A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-13 / 28. szám

Tamerlán sírjánál (Tizenötezer kilométer a Szovjetunióban ÍVJ Az aranyat adó Zeravsan folyó völgyében, hétszázhuszonöt méternyi magasságban a tenger szintje felett terül el a „nemes és fennkölt" Bokhara nagy vetélytársa, Szamarkand. Kínai források már az V, században Marakand néven emlegetik, majd hat évszázaddal később arab történetírók Szemizkentnek, gazdag falunak nevezik. Bokhara és Szamarkand vetélkedése szinte fogalommá vélt Közép-Ázsia történetében, olyannyira, hogy az embernek akaratlanul is Róma és Karthágó versengése jut eszébe. Igaz, ezek az úgynevezett keleti barbárok, nem törölték el a föld színéről vetélytársukat. Megelégedtek leigázásukkal és kizsákmányolásukkal. Pedig gyakran cseréltek szerepet, hol Bokhara volt a prlmhegedűs, hol meg Szamarkand. Ha Bokhara volt a főváros, szapora parancsokkal röpültek gyorslábú fullajtárok a legyőzött Szamarkandba: a nemes és fennkölt Bokharának sok-sok vizre van szüksége. Ezekben az években a szamarkand! gyümölcsösök és szőlőkertek kiszáradtak. A városnak nem maradt elegendő vize, és különböző járványok tizedelték meg a lakosságot. Ellenben, ha a párharcból a sok dúlást, a macedón Nagy Sándor, az arab Kutejba és Dzsingisz kán pusztításait átvészelt Szamarkand került ki győztesen, Bokhara vizei elapadtak, kertjei kiszáradtak és a sivatagi homok benyomult a Regisztán díszes épületei közé. A győző nem aranyat, drága köveket és nemes mént rabolt el a vesztestől — vizétől fosztotta meg! A sivatagban időtlen idők óta ez volt a legkegyetlenebb bosszú, a legborzalmasabb büntetés! A győzelmek időszakaiban — virág- és gyümölcstengerben tobzódva — főnix madárként támadt fel újból és újból romjaiból a város. Fénykorét a XIV. század első felében élte. A világhódító Tamerlán tiszavirág életű birodalmának volt ekkor a fővárosa. Emir Timur Guragan, ahogy az üzbégek Tamerlánt elnevezték, aki Grúzia, Arménia, Dél-Oroszország és Kisázsia városainak százait pusztította el, Szamarkandot akarta megtenni a világmindenség közepének. E múló dicsőségre ma már csak mecsetek, mauzóleumok és a minaretek emlékeztetnek, omladozó remekművei az ismeretlen művészek százainak, akiket Tamerlán erőszakkal hurcolt Szamarkandba, hogy székvárosát olyan remekmüvekkel ékesítsék, melyek szépségükkel és monumentalitásukkal elhomályosítsák mindazt, amit eddig emberi kéz alkotott. Ám Tamerlán világbirodalma, melynek ingatag gazdasági rendszere nem a becsületes munkára, hanem a leigázott országok kizsákmányolására alapult, alapítójának halála után rövidesen szétmállott és semmivé lett, mint a tavalyt hó. Hírehamva sem maradt volna, ha nem létezik Tamerlán unokája, Ulugbek, a tudós uralkodó. Az Afroszijfib lejtőjén Szamarkand északi szélén a kertek vidám zöldje közt emelkedik az ég azúrja felé az Afroszijáb. Nem nő rajta más, csupán pipacs és bogáncs. Állítólag pompás kilátás nyílik meg a néző előtt erről a dombról: a lángoló sivatag közepében a zöld oázis virágtengere között színes kupolák és karcsú minaretek, modern háztömbök és gyárak kéményerdeje. Sajnos mindebből csupán fenyegető félhőgomolyagba