A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

nek, a neves lengyel regényírónak nevét, mint a forgatókönyv egyik szerzőjét, a fikm még mint kísérlet is kusza, nem bilincsel le, s inkább fáraszt, mint szórakoztat. SZABAD FÖRUM A VAROS PEREMÉN Verset megfilmesíteni merész gondolat, és érthető, ha nem sikerül költői szépségeit, gondolatait a film nyelvére lefordítani. Ha a magyaroknak A város peremén esetében jőrészben sikerült, ez csak megerősíti a szabályt. Lehetséges különben, hogy aki József Attila versét nem ismeri, a filmet nem tartja többnek egy kísérletnél, mi azonban fokozódó lelkesedéssel néztük, és különösen első részét éreztük művészinek, kifejezőnek. Alkotóinak, a fiatal Jancsó Miklós rendezőnek és Somlö Tamás operatőrnek munkáját magasra értékei-Solohov Csendes Don regényének 'filmváltozata nagy sikert aratott A nyugatnémetek az Éjszaka, amikor az ördög eljött című fitmjüket mutatták be hetjük. Filmjük drámai erejű képekben fejezi ki mind a vers hangulati részeit, mind gondolatbeli tartalmát és forradalmiságát. A befejező kénekben felesleges túlzások észlelhetők, kevesebbel a mü többet mondana és igazabban tükrözné József Attila szellemét. A film varázsát azonban ezek a túlzások nem csökkentik annyira, hogy ne beszélhetnénk figyelemre méltó művészi tettről, amely a magyar film eredetiségét és útkeresését kedvezően igazolja. LENIN ALAKJA FILMEN l Nem előszőr láthattuk Lenin halhatatlan alakját filmen. A Történetek Leninről elmü új szovjet film talán a legjobb az eddig látottak közül, pedig nem készült különösebb igénynyel. Nem annyira az államalkotót, az új rend nagyszerű formálóját, a proletariátus halhatatlan alakját akarta bemutatni, hanem pusztán az embert. Talán egymaga ez a tény magyarázza. hogy Lenin e filmben valóban igen közel került a néző szivéhez és az emberit megmutatva éreztetni tudja a szovjet állam megalkotóját teljes nagyságában. A bemutatónak külön érdekességet adott Lenin alakítójának. Makszim Strauhnak személyes jelenléte. Strauh alakítása mélyen megragadja a nézőt, oroszlánrésze van a film meleg fogadtatásában; játéka gondosan árnyalt, mesteri minden jelenetben, egyformán művészin oldja meg a lírai jeleneteket, mint a pátosszal átfült részeket. Sajnálatos azonban, hogy ez a mélyen emberi és. rokonszenves film a befejező jelenetekben feleslegesen magyaráz, és közben is felesleges pátoszba esik. E jelenetek kihagyásával határozottan megnőne a film művészi ereje — anélkül, hogy agitatív célja csorbát szenvedne — és Lenin alakja még bensőségesebbé válna, még mélyebben vésődne a nézők szivébe. 23 Az a tény, hogy idén csendesebb a seregszemle, korántsem megy a fesztivál kárára, ellenkezőleg, általános a vélemény, hogy a verseny nem vesztett jelentőségéből. Igazolja ezt a Szabad fórum néven meaindltott szeminárium, amelyen eddig három délelőttön át a filmművészet Itt jelenlevő neves dolgozói az újságírók bevonásával a korszerű film problémáit vitatták meg. Igy rendkívül érdekes volt Jerzy Toeplltznek, a lengyel filmesztétának felszólalása. Toeplitz színesen és érdekesen fejtegette, hogy a filmnek nem szabad hazudnia, de őszintén be kell vallania, hogy a szocializmust építő országokban is előadőSnalc szomorú események, amelyeknek művészi megformálásával a film megmutathatja a megsegítés útját és módját. Eddig elfogadhattuk Toeplitz érvelését, amikor azonban a Csatorna és az Eroica elmü filmek peszszimizmusa mellett kiállt, ugyanúgy zsákutcába jutott, mint Fellini olasz filmrendező védelembe vételével. A választ csattanósan Guíseppe de Santis adta meg. Szerinte a filmalkotónak bátornak kell lennie, ez a bátorság azonban nem párosulhat romboló szándékkal. Ebből a szempontból az idézett két lengyel film nem tekinthető haladó művészi tettnek, mert nem segíti a fejlődést. A pesszimizmusnak hincs létjogosultsága, ha lefegyverez. A szocializmust épitö országokban sok sematikus és dogmatikus, az életet rózsásra festő vagy leegyszerűsítő film készült, mégis elmondható róluk, hogy volt létjogosulságuk és érdemük, mert az élet megbecsülésére és tiszteletére neveltek. A Dosztojevszkijt idéző Toeplltznek de Santis azt felelte, hogy beszélni kell az ember lelki világának zavarairól is, ám ez sohasem lehet a film lényege és célja, mert a lényeg és cél mindig az a pozitívum, ami a szocialista világban történik és előre mutat. — Fellini tagadhatatlanul nagy tehetség — folytatta de Santis —, és filmjei a múltban megérdemelten vívták ki a világ elismerését, jelenleg azonban megrekedt művészetében, mert világnézete hamis. Nem lehet jelentős művész, aki nem érti meg kora nagy áramlatait. Az igazi művész mindig a nép javét szolgálja, és ezzel válik az egész haladó világ elismert művészévé. A Szabad fórum vitái nem zárultak lé, a rendkívüli érdeklődés miatt folytatódnak, hogv némely elvi kérdésben tisztázást szerezzenek és hozzájáruljanak a korszerű film kritériumainak helyes megvilágításához.