A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

ij ernte ró koldetl A kék áfonya A Napfénynek meg a Nyíló Ibolyának született egy szépsé­ges kislánya. Esti Sugárnak ne­vezték. Serdült, nőtt a kislány, s ha­marosan híre ment ügyességé­nek: egyetlen nap alatt meg tu­dott varrni egy hétszínü fonállal hímzett szarvasbörcsizmát, vagy egy paszotnányos börbekecset, vagy egy fehér, kámzsás kabá­tot'. Felserdült Esti Sugár, eladó­sorba került: Sokan kérdezték az apjától: — Férjhez adod-e a lányodat. Napfény? — kérdezték. A Nap­fény azonban mindegyiknek így válaszolt: — Nem adom senkinek! Esti Sugár híre a Legyőzhe­tetlen Fagyhoz is eljutott. Be­fogott szánjába hét jegesmed­vét és elvágtatott Napfény kunuhóiához. (.Máért, leszállt a szánról, rá­támaszkodott a jégcsap botjára, és meakérdezte: — Hozzám adod-e lányodat, Napfény? — Nem adom senkinek — fe­lelte a Napfény. A Legyőzhetetlen Fagy azon­ban nem tágított. Három nap és három éjjel hajtogatta: — Add hozzám a lányodat, Napfény! Meleg délben gyöngül a Le­győzhetetlen Fagy, de éjjel, ami­kor hideg van, félelmeles a sza­va. A Napfény éjjel csak úgy reszket félelmében, bezzeg nap­pal bátran mondogatja: — Soha-soha nem adom egyetlen lányomat a Legyőzhe­tetlen Fagyhoz! Esti Sugár csak sírt, sírt ke­servesen. Sírt az anyja is és azt hajto­gatta: — Eredj innen, Legyőzhetetlen Fagy! Nem lehet a feleséged a mi kislányunk! Hiszen megfagy a te jégkunyhódban! A Legyőzhetetlen Fagy azon­ban kérlelhetetlen volt. A negyedik napon fenyegető hangon kiáltotta: — Hallod-e Napfény! Ha nem adod a lányodat szépszerével, akkor erőszakkal ragadom el! Ezt mondta a Legyőzhetetlen Fagy, aztán jéghideg szeleket fújt magából. Illik, nem illik .v Valljátok be. nemegyszer rá­tok szólt már édesanyátok, sőt a tanító néni is, hogy kisfiam, vagy kislányom ezt nem illik csiná'm. Van, aki első szóra megfogadja az intelmet, de bi­zony olyan is -akad. akinek újra és úira el kell mondani, s még akkor is megfeledkezik magáról, vaqy éppenséggel felránt ia a vál­lát és elereszti a füle mellett a jó tanácsot Figyelmeztetőül áll­jon itt hat kis rajz. Ha egy pil­lantást vettek rá, megtudjátok, hogy nem illik a fülünket tur­kálni, a fogunkat ujjunkkal pisz­kálni, ásítani s nem tenni szánk elé a kezünket, tüsszenteni zsebkendő nélkül, orrunkat pisz­kálni és orrunkat a kezünkbe törölni. Gondolkozzatok, mit nem illik még csinálni Figyeljétek meg magatokat, nincs-e nektek is néhány rossz szokástok, amiről le kell szoknotok. Megdermedt minden körös­körül. Megijedt a Napfény, sírva fa­kadt: — Mit tehetek? Te vagy az erósebb! Hozzád kell adnom a lányomat! A Legyőzhetetlen Fagy felül­tette szánjára az Esti Sugarat, s a hét jegesmedve észak felé rö­pítette őket, szembe a hóförge­tegekkel, jéghegyek között. Didergett az Esti Sugár, olyan keménnyé fagyott, mint a jég­csap, csak úgy kopogott a teste a szán ülésén. Aztán legurult a szánról és kék áfonyabokorrá változott. Hazaért a Legyőzhetetlen Fagy. Kereste a mátkáját, de csak hűlt helyét találta. Megdühödött a Legyőzhetetlen Fagy! Sötét lett az arca, mint az éjszaka. — Megfagyasztlak gőgös te­remtés! Fújt egy nagyot — fehér lett a föld, megdermedt körös-körül minden. Vastag hó lepte be a kék áfonyabokrot. De eljött a tavasz. A Napfény felolvasztotta a havat és Kék Áfonya életrekelt. Az emberek, amikor szedik az édes áfonyát, még ma is emle­gelik a szépséges leányt, aki kék áfonyabokorrá változott. Farka-barka Irány a kalitka Akarod, hogy a kismadár bemenjen a kalitkába? Nem kell semmi mást csinál­nod, mint mereven nézned az ábrát, miközben egyre közelebb hajolsz a pontozott vonal közepéhez. Mikor or­rod hegye kb. öt centimé­terre van a vonaltól, a kis­madár bemegy a kalitkába' Labirintus Hány centiméterhosszú ez a görbe vonal? Szemfényvesztés A kis virág vagy az óriás virág középső köre a na­gyobb ? Levél Télapónak Ujjaimon számolgattam. Hányat alszunk még odáig. Míg Télapó messzi földről Elér házunk ablakáig. Télapó már nagyon várlak, Tegnap álmodtam is véled Simogattam nagy szakállad, Te a bizonyítványt kérted. Kistáskámat teleraktad Színültig aranydióval, Két zsebem cukorral teli, Sapkám ezüst mogyoróval. Csizmáimat fényesítem. Oda teszem az ablakba. Vigyázz, mert a Bodri hamis! Csöndbe' gyere, megharapna! Most a világ még fekete: Nincs befedve fehér hóval. Szánkóval most nem tudsz jönni; Gyere egy nagy autóval. PAP LÁSZT-á 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom