A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-09 / 45. szám
Áz antant hatalmak álláspontja ebben az időben még nem változott meg, sot e hatalmak éppen a monarchiában látják azt az erőt, mely a hatalmas népmozgalmakat le tudja verni, és a monarchia szocialista.- irányú átalakulását, amely az Októberi Forradalom hatására indult el, meg tudja állítani. Ezért az antant hatalmak változatlanul az Osztrák-Magyar Monarchia integritása mellett foglaltak állást, és a különbéke-tárgyalósok egész sorát folytatták vele 1917 decemberétől 1918. február elejéig. Ebben az időben a leghatározottabban Wilson, az USA elnöke képviselte a monarchia integritásának elvét. A különbéke-tárgyalásokon az antant hatalmak a monarchia trialista, illetőleg föderatív átalakítását kérték. E megbeszélések azonban nem jártak sikerrel, a monarchia német polgársága nem fogadta el ezeket a követeléseket és Németországgal együtt, mely ekkor átmeneti sikereket ért el a hadszintereken (1918 március), lehetetlenné tette a monarchia kiugrását a háborúból, s igy területi integritásának megőrzését. E sikertelen tárgyalások következtében léptek mindinkább . előtérbe az antant országoknak azok a körei, amelyek már korábban is a monarchia felosztása mellett foglaltak állást. A tavaszi és nyári események hatására azután az antant hatalmak álláspontja fokozatosan ugyan, de idegváltozott. 1918 februárjától májusig katonai lázadások egész sora játszódik ie a monarchia nemzetiségi területein (Mostar, Trebinje, Zelenica, Rumburg, Krakkó, Kragujevae stb.) vagy nemzetiségi, katonák részvételével (bosnyák 8. vadászzászlóalj, Szatmárnémeti, Pécs, Losonc stb.). A nagy katonai lázadásokat követték a május elsejei tüntetések, amelyek Csehországban a függetlenségen kívül a szocialista átalakulás követelését is napirendre tűzték. A szlováklakta Liptószentmiklóson » május elsejei gyűlés vetette fel az önrendelkezés gondolatát. 1918 júniusában a monarchia nemzetiséglakta területein újabb sztrájkmozgalom viharzott végig (Zágráb, Ljubljana, Szarajevó, bánáti szerb vidék és északon: Ruttka, Zólyom és Handlova szlovák városokban). Milyen hatása volt e forradalmi mozgalmaknak az emigrációra és a hazai polgárság szervezeteire? Az elnyomott népek uralkodó osztálya mindenképpen arra törekedett, hogy e népmozgalmak hullámain uralomra kerüljön, és megakadályozza a szocialista átalakulást hazájában, tehát átvegye azt a szerepet, amelynek ellátására az eresztékeiben recsegö-ropogó monarchia már nem volt képes. E forradalmi mozgalmak hatására egyre inkább közelebb került egymáshoz a hazai és az emigrációban tevékenykedő burzsoázia oly módon, hogy az előbbi mindinkább szakított a monarchia föderativ átalakításának gondolatával, és független állam megalakítására határozta el magát. Mindennek a jegyében folytak le 1918 tavaszának tárgyalásai és konferenciái. Márciusban Zágrábban a horvát politikai pártok és a szociáldemokrata párt megállapodásra jutottak a forradalmi mozgalmak elleni fellépés ügyében. Ugyanebben a hónapban olasz-horvát tárgyalásokra is sor került, amelyen a monarchia felszámolását követelték. Ugyanez volt a lényege az áprilisi római konferenciának is, amelyen az emigráció valamennyi csoportja részt vett: csehszlovákok, délszlávok, lengyelek és románok. 1918 májusában a Szlovák Nemzeti Párt korábban lojális vezetősége is óvatosan ugyan, de kimondta — a május elsejei munkásgyülés közvetlen hatásaképpen, nehogy az eseményektől végleg elmaradjon — az önrendelkezést. A hazai mozgalmak megnyergelésének céljával jött létre júniusban Prágában a Cseh Nemzeti Bizottság. Ebbe az irányba esik a délszlávok londoni konferenciája, amely ugyancsak követelte a monarchia szétzúzását. Mindezek után az antant egy újabb engedményt tett: 1918 májusában elsőnek Franciaország ismerte el a masaryki cseh emigráció hivatalos irányító szervét, a Cseh Nemzeti Tanácsot. Ezt követte azután augusztusban Anglia, majd a többi antant hatalmak hasonló lépése, ami a monarchia felosztása és a nemzeti államok megalakulása felé vezető út egyik állomását jelentette. 1918 nyarának újabb hatalmas arányú paraszt- és munkásmegmozdulásai azután végleg megmutatták az antantnak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nem maradhat fenn, és nem is képes arra, hogy a Nagy .Októberi Szocialista Forradalom hatására kibontakozó forradalmi fellendülésnek gátat vesen. Erre a feladatra az antant hatalmak egyre inkább alkalmasnak találták a monarchia elnyomott népei hatalomra, kerülő uralkodó osztályait, akik az emigrációban szervezett hadseregeiket is az antant rendelkezésére bocsájtva, Szovjet-Oroszországgal való szembefordulásukkal megmutatták, hogy a hazai forradalmi mozgalmak elnyomását is szívügyüknek tekintik. Melyek voltak tehát ezek a megmozdulások, amelyek végül is a nemzeti államok megalakulásához vezettek? 1918 nyarán és őszén szakadatlan sorban robbantak ki parasztmozgalmak Horvátországban, a Muraközben, Szlovéniában, Dalmáciában és a Szerb Vajdaságban. Még nagyobb jelentősége volt a monarchia szétzúzása szempontjából az október 14-i hatalmas prágai demonstrációnak, amely Csehország függetlenségét kiáltotta ki. Ekkor szerte az országban szocialista tanácsok is alakultak. Ezt követte az október 28-i hatalmas tüntetés, amely a Csehszlovák Köztársaság születésnapja lett. Ugyanezekben a napokban hatalmas tiltakozó tömegmozgalmak indultak a lengyel területeken a német megszállás ellen (Varsó, Lublin, Radom, Lódz, Dambrova stb.). A Lengyel Szociáldemokrata Párt, amely a legközelebb állt a Bolsevik Párthoz, ekkor kiadta a proletárdiktatúra megteremtésének jelszavát. A délszlávlakta területek is nagy megmozdulások színterei voltak: október 23—24-én munkás-és katona felkelés folyt le Polában, 26-án a horvát ezredek lázadtak fel, 28—29-én Zágrábban katonai felkelés zajlott le, hatalmas munkásmegmozdulás volt 29—30-án Triesztben. Ezekkel az óriási arányú demonstrációkkal, felkelésekkel, strájkokkal párhuzamosan a hazai és a még emigrációban tevékenykedő polgárság is fokozott tevékenységet fejtett ki. A korábban alakult, valamint az újabban létrehozott szervezetei révén a hatalmat megkaparintani igyekezett. így jött létre október 14-én az Ideiglenes Csehszlovák Kormány, valamint a lengyel területeken, így a monarchiához tartozó Galíciában különféle bizottságok alakultak, amelyek a korábbi államapparátustól s a megszálló német és osztrák-magyar katonai hatóságoktól átvették a hatalmat. Ezt tette a zágrábi Horvát Nemzeti Tanács is, amely az egyre erősödö népmozgalmakkal szemben — gyengének érezvén magát — az antant csapatok bevonulását kérte Horvátországba. Ilyen körülmények között az antant hatalmak visszautasították a monarchia sorozatos különbéke kísérleteit 1918 októberében. A monarchia volt elnyomott népei határozottan elvetették Károly király manifesztumát is, amely az osztrák országrészek föderatív átszervezésével akarta megmenteni a monarchia integritását. A magyar uralkodó osztályok elnyomó nemzetiségi politikáját és egyben korlátoltságát tükrözte, hogy a monarchia föderatív átalakításának terve követelésükre csak az osztrák országrészekre vonatkozott. Hadd jegyezzük itt meg azt is, hogy az osztrák és a magyar szociáldemokrácia nem jutott túl még ekkor sem Károiy király és az osztrák uralkodó osztályok által képviselt föderációs elgondoláson, pedig a népmozgalmak ettől az elképzeléstől már igen mesze jártak; az orosz példa nyomán a nemzetek önrendelkezésének jogos követelését vetették fel és valósították is meg. így október végére az Osztrák-Magyar Monarchia a hatalmas népmozgalmak hatására, amelyek élén a monarchia elnyomott népeinek munkásosztálya állott, felbomlott. A monarchia szétesésének ekkor októberben egyik befejezd aktusa a magyar polgári forradalom volt. amely az elnyomott népek nagy megmozdulásai uán következett be. S valóban az uralkodó nemzetek proletariátusa, az osztrák és a magyar, ekkor az elnyomott népek munkásmozgalma mögött járt. (Ez a helyzet azután később a Magyar Tanácsköztársaság idején megváltozott.) Ennek éppen ellenkezője volt megfigyelhető Oroszországban, ahol az elnyomó nemzet proletariátusa, az orosz munkásosztály haladt a forradalmi mozgalmak élén. Ez természetesen összefüggött a bolsevik párt helyes politikájával. Ez az egyik legfőbb oka — több más ok mellett — annak, hogy a cári Oroszország nem bomlott fel. A bolsevik párt vezette munkásosztály uralomrajutása és helyes nemzetiségi politikája Biztosította a szocialista. újtipusú soknemzetiségű állam megteremtésének alapfeltételeit. Nálunk pedig — mint ismeretekes — az osztrák és a magyar szociáldemokrácia egyaránt a nemzeti függetlenség kérdésében helytelen álláspontot foglalt el. Visszatérve a monarchia felbomlásával kapcsuiaios esemenyen targyaiasara: október ben az antant, elsősorban a USA uralkodó körei — Szovjet Oroszországgal és a kelet-európai n é p m о z g a I m а к к а 1 szembei — mégegyszer fe11ámasztjá 1 a wilsoni tervet: ha már a monarchii felbomlott, jöjjön létre az új államokból egi konföderáció, amely még hatékonyabban tudji útját állni a szocialista átalakulásnak. Ezt a céh szolgálta a Philadelphiában október vég ér' összehívott „Középeurópai Demokratikus Unió" ameiynek ülésein csehek, szlovákok, délszlávok, lengyelek, románok stb. vettek részt. A; ülésen Masaryknak nagy szerepe volt, de egj közös nyilatkozaton kívül e konföderációs terv nem járt eredménnyel. A központi hatalmak kapitulációjával azután a fö kérdés továbbra is a kelet-európai forradalmi fellendülés visszaszorítása volt. Ebben az irányban fejlődtek az események Erdélyben és a délszláv területeken is. Az erdélyi forradalmi mozgalom leverésére az antant a román királyság csapatait a Károlyi kormánynál alkalmasabbnak tartotta. így került sor a román csapatok erdélyi bevonulására 1918 novemberében. Az erdélyi román burzsoázia éppúgy, mint a maga területén a cseh, a szlovák vagy a iiorvát. a maga érdekében igyekezett felhasználni az erdélyi népmozgalmakat, melyek a nemzeti mozgalmak jogos követelését is napirendre tűzték. E követelés jegyében folyt le a december elsejei gyulafehérvári gyűlés, amely kimondta Erdélynek Romániához való csatolását. E gyulafehérvári gyűlés, éppen mert népmozgalommal kapcsolódott össze, egy sor demokratikus határozatot hozott. Hasonló "formák között indult meg 1918 novemberében az antant intervenciója a monarchia volt jugoszláv területein tovább erősödő forradalmi mozgalmak leverésére: olasz, amerikai, francia és szerb csapatok szállták meg e területeket. Ilyen körülmények közölt került sor Genfben január 6—9-e között a délszláv politikusok részvételével az új állam megalakításával kapcsolatos kérdések megtárgyalására. A döntésben az antant hatalmak befolyása is érvényesült: a monarchia délszláv területeit а Szerb Királysághoz csatolták. Az antant ugyanis a szerb államot szilárdan kézben tartó szerb burzsoáziát alkalmasabbnak tartolta a forradalmi mozgalmak megfékezésére, mint a horvátot, amely gyenge volt és — mint láttuk — maga kért az antanttól segítséget, így a zágrábi .Nemzeti Tanács november 24-én elfogadta a horvát területeknek a szerb királysághoz való csatolását. A Szerbek, Horvátok és Szlovének állama december 1-én meg is alakult. Közben 191(1 novemberében a burzsoáziának az új Lengyelországban is sikerült a hatalmat megragadnia. Burzsoá kormány alakult és kezdetét vette Pilsudski diktatúrája, amely a forradalmi mozgalmak ellen irányult. Mindennék ellenére az új nemzeti államok megalakulásának igen nagy jelentősége volt az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott népei, a csehek, a szlovákok, a románok és a délszlávok történetében. E népek a maguk forradalmi harcának következményeképpen felszabadultak az évszázados nemzeti elnyomás alól. A monarchia szétesése egyébként kitűnően példázza a népek történelemformáló hatalmas erejét, s ugyanakkor szétzúzza azt a legendát, 1, 0 9У a wilsoni eszmék és az emigrációban tevékenykedő polgárság hozta létre az új államokat. Az elnyomott népek a munkásoszály vezetésével állottak a nemzeti függetlenségi harc élén. ók tűzték ki a nemzeti önrendelkezés elvét. Az új nemzeti államokban tovább erősödő forradalmi fellendülést azonban ez államokat kézbekaparintó burzsoáziának sikerült levernie. így a nemzeti álamokban az osztrák és magyar kizsákmányolók helyét a nemzeti burzsoázia vette át. 5 hogy a burzsoáziának a népmozgalmakat sikerült megnyergelnie, leszerelnie, majd levernie, az nem utolsó sorban annak köszönhető. hogy a népek munkásosztályainak vagy nem volt. vagy éppen a forradalmi fellendülés idején alakult meg újtipusú, kommunista pártjuk. A pártok a forradalmi fellendülés tanulságaképpen jöttek létre, vagy javították ki fiatalságukból fakadó hibáikat és vették fel a harcot immár csak a tőkés elnyomás ellen De amikor a harmincas években előretörő fasizmus ismét veszélyeztette e népek nemzeti létét, e pártok a munkásosztályt és az egész népet mozgósítva álltak^ ki a nemzeti függetlenség vélelmezéséért, és hatalmas áldozatokat hoztak országuknak a fasizmus elől felszabadítása érdekében.
