A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-30 / 48. szám

A \étfilmjei "'.''• . L • • • . Ma utoljára Társadalmunk szóban és írásban küzd az alkoholizmus ellen. Filmjeinkben olykor jut egy-egy epizódszerep a részegség elleni harc bemutatására, de a Ma utoljára című legújabb cseh filmben egyenesen főszerepet kapott az alkohol. Realisztikusan — némely részletében már szinte naturalista módon — mutatja be különbözö variációkban azt a rettenetes testi és erkölcsi rombolást, amit az alkohol mértéktelen fogyasztása okoz. Danda főmérnök, az Oceles vállalat igazgatósági gyűlésén nem ürít poharat a többiekkel, kijelenti, hogy ántialkoholista. Alig várja azonban, hogy visszatérjen íróasztalához, hol jól elzárt fiókban erős szeszt tart, melynek rabja. Esténként túlórázás ürügye alatt a Kroc féle csapszék látogatója, meghitt viszonyban van a törzsvendégekkel. Köztük van Maáek, a kitűnő, de iszákos hegedűművész, a szélhámos Rendi, Taupe, a volt gyáros, Zemanek borbély és a kocsmázás többi szerelmese. Az alkoholis'ták élete csupa színlelés, hazugság, majd bűnözés és. sok esetben őrület vagy halál tesz sorsukra pontot A film érdekfeszítő módon, éles megfigyeléssel mutatja be a különféle okokból, de kivétel nélkül jellemgyengeségből eredő tragédiákat és emel vádat az alkoholizmus ellen, mely alapjában rendíti meg a családot és ezzel együtt a társadalmát is. M. Friő rendezőnek könnyű dolga van, mikor ilyeri kiváló színészgárda áll rendelkezésére, mint Z. Stepánek nemzeti művész - Danda mesteri alakítója, J. MareS - Rendi, V. Mráz - MaSek hegedűművész, I. Kaíirková — Magda, F. Smolik — Taupe gyáros megszemélyesítője. Ki kell emelnünk J. Tuzár operatőr kitűnő felvételéit. A film kisérö zenéje I. Srnka müve ugyancsak elsőrangú. Dr. Skala, az alkohol elvonó intézet orvosa nvnt szakértő vigyázott a film hitelére. A mi udvarunk A szovjet filmgyáf-tés az utóbbi időkben a legkülönbözőbb szemszögből nézve foglalkozik az ifjúság kérdéseivel. E grúz filmben G. Mdivani, a szerző, azt a kérdést fejtegeti, hogyan ébred fel a még felelőtlen perdülő ifjúban az élet. a társadalom iránti kötelezettség érzése, hogyan alakulnak át felnőtteké a fiatalok, és lesznek jobb-rosszabb tagjai az emberi közösségnek. A rendező, R. Csheídze egy hatalmas tbiliszi háztömb udvarát mutatja be a nézőnek, hol majdnem az egész történés lejátszódik. Az udvar nagyjában ugyanolyan, mint akármelyik városi bérházé, az egyetlen, ami nem mindennapi benne az, hogy közel ezer lélek lakik falai között. Mindegyiknek megvan a maga életútja, öröme- bánata, de azért mindegyik jogot formál beleszólni a másik életébe. Az udvarban természetesen sok a gyerek és a serdülő ifjú, kik játékosok és szilajok, mint a szabadjára engedett csikók. A film előterében három fiatal áll: Vázsa, egy neves operaénekes elkényeztetett fia, kinek erős kézre lenne szüksége, Dáto, egy örökké maszatos vadóc, ki érettségi vizsgája után meglepetésszerűen változik át komoly, higgadt ifjú emberré. Mindkettőjük ideálja, gyermekkori játszótársuk Cicina, az egyik lakó fiatal lánya. Vázsa jómódú fiú, autót is kap apjától és Így többet tud nyújtani a lánykának, mint Dato, aki elhatározza, hogy gyári munkás leSz és idővel, mint édesapjából, talán mérnök. Ezt az elhatározását keresztül is viszi és a sors — bár sok konfliktus után - neki juttatja a leányt, akivel együtt vég neki egy boldognak Ígérkező munkás életnek. A mi udvarunk című filmnek nem lesz olyan átütő sikere, mint az utóbbi időkben bemutatott szovjet filmeknek, ez azonban nem is annyira a Mi udvar hibájának, mint inkább a világsikert aratott szovjet filmek rendkívül magas színvonalának tudható be. SIMKÖ MARGIT Danda mérnök egy átmulatott éjszaka után virággal kedveskedik feleségének. Z. Stépánek nemzeti művész Rendi, a szélhámos — J. Maréi üzleti összeköttetésban áll Magdával -* J. Kaöirková Dato — G. Sengelaja, Cicina — S. Csiaureli, Vázsa - G Abasidze Jelenet a mi udvarunk című filmből