A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

Szocialista műveltségű nép Mivel az ember ismereteinek gyarapítása nem fejeződik be az iskolai évekkel, a felnőttek továbbképzését sem szabad céltudatos irányítás nélkül hagyni. E tekintetben számos eszköz áll rendekezésünkre, mégpedig a közvetlen politikai felvilágosító munka, a művelődési otthonok, könyvtárak látogatása, előadások meghallgatása stb. Célunk: hazaszerető, hű állampolgárok nevelése, a korszerű tudományos világnézet terjesztése, valamint az új szocialista erkölcs ápolása. Munkánkat tehát erre alapozzuk. Kezdjük meg a rendszeres, megfelelő munkamódszerek kialakítását, hogy gyakorlatunkban minél kevesebb legyen az esetleges elem, s minél szélesebb körben terjedjenek el haladó eszméink. r DÉNES GYÖRGY: Visszapöröl a föld, a sír Milyen viharban jártam én, hogy megtépázott ily nagyon? Csak zúg bennem a vád szava, csak feszeget a fájdalom. Jaj, kiért keltem útra bús zokszóval ifjú ajkamon!? Visszapöröl a föld, a sír és nincs ellene oltalom. Tagadniv

sorsot nem lehet, felszakad minden régi seb: vigyázz, a lélek nem felejt, s az éjek búval terhesek. Az anyád szava őszi szél, az apád szava jégverés, szívüket által verte zord kardvasával a szenvedés. Hagyjatok még énekelni Jaj, hagyjatok még énekelni! Oly szép a dal, az élet máza. — Arany-szivárványt festeni a sötétedő ég falára. Hadd aggassak még őszi fákra virágfüzért a tiínö nyárból. Hadd lopjak néha, néhanap egy kis álmot a napsugárból. Jaj, hagyjatok még énekelni! Öreg danát dúdolni szépen. Megállni, tűnődni csendben meséket rejtő csillagfényben. s -'S i $ s § s S Z""w*ss'ssssssssssssssjsssssssjxfss/ssssss*sssssss}: A számunkra megfelelő színdarab kiválasztásakor minderiekelőtt a forma és a tartalom összefüggését kell elemeznünk. Akár vígjátékról, bohózatról, akár drámáról, tragédiáról, egy vagy háromfelvonásos színdarabról van szó, ne a forformai elemeket, külsőgéket hangsúlyozzuk, hanem a tartalmat, a darab eszmei mondanivalóját, mert végső fokon az eszmei mondanivaló helyes értelmezése dönti el az előadás sikerét. Műkedvelő rendezőinknek a színdarab kiválasztásában hathatós segítséget nyújt a Szlovák Népművészeti Ház és a Csemadok által kiadott új műsortájékoztató, amely egész sor értékes színdarabot ajánl. Most már csak az a kérdés, melyik lesz ezekből a darabokból egyes csoportjaink számára megvalósítható. Mivel a helyes színdarabválasztás a siker egyik előfeltétele, célszerű, ha nem a szereplőket választjuk a darabhoz, hanem fordítva. Ha a megfelelő darabot már kiválasztottuk, további feladatunk, hogy megszeressük és megszerettessük szereplőinkkel, s végül a közönséggel. Sokan hiányolják a jő és időszerű, ugyanakkor a közönségnek is tesző darabokat. Pedig számos ilyen színdarab áll rendelkezésünkre. E célt szolgálják a csehszlovákiai magyar íróknak alkotásai is. így például DÁVID TERÉZ: Lidércfény, Dódi; EGRI VIKTOR: Pünkösdi királyság, Közös űt. Házasság, Gedeon ház, Él kell, Mikor a hárs virágzik; HÜTTINGER LÄSZLÖ: Álomoperett; KÖNYA JÓZSEF: Éles Marika menyasszonyi fátyla, Kincskeresők; LOVICSEK BÉLA: Jancsi, Húsz év után; SÍPOS JENŐ: Csodálatos erszény. Színjátszó-csoportjaink vezetői forduljanak bizalommal tanácsért a járási és kerületi népművelő tanácsadókhoz, az SDLUT vagy akár a Csemadok központi titkárságához, aho) szakszerű útbaigazítást kapnak a színművészet különböző kérdéseire. Ne féljünk újat hozni a színpadra; álljunk ki bátran nemes eszméink igaza mellett. Ha egyeseknek tetszik is a hercegek, grófok letűnt világa, új közönségünket ne vezessük tévútra, ifjúságunk szépérzékét ne téveszszük meg holmi giccses színdarabokkal. A műkedvelő színjátszásnak az emberek ízlésének és igényének fejlesztésével kell elérnie nevelő célját. Az amatőr színjátszás a tömegnevelés hatékony eszköze. Nemes szórakozást nyújt, és százezreket szoktat a művészet, az irodalom, az élet szeretetére. Ügy hisszük, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a színpad nevelő hatása csak akkor érvényesül, ha tervszerű kulturális politika jól átgondolt szempontjai szerint tevékenykedünk. E törekvésünket azonban csak úgy érjük el, ha a szocialista tábor drámairodalmát az eddiginél sokkal nagyobb mértékben és bátorsággal aknázzuk ki, s ha minden más színműirodalomból csak olyan művet választunk, amelynek van mondanivalója számunkra. Ez az egyfelvonásos színdarabokra, jelenetekre, sőt a villámtréfákra is vonatkozik, nem beszélve az ismeretlen, „házi" költők verseiről, dalairól, szövegeiről. Minthogy sikerek és hibák egyaránt jellemzik színjátszómozgalmunk munkáját, arra kell törekednünk, hogy a hibák és tévedések felismerése alapján megjavítsuk, és szervezési műszaki, sőt művészi újításokat is eszközöljünk. Ahol eddig nem ment jól a munka, ott bizonyosan a munkamódszerben van a hiba, s ezért változtatni kell rajta. Tudjuk, csoportjainknak nincs meg mindig a lehetőségük, hogy háromfelvonásos színdarabokat rendezzenek. Ilyen esetben elégedjenek meg egyfelvonásos színdarabok lejátszásával. Ezeknek könnyebb a betanulása, és a próbák is kevesebb időt igényelnek. Többen szerepelhetnek benne, mert minden színdarabban más szereplőt küldhetünk színpadra. Ne vonakodjunk ezért az egyfelvonásos színdaraboktól. Itt természetesen nem az ízléstelen bohózatokra, hanem a komoly, irodalmi értékű egyfelvonásos szatírákra, szín- és vígjátékokra vagy drámákra gondolunk. Ha nem akarjuk, hogy műkedvelő mozgalmunk letérjen a helyes útról, kerüljük el a színházasdi káros - következményeit. A szereplési láz a dilettantizmus, a félműveltség és az önteltség melegágya. Ezért fontos színjátszó-csoportjaink kerületi szemléinek mielőbbi megszervezése, a színdarabok minél több helyen való bemutatása, valamint műkedvelőink szakmai képzettségének biztosítása. A színjátszást, színpadi rendezést vagy színpadi technikát sokféleképpen lehet tanulni, legjobban és leghatásosabban azonban a színpadon. Minél gyakrabban lépünk a közönség elé, annál könnyebben értjük meg a szerepünket, annál nagyobb gyakorlatra teszünk szert. Egyszóval a színjátszó állandó fejlődésének elengedhetetlen feltétele a gyakorlat, és a mindannyiunk összetartásán alapuló becsületes munka. A megfelelő légkört és a kedvező feltételeket magunknak kell megteremtenünk. Nem egy műkedvelő csoportunk ismerte fel már, hogy munkája csak akkor gyümölcsöző, ha gyakorlati ténykedése mellett a drámairodalommal, a beszédtechnikával, esetleg a tánc, a zene történetével és fejlődésével is megismerkedik. Sajnos, műkedvelőink egy része nem beszéli helyesen anyanyelvét, nem is ismeri beszédünk nyelvtanát, nem foglalkozik a próbákon kívül szerepével, s mondjuk meg őszintén, próbáikon sok a fölösleges vita — hiányzik a fegyelem. A rendezőre hárul elsősorban az a feladat, hogy szereplőit megtanítsa a hibátlan kiejtésre, hangsúlyozásra, a szerep helyes értelmezésére, valamint a színpadi szabályok betartására. Mert nincs bántóbb dolog, mint amikor az életet elferdítve látjuk a színpadon, amikor a szereplők „népies" modort vesznek magukra és szocialista színpadunkhoz méltatlan produkciókkai rontják a közönség ízlését. A népművelés az egész társadalom ügye. De elsősorban ránk, a kultúra művelőire hárul az a feladat, hogy bebizonyítsuk: a szocialista erkölcs nem szakképzés csupán, nemcsak iskolai oktatás és politikai nevelés, hanem mindez együtt. Üjat nem monduk ezzel, hiszen mindig is ez volt a cél, de tudatosan hangsúlyozzuk, hogy nem lehetünk közömbösek, nem lehetünk semlegesek, amikor kulturális forradalmunkról van szó. EÖRY M. EMIL 10