A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

. Barsi Imre: Imi aftttufmqft f enn a síkságon a falvakba és városokba nemcsak vadáSok és halászok rótták az erdei enn a síkságon a falvakba és városokba már beköszöntött az ösz. Megnyíltak az iskolák és a színházak kapui, az uszodákat becsukták. A Mihály-kapu tövében a kőszentek talpazatánál egy utcai gyümölcsárus asztalán Mcxlor és Badacsony szőlőbogyói pompáznak. Esténként lefekvés előtt házunk óvatos lakói csupán tenyérnyi rést hagynak udvarba nyiló ablakalkon és az első emeleti hölgy már hálósipkában alszik. Az átellenben lakó államdljas színészismerősöm — míg de Grleux lovag szerepét tanulja — kissé sajnálkozva, és mivel az emberek életében a legnagyobb öröm a" káröröm, kissé kárörvendve Is gondol rám. 0 a világért sem menne szabadságra ősszel, méghozzá a Magas-Tátrába. Én pedig kétezer méter magasban ülök a Wahlenberg-tó partján. Ing nélkül és mezítláb napfürdőzöm. Meglesem a Furkota villámverte a csúcsát, ahogyan a hegyi tó sötétkék tükrében tetszeleg magának. Körülöttem csupasz és rideg kőbélványok. Balra egy magas kőfal árnyékában négy zerge ugrándozva legel. Egyikük nyugtalanul szaglászik, nézelődik, fülel. Majd megnyugodva hajtja le kecsea fejét, és nem vesz többé tudomást rólam. Egy félénk fehér felhőt a Furkota éles kőkiszögellésel cslpkefoszlánnyá tépnek. Fenn, a hihetetlenül kék égről izzó arany nyilakat lövell a nap. A hegyekben még egyszer fellángol a nyár — hevesen, vadul. Egy eltévedt kis virág, a kékszemű encián ijedten húzódik meg egy szikla árnyékában. Nem tudom, a perzselő naptól ijedt-e meg vagy talán riadtan várja, hogy barbárul letépjem és néhány száz lépés után eldobjam. Hisz barbárok és botanikusok tizedelik már néhány száz év óta a Magas-Tátra növényvilágát, Igaz az utóbblak a tudomány és gyakran az emberi egészség kedvéért. Érdekes, hogy ezt a festői hegyi tavat la egy botanikus után nevezték el. Göran Wahlenberg, az upsalaf egyetem tudós tanára volt. Botanikus, geológus és orvos. Ezernyolcszéztlzenháromban járta a tátrai völgyeket és ormokat. E tónál pihent meg, Itt jegyezte fel megfigyeléseit, osztályozta az újfajta virágokat és füveket, rendezgette kavicsalt. 0 jött Ide elsőnek, utána még sokan jöttek, sőt járnak máig is. Am Wahlenbergig hosszú volt az út. AMagas-Tátra hegységének, e senki földjének első telepesei a tatárok elől menekülők voltak, akik családjukkal és minden jószágukkal belevetették magukat a tátrai őserdőkbe. A népi hagyomány szerint a tatárok nem merték a menekülőket az erdőkben üldözni, de rájuk gyújtották a rengeteget. Évekig égtek a tátraaljai őserdők. Emberek és háziállatok, medvék, hiúzok és farkasok pusztultak el a lángtengerben. Régi' Írások azt állítják, hogy még a XVII. században is láttak a tátrai rengetegben elvadult embereket és vad lovakat. A telepítések folyamán szász jövevények hígították fel a vidék szláv lakosságát. A tatárjárás menekültjei után pedig pásztorok és favágók tapostak ösvényeket az őserdőben; új legelők és drága állatbőrök után kutatva lépésről lépésre fedték tel a fenyvesek titkait. Harcoltak farkasok, medvék és vadmacskák, hiúzok, valamint mérgesklgyók ellen. Aztán orvosok, vajákos emberek és kuruzslók bukkantak tel. Itt járt annak idején Ciprián barát Is, a vöröskolostori híres karthauzi. 