A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Neked is vasárnapod van A sportkedvelő fiatal lányok a Prágában megrendezett nemzetközi mükörcsolyázó est alkalmával rajongva vették körül és autogrammért ostromolták az osztrák Monika Hölzert A párizsi divat egyik legújabb kreációja ez a merész összeállítású kompié. A fekete-fehér pnintás gyapjú szoknyát élénk kék felsőrész és széles szalag egészíti ki Eléggé elharapódzott szokás, hogy a dolgozó asszonyok vasárnapi pihenőjüket használják fel a nagyobb szabású háztartási munkák elvégzésére. Ha erről statisztika készülne, alighanem azok maradnának többségben, akik hétfőn kezdik a pihenést, kiheverik a munkaszüneti nap fáradalmait. Hogyan lehet beosztani az időt, a házimunkát már hét közben, hogy ne torlódjék egyetlen napra minden terhes kötelezettség: mosás, vasalás, súrolás? Életünk minden hétköznapját meg kell szervezni, "de a „hogyan"-ra csak gyakorló (és gyakorlott) háziasszony adhat választ. A gyors munka előfeltétele a jó szervezés, de ügyes kéz is kell hozzá. Időméréssel bizonyítani lehetne: két ember nem fele annyi idő alatt készül el bizonyos munkával, mintha egy végezné, hanem ennél sokkal hamarabb. Itt kap szerepet a családi együttműködés, az összhang. A férj, aki „siess már szivem a mosogatással, mert elkésünk" szöveggel biztatja feleségét, kétségkívül jót akar, de jó szándékát tettel is kimutathatná, ha segítene — legalább törülgetni. Kis családnál kisebb a gond, hiszen két személyre kevés a munka. A gond szaporodik a család növekedésével — de csak egy ideig, mert ha már a gyerekek elérik a 4-5 éves kort és a családi közösség hasznos tagjaivá válnak, szorgalmas, segítő kezekkel lesz gazdagabb a család. Egyre kevesebb munka hárul az anyára, bár a szervezés és a parancsnoki teendő mindenkori ellátása rá vár. A vasárnapi takarítást, a főzés előkészítő munkáit játszva elvégzi együtt a család. Valóban „játszva", hiszen a munkába illeszkedő, a munkát tanuló férjnek, gyerekeknek szórakozás lehet az alkalomszerűen végzett házi munka. S a fáradalmakért bőségesen kárpótol az együtt töltött vasárnap öröme. Mert szépek és jók a közös vasárnapi programok: a séta, a kirándulás, a múzeumlátogatás, de még a közös mozilátogatás is. És hol van olyan törvény, amely megtiltja, hogy a futbalszurkoló feleségét ne vigye a meccsre. Lehet, hogy eleinte áldozat lesz az aszszonytől, hogy a pályán folyó számára érthetetlen és értelmetlen — eseményeket figyelje, de később megszokja és megszereti. No és a meccslátogatás alapjában véve azt jelenti, hogy két-három órát szabad levegőn tölt az ember, ami kétségkívül egészséges. És együtt van a házaspár, a család, ami kétségkívül helyes. A hétköznapokon pedig valóban tervszerű munkabeosztással kell dolgozni, hogy ne maradjon sok tennivaló vasárnapra. A reggel megfelelően beáztatott ruhát este könnyű kimosni, és az este belocsolt ruhát lehet reggel vasalni. A takarításban naponta beiktatható egyegy „nagytakarltásszerü részletmunka; szekrény tető portalanítása, képek hátának letörlése, konyhafal lemosása. . . hogy ne maradjon egy napra minden. Ami pedig a vasárnapi kosztot illetti, számos lehetőség van arra, hogy csökkentsük a főzés idejét és gondját. Ezt a célt szolgálják a gyakorlati szempontok figyelembevételével berendezett élelmiszerüzletek, az Ízléses félkészárúk és jó minőségű tartosltott ételek. Mert bizonyos, hogy arra a heti egy pihenőnapra nemcsak joga, de szüksége is van minden dolgozó embernek és főleg minden asszonynak! Magunk is szívesen viselnénk, de egyenlőre csak exportra készíti a Textilana nemzeti vállalat ezeket a gyönyörű kasmír kendőket gyek közé, vagy elküldik tanyára... de hiába minden! Az évek azonban igy is múlnak, s a gyerek csodálatosképpen nem hal' éhen, még beteg sem lesz, és néha ellentállöbb, mint a hatalmas étvágyúak. Elérkezik a serdülés kora. Ekkor bekövetkezik a csoda; rábeszélés, fenyegetés, somfavesszó, mese és pirulák nélkül is: a gyerek enni kezd. Nem is eszik: fal. Egész nap éhes, egész cipót bevág egyszerre. Ha megkérdezzük az orvosokat, gyermekpszichiátereket, szinte egybehangzón azt mondják, hogy a gyerek nem evéséért a szülő felelős. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a gyerek étvágytalanságának, és ezt nem is titkoljuk előtte. A gyerek számára az evés ideje a nap legkellemetlenebb része. Tehát: fél tőle. „Nem kell erőltetni a gyereket, majd eszik, ha éhes!" — mondják az orvosok, és megnyugtatják az anyákat, hogy akkor sem hal éhen a gyerek, ha történetesen egy napig nem eszik. Csodálkozva látja majd, hogy senki sem kínálja étellel. Először örül ennek, később türelmetlenkedik, rosszalkodik, mert hiányérzete van. Végre rájön, hogy éhes, és megtörténik a csoda: enni kér. Néha o gyerek lelki okok miatt nem eszik. A szülők dédelgetik, mindennel elhalmozzák, csak éppen a nyugodt otthont nem tudják megadni neki. Ezért, ha már a nem evő gyereket megvizsgáltatták az orvossal, nem árt, ha a szülök is megvizsgálják önmagukat: hátha bennük van a hiba ... H. PIROSKA •M Nem akar enni a gyermek! Ezeket a könnyeket komoly dolgok előzték meg: rábeszélés szépszóval és beáztatott somjavesszövel, az étel többszöri odatálalása, sarokbaállítás, eltiltás a játéktól, száműzetés a sötét pincébe stb. A drákói rendszabályok ellenére sem akar a gyermek lenyelni spenótot, kelkáposztát, pirított májat és egyéb olyan varázserejű ételeket, amelyektől állítólag nagy, erős és szép lehet. Nem ettem én, nem evett a fiam és nem eszik rendesen számtalan gyermek, a szülök legnagyobb bánatára. Válogatnak, órákig rágcsálják a nem kedvelt falatot. Felváltva az egész rokonság leül melléjük, hogy érdekfeszítő mesékkel vonja el figyelmüket az evés kényszermunkájáról. Egy-egy meghökkenő fordulatnál, mint például, amikor a cethal bekapja Jónást, a gyerek meglepetésében lenyel egy-egy falatot, de sajnos, az írók nem gondolnak a rosszevő gyerekekre, és kevés érdekfeszítő fordulattal tűzdelik tele a meséket. Igy az étel ott marad, a gyerek sovány, sápadt, s az orvos szemrehányóan mondja: „Gyengén táplált!" A szülök aggódnak, étvágygerjesztő pirulákat iratnak fel. Felviszik a gyereket a he-