burkolódzó körvonalakat láttam, melyekből nem tudtam megkülönböztetni a minaretet a gyárkéménytől. Pedig térdig érő sárban és viztócsákon át kapaszkodtunk fel a domboldalra. A ködbevesző kilátásért a domboldalon elterülő régi, régi temető kárpótolt, a mauzóleumok komplexuma, melyek közül legérdekesebb a Sah-i-Zinda sírboltja. Itt van eltemetve Kússzam, Mohamed próféta unokaöccse. Kusszám Arábiából jött-Közép-Ázsiában, hogy Mohamed tanait terjessze a gyaurok között. Ellenfelei Szamarkand falai között ölték meg Allah dicsőségének e hirdetőjét, akit halála tett halhatatlanná! A nép ajkán még ma is ügy él, mint Sah-i-Zinda, az élő cár. Sírján ez a felirat olvasható: „Nem haltak meg, akik a Allahhoz vezető úton estek el - ők élnek!" E* a Korán-idézet nem csupán Kússzam sikereinek titkát fedi fel, hanem az egész iszlámét. Mert míg a keresztény és sok más vallás túlvilági büntetésekkel riogatja híveit, addig Allah prófétájával, Mohameddel kinyilatkoztatta, hogy minden muzulmán, aki kiáll Allahért, halála után a hetedik mennyországba jut, hol a hurik édes öle kárpótolja földi szenvedéseiért. A mauzóleumban látható ízléses faburkolattal ellátott sírt még ma is sok-sok mohamedán zarándok keresi fel. Az Afroszijáb mauzóleum és mecset csoportját nyílt galéria köti össze. Qrák hosszat elbámulhattuk volna a portálok majolika, terrakotta és keramika díszeit, melyek a málnavöröstől kezdve, zöld, kék és feketelila színekben pompáznak. Sajnos, az idő mintha szelek szárnyán röpülne. Elhagyjuk Sah-i-Zindát, hogy megtekinthessük Közép-Ázsia legnagyobb mecsetjének, a Bibi-Khanumnak maradványait. Ezt a mecsetet Tamerlán építtette, és róla írták egykor a költők, hogy „kupolájának csupán utánzata az égbolt, és páratlannak mondhatnák portáljának szamárhát ívét, ha a Tejút nem lenne az ikertestvére." Futtában nézem meg a Bibi-Khanum mauzóleumot és máris a Regisztánon vagyok. Sietve megyek el a régi csájhana mellett, hol Aliser Navoji, a XV. század nagy üzbég költője Irta halhatatlan strófáit, és a Gur Emir mauzóleum felé igyekezem. De bármennyire is kellemetlenkedik az eső, nem szalasztóm el a bazárt. Érdekes, hogy itt sokkal több mohemadán nőt látok fekete parandzsában, mint Taskentben vagy akár Bokharában. A nefrit szarkofágnál Furcsa csendélet fogad a Gur Emir mauzóleum bejárata előtt. Egy modern Volga gépkocsiba szakállas, zöldturbános mohamedán ül be. Az autó berregő motorja megriasztja a vlztócsában békésen vizet habzsoló fekete bivalyt, melynek pásztora vagy őrzője, egy tíz-tizenkét éves üzbég gyerek szájharmonikájából éktelen, visító hangokat csal elő. Esőt és macskazenét magam mögött hagyva megilletődéssel lépek be a sírboltba. Lenn a kriptában sötétzöld, feketének hatő nefrit szarkofágban pihennek a világtörténelem legnagyobb hódítójának földi maradványai. Elnézem a szarkofágot, ezt a lenyűgözően szép remekmüvet. — Lám, szűk volt számára a világ — gondolom magamban -, és most még ez a kis szarkofág is nagy neki. Tamerlán oldalán fekszik unokája, Ulug-A Sah-i-Zinda mauzóleum csoport egyik portálja Egy turista a díszes portált csodálja, háttérben a Sah-i-Zinda kupolája A Sah-i-Zinda jökupolája