6 kétszézhetvenkét gyógynövényt Ismert. Ezekből több mint ötvenet a Magas-Tátra völgyeiben gyűjtött össze. És jöttek a szénégetők, a bányászok és a kincskereső aranyásók. Mert találtak a Tátrában aranyat, ezüstöt és rezet ls. A Krlvén alatt, majdnem kétezer méter magasságban jó ideig kincstárt bányaüzem is működött. Az arany híre közeit és messzi tájakról Idecsalta az arany után sóvárgó embereket, kalandorokát. R. Towson angol kutató, aki ezerhétszázkllencvenháromban megmászta a Lomnicicsúcsot, Igen . érdekes találkozásról Ír emlékeiben. Az egyik tátrai völgyben táborozott, midőn egy este három torzonborz alak toppant elébe. Kézsmárki csizmadia legények voltak a fura látogatók. A szerencsétlenek Immár tizenkét esztendeje járták e kietlen vidéket. Éhezve, fázva kincset kerestek, aranyat és drágaköveket — eredménytelenül. A józan angol okos tanácsalt mégsem szívlelték meg, és ha mesét Írnék, ezt mondanám, most is bolyonganak ott valahol, ha meg nem haltak. A hegylakók társasága egyre tarkult. Már nemcsak vadászok és halászok rótták az erdei utakat. Vadorzók, csempészek és szegénylegények rejtett ösvényeket vágtak a Bakony rengetegénél sűrűbb tátrai őrsedőkben. Itt bizony hiába szaglászott rendőr, csendőr és katona, a fenyvesek óceánja nem fedte fel titkait. A tátrai természet legnagyobb kártevőinek azonban a vadorzók bizonyultak. Szinte embertelen gyönyörrel pusztították az értékes növényeket és a ritka vadat. Csupén egy példát említek. A hetvenes években elhunyt Llszl Jonek nevü jávorinál vadorzó egymaga háromszáz zergét lőtt le és néhány völgyben teljesen kiirtotta a mormotákat. Aturisztika a XVI. században kezdődött. Úttörői a kézsmárki és az eperjesi diákok és tanárok közül kerültek ki. A Magas-Tátra legmagasabb csúcsait pedig különcködő tanárok és tanítók mászták meg. így nagy érdemeket szerzett Fröhlich Dávid, a kézsmárki csodabogár számtantanár. A magános hegymászókat eleinte tizen, húszan követték. Utánuk százak indultak el, és ma már a bátrak sportjának ezrekre menő hadserege van. A hegymászókat nemcsak óriási hátizsákjuk és egyéb felszerelésük árulja el, hanem viselkedésük ls. Csendesek és kedvesek, barátságosak és előzékenyek — szeretik a hegyeket, völgyeket, állatokat, növényeket. Nem tépik a virágokat, nem rikoltoznak az erdő mélyén és nem dobálják el ebédmaradványalkat. Sajnos az üdülők, a páciensek és az alkalmi kirándulók jó részéről mindezt nem állíthatom. Ideje már azonban, hogy befejezzem medltfilásomat. A nap gyorsan halad a Kriván felé, a kék árnyak sziklától szikláig kúsznak. Hátizsákomat a vállamra dobom, nekirugaszkodom, hogy bevegyem az utolsö barriért. Megizzadok, míg felérek a hágóra. A hágón — Igaz nem nagy számmal — naponta jönnek-mennek a turisták. A túloldalon én ls találkozom egy négy főből álló csoporttal. — Den dobry, köszönt rám udvariasan egy szakállas óriás! Ahá, lengyelek, gondoltam magamban, de tovább már nem volt Időm tépelődni. A kérdések pergötüzébe kerültem. Türelmesen válaszoltam, mivel érthető volt kíváncsiságuk. Minden hágót átlépő turista kíváncsi, ml várja őt a túloldalon. És lassan már természetesnek tartom megszólításaikat, az örökös Pánt ás Panl-t. Valószínűleg a lengyel nyelvben nem létezik az elvtárs szó. Be kell azonban vallanom, hogy az idén feltűnően sokszor hallottam a Tátrában csehektől és szlovákoktól egyaránt az úrázást. (Úgylátszik, hogy egyre többen alkamaszkodnak a Szlovák Tudományos Akadémia kiadványának az előírásaihoz, A szlovák helyesírás szabályaiban ugyanis az elnök — az elvtárs (talán a mérnök ls). de a doktor az úr! Aki nem hiszi, nézze meg a szabályok 153-as paragrafusát.) A hágóból az út levisz a Kecske-tóhoz. Itt ls kopár kőkatlan fogad, hatalmas sziklák az ösvényen — lavinák emlékei. Sehol élőlény. De mégis! Valahol jobbra tőlem éles füttyszó hallatszik, majd mégegyszer és mégegyeszer. Körülnézek. Jobbra, úgy 30 m-nyire bájos, barna szörméjü. bajszos kl állatkát látok —egy örségen álló mormotát. Szinte ugrottam egyet örömömben, mivel majd tíz esztendeje nem láttam mormotát. mely füttyszóval figyelmezteti családtagjait, hogy emberevő, azaz mormotaevö ellenség közeledik, meneküljön hát, aki tud. Még egy ideig bizalmatlan, majd amikor látja, hogy nyugodtan állok helyemen, leül a sziklára és okos szemével jónéhányszor végigmér. Búcsúzóul füttyentek egyet, majd óvatosan lépdelek az ormótlan kőoriások között és lassan leérek az alsó Kecske-tