bizony kastélynak hírét-hamvát sem láttam. Végül aztán mégiscsak kérdezősködésre voltam kénytelen fanyalodni — s ekkor kiderült a valóság: a kastély, a Nagyságos Fejedelem egykori kastélya nincs többé. A háború alatt tetőzete megsérült, s mire a Műemlékvédő Hivatal megkezdte működését, a kastélyt az utolsó tégláig széthordták a helybeli polgárok. Még csak a Fejedelem 1701-es elfogatása emlékére a főbejárat fölött elhelyezett márványtábla sem maradt meg, az öt évvel ezelőtti bontás alkalmával barbár kezek kötelet kötöttek rá s azzal rángatták le, míg végül földre zuhant és kettétörött... Akastélyból csak a kápolna maradt meg, eléggé omladozó állapotban, mellette a környezettől teljesen elütő, csinos, modern, vadonatúj villa áll. Mert a sárosiak élelmes emberek. Nemcsak a kastélyt bontották le, hanem újabban a várba járnak fel építőanyagért, s egy-egy ügyesebb polgár, aki nem fél a szellemektől — és az állam tilalmától —, kincsek után kutat. Meddig vajon?... Meddig terjed a felettes hatóságok türelme? A Fejedelem kastélyát nem sikerült megmenteni a mohóságtól és a kapzsiságtól. Egy történelmi emlékkel ismét kevesebb. Igaz, úgy hírlik, a Műemlékvédő Hivatal ragaszkodik a bontásban vétkesek felelősségre vonásához s az ősi kastély helyreállításához, jobban mondva újbóli felépítéséhez. Nem tudni, milyen sikere lesz ennek az akciónak. De ha már ez nem sikerül, nem lehetne legalább a várat megmenteni, helyiségeit feltárni? Esteledik, amikor autóbuszra ülök. Lassan elmaradozik mellettünk a falu, s mi kiérünk az országútra. Hátra-hátra nézegetek, búcsúzom a vártól, mely mint királyi korona ül az alkonyi pírban fürdő hegy tetején. Majd egy kanyarodó mögött, ahol egykoron, midőn elfogatása után Eperjesre szállították, Rákóczi Ferenc utolsó pillantást vetett a büszke várdombra és birtokára, s ahol ennek emlékére keresztet állított hű komornyikja, én is végképp elbúcsúzom a vártól és egy szertefoszlott illúziótól, hogy a valóságban Is megláthatom azt a kastélyt, melyet annyiszor láttam képen nagyapám alacsony, gerendás szobáiábán s mely annyi éven át foglalkoztatta képzeletemet .... TARJANI ANDOR A várhegy ma a Tarca folyó hídjáról