A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Щу zongoraművész „árfolyama" (Amerikai történet) Egy zongoraművész legkönnyebben úgy csinálhat karriert Amerikában., ha már előzőleg hírnévre tett szert a - Szovjet­unióban. Ki más bizonyíthatná ezt legjobban, mint Van Cliburn, a huszonhárom eszten­dős, közel két méter magas texasi fiatal­ember, akinek képét a bratislavai mozilá­togató közönség nemrég láthatta a film­híradóban, s ugyanott egy kis kóstolót is kaphatott művészetéből. Cliburn az első amerikai zongoraművész, akit a Broadway szélesútvonalán felsorakozó lelkes newyor­kiak olyan tomboló ünnepléssel köszön­töttek, aminő csak az igazi világhíressé­geknek jár ki. Ez a hosszú texasi legény jött, látott és győzött, s egy pillanat alatt háttérbe szorította a könnyű, sőt legköny­nyebb zenéért rajongó amerikai tömegek legbálványozottabb hősét, Elvis Prisleyt is. Cliburn egy nyitott autó hátulsó ülé­séhez támaszkodva vonult be New York városába, s végig a Broadway két oldalán tomboló közönség mázsaszámra dobálta felé a konfettit, szerpentint s a virágokat. Még a washingtoni Fehér Házba is meg­hívták, Eisenhower elnök kihallgatáson fogadta, s a fiatal zongorista máris meg­kezdte negyvenöt hangversenyből álló nyári körútját. S a programja — ez a legkülönösebb — nem hasonlít a fiatal dzsessz-fejedelmek, Liberace és Elvis Prisley műsoraihoz. Cli­burn Csajkovszkijt és Rahmaninovot ját­szik. Bár Amerikában nem akadnak klasz­szikus mértékkel mérhető zeneszerzők, mégis minden nagyobb városban éppen elég zenekedvelő él. De hogyan volt lehet­séges, hogy a futballrajongókból, rugby­szurkolókból, rock-and-rollozó bakfisokból, serdülő fiatalemberekből álló közönséget is épp úgy magával ragadta Cliburn, mint a komoly zene szakértőit és híveit? Ki is ez a Van Cliburn? Álmodozás a moszkvai aranyéremről... Van Cliburn egy olajtársaság tisztvise­lőjének s egy zongoratanárnőnek a fia. Még nem is tudott írni, mikor már kitű­nően olvasta a hangjegyeket. Anyjától, aki Liszt Ferenc egyik növendékétől tanult ismerte meg a zongorajáték alapjait. Már iskolásfiú korában is többször fellépett és versenyeket is nyert. Tizenkét éves korá­ban elhatározta, hogy aranyérmet kell nyernie Moszkvában, mert Rahmaninovot egy alkalommal hasonló kitüntetéssel tisztelték meg a moszkvaiak. Tizenhét éves volt, mikor Rosina Lhevin­ne előtt játszott a New York-i Juilliard ^ plexit-tokban árusított csókálló ^ I ROSANA rúzs minden illatszer-I tárban és drogériában kapható. | ^/'WSS'SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSiS Intézetben. A kiváló pedagógus látta a fiú rendkívüli képességeit, s igyekezett azo­kat tovább fejleszteni. Cliburn, iskolái be­fejezése után, megkapta Amerika legna­gyobb zenei kitüntetését, a Leventritt­díjat. A zsűri valósággal az egekig ma­gasztalta a fiatal zongoristát, de ezt a nagy elismerést bizony csak egy átlagos zongorista-karrier követte. Az első sze­zonban harminc koncert, a következőben húsz, s azután már — egyetlen egy sem! Ebben a harmadik szezonban csak egyet­lenegy sikere volt a kezét olyan nagyon féltő fiatalembernek éspedig az, hogy — egy ismerős orvos, folytonos orrvérzései miatt felmentette a katonai szolgálat alól. Aki megnyerte egy zenekedvelő nép szívét Hogy Cliburn amerikai karrierje nem alakult ki a kívánt és joggal megérdemelt mértékben, azt annak a három kapitalista hangversenyrendező-vállalatnak „köszön­hette", mely az amerikai hangversenyek kilencven százalékát ellenőrzi s tartja kézben. Az említett három vállalat szabja meg, ki és mikor csinálhat karriert; elvük az, hogy a közönség egyre újabb és újabb arcokat kíván látni a hangversenytermek dobogóin. Cliburn, akit a szerződése az egyik ilyen hangversenyrendező-vállalat­hoz kötött, nem tudott kellő mértékben ér­vényesülni s eljutni ahhoz a nagy siker­hez, amit csak New Yorkban érhet el a művész. Évi 8000 dolláros jövedelme 3000 dollárra csökkent, majd 7000 dolláros adósságot csinált, s a végén már úgy sze­rezte meg mindennapi kenyerét, hogy egy előkelő étteremben klasszikus műveket zongorázott. Akkor kapta a meghívást a moszkvai Csajkovszkij-versenyre. Ügynöksége le akarta beszélni, s mindenáron meg akarta győzni róla, hogy moszkvai szereplése po­litikailag árthatna neki. De Cliburn még mindig nagyon vágyott ifjúkori álmára, az aranyéremre. És meg is nyerte. S ugyan­akkor megnyerte egy zenekedvelő nép szí­vét is. Sosztakovics, aki a győztesnek az aranyérmet átnyújtotta, s a legkiválóbb szovjet zongoristák nagy szeretettel és elismeréssel ünnepelték a fiatal texasi zongoroművész tudását és muzikalitását. Hruscsov miniszterelnök személyesen gra­tulált neki, felesége pedig virágcsokorral kedveskedett a fiatal Van Cliburn-nek. Az autogrammvadászok pillanatnyi nyugtot sem hagytak nagysikerű hangversenykör­útján. „A nők sírtak, mikor a játékát hall­gatták — írja az amerikai Time — és Cli­burn is sírt örömében." Idegen emberek ünnepelték az utcán és arconcsókolták. A hangversenytermek előtt hosszú sorok­ban álltak mindenütt a jegyvásárlók. Az egész Szovjetunió népe megszerette és szívébe zárta a tehetséges fiatal zongo­ristát. „Ezek az én embereim ..." Van Cliburn, aki már texasi iskolásfiú korában azt állította, hogy „ha az ember a zenét szereti és gyakorolja, a többi gye­rek mindig úgy vélekedik róla. hogy nem egészen normális" most felfedezte, hogy bizony nem mindenütt van ez így. Most már így nyilatkozott: „Ezek az én embereim. Azt hiszem, mindig is orosz szív dobogott bennem. Soha életemben nem éreztem sehol annyi­ra otthon magam, mint itt." Van Ctiourn, a fiatal texasi zongorista óriási sikert aratott Moszkvában és az egész Szovjetunióban. Moszkvai szereplése alkal­mával Hruscsov miniszterelnök és felesége, valamint az amerikai követ gratuláltak el­sőnek Cliburn nagy sikeréhez Cliburn édesanyjával az ősszel megint a Szovjetunióba készül. Nem csupán hang­versenyezni, hanem hallgatni és tanulni is akar. De előzőleg Amerikában játszik, ahol most mindenki ünnepli, s óriási sikereket arat koncerteken, televízióban és hang­lemezeivel egyaránt. A hangversenyügy­nökség a moszkvai siker után azonnal fel­hívta őt telefonon. Körülbelül 150 000 dollár jövedelmet biztosítottak neki erre az esztendőre. Van Cliburn „árfolyama" előzőleg na­gyon alacsonyan állt (így kell beszélnünk róla, mivel olyan államban él, ahol mindig az árfolyam-értékeket nézik. Végső kö­vetkeztetésünk ebből az egész történet­ből tehát az lehet, hogy: a Szovjetuniónak igen magas árfolyama iehet Amerikában. — za — Nem kell szappan R -•« ММ II » es torulkozo — mégis tiszta a kéz, ha a higiéniai újdonság­gal, az EXPRES tubusos kéz­mosószerrel tisztítja. Nélkülöz­hetetlen, főként utazásnál. Próbálja ki és rájön, hogy az EXPRES nem hiányozhat úti­felszereléséből. Kapható minden drogériában és illatszertárban. awét-A csehszlovákiai maqyar dolqozók kulturális hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős: Egri Viktor főszerkesztő Meqlelenik minden vasárnap Kladla в Csehszlovákiai Maqvar Dolgozók Kultúregyesülete. Bratislava. Mierové nám 3—4. telefon 220-59 Szerkesz­tőség: Bratislava. Jesenskéhc 7. Telefon '01-04. Postafiók C-181 Terieszti a Postát Hfrlaoszolaálat Megrendelhető minden posta­hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nvomdavállalat. Bratislava. Jespnského 12 Egyes szám ára 1.50 Kős. előfizetési d!i fél évre 39,— Kés egész évre 78.— Kfs A-552608 U

Next

/
Oldalképek
Tartalom