A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

nem futotta szerelemre, életre, családalapításra. Jöttek-mentek az évek, de neki nem hpztak meleg emberi szöt, reményt, örömet. Csak őrölték az erőt, kedvet szürkén, csendesen. A felszabadulás után Simkó Lajos Csehországban keresett munkát. Gazdaságba majd fűrésztelepre került, de a szive azért mindig haza húzta. Mikor egy ízben hazatért látogatóba, neszét vette, hogy a falu szegényei készülődnek valamire. - Én is itt vagyok - nyújtotta feléjük kezét , —, én is veletek tartok jóban, rosszban. így került az elsők sorába, az úttörők közé. Alelnöknek választották, bíztak benne; s ő rászolgált a bizalomra. Mindent megtett a szövetkezetért, éjjel-nappal munkálkodott, hogy el ne akadjon a közös szekere. Később iskolába küldték. Zootechnikus lett — embert faragtak belőle. Megnősült, új házat kapott, szép otthonra talált. Bálint István A szőlőlugasban árnyékot vet a leáldozó nap. A levelek vörös színűre gyúlnak, csendesen játszanak a bujkáló szellőben. Bálint István ott ül a lugasban, nézi, bámulja a színváltó eget. Kérges, repedezett ujjai közt cigarettát szorongat. Bálint István, a tőrei szövetkezet idős borjúgondozőja már érzi csontjaiban a fáradságot. Jó hát néha megpihenni, jó elüldögélni, egy kicsit a ház előtt szem lélődni, gondolkozni. Ilyenkor eszébe jut nehéz sorsa, amit osztályrészül kapott, a zsellérélet, mely nyári hajnalokon felzörgette édes álmából, a kaszatartó kar sajgása, a botos ispán káromkodása. Minden eszébe jut ilyenkor. Köré gyűlnek a régi emlékek, kérdezik, vallatják. Mosoly suhan az larcára. A szövetke zet kezdő éveire gondol, amikor két lóval, kölcsön vetőgéppel indultak a határba, a közösbe, amitől boldogulásukat várták. De nehezek is voltak az első lépések! Csetlettek-botlottak, reménykedtek és kétségek közt hányódtak, sóhajtoztak és dolgoztak. A falubeliek, telepesek lemosolyogták őket, ha találkoztak velük. - Mit erősködtök? A közös kenyér keserű. De még keserű kenyeretek sem lesz. Belebuktok, belefúltok. - iMajd meglátjátok, mint teremtünk -válaszolták, és megkeményítették szivüket. Mert kellett a keménység, kellett a helytállás, kellett a bizakodás. Hogy is értek volna másképpen a mához, amikor az első év telén egyetlen fillért nem tudott fizetni a közös. Tavaszra kellett a vetőmag. Pénz meg sehol, csak adósság. - Kérjünk kölcsön a bankban — javasolták ketten-hárman. - De mire kérjünk, amikor semmink sincs? - A házainkra. Rátábláztatjuk a vityillóinkra. Nagy szó volt, hiszen a szövetkezetet alapító zsellérembereknek házacskájuk volt egyetlen vagyonuk. Kockára tették. Megérte. Nyílik a kapu. Bálint István felriad gondolataiból. A menye lép az udvarra a kis unokával, Tibivel, ölbe kapja a kicsit, cirógatja, szőlőt szemez neki. Tibi meghuzigálja nagyapa hosszú bajuszét, így játszadoznak egy ideig, amíg el nem jön az indulást jelző óra. Mert menni kell etetni, várják a növendék állatok, várja a munka. Furinda Rudolf, a tőrei szövetkezet volt vezetője, ma a helyi pártszervezet elnöke; Szkacsán István EFSZ elnök, Lörincz Gyula, a CSKP KB tagja, nemzetgyűlési képviselő, a CSEMADOK országos elnöke és Fábryi István, a pártközpont dolgozója Akik a jó ünnepi ebédet főzték Vállára csapja hát az ujjast, és indul; léptei lassan cuppognak az őszi esőtől sáros utcán. Benyo József Teherautó áll az egyik ház előtt. A szövetkezet kocsija. Benyo József, a közös gazdaság sofőrje ugrott haza vele, hogy megebédeljen. Nézelődve állunk a kocsi körül; vezetőjére várakozunk, aki jön is már, kezében szőlőfürttel. Tagbaszakadt, göndörhajú fiatalember mosolyog ránk. Mikor kezet szorítunk vele, megérezzük, hogy egyenes jellemű, nyílt szívű munkásemberrel találkoztunk, akiben bíznak s aki bízik munkatársaiban. ő is zsellér volt.' Ma megtalálta élete értelmét. Van szép családja, csinos szőlővel befuttatott új házban lakik — a szövetkezet kenyeret adott kezébe. — Míg a szövetkezet meg nem alakult — mondja —, engem is ide-oda lökött az élet. Csavarogtam a világban, jártam az országutakat és közben haza vágytam, szerettem volna meggyökerezni, családot alapítani. Mindnyájan ezt akartuk, amikor 1948-ban összedugtuk a fejünket, s hallgattuk Furinda elvtárs gyűjtő szavait, aki az új életről, a közös munkáról beszélt. Szívvel-lélekkel álltunk hát melléje, s elindultunk a szebb remények ösvényén. Mit mondhatok még? Amit reméltem, beteljesült. A csavargó élet helyébe meleg családi fészekre leltem. A szövetkezet megadta* mindazt, amiről annyit álmodoztam. * * * Négy embert emeltük ki a tizenhét közül. A négy ember sorsában benne van a többiek élete is, mert mind egy ágról szakadtak. Zsellérek voltak, s emberekké lettek a szó igaz értelmében, mert szívüket vitték a közösségi életbe. Tizenheten indultak, sokan már bele ls fáradtak a munkába. De majd folytatják a fiúk, lányok, unokák. A fiatalok, akik még erősek a további küzdelemre. DÉNES GYÖRGY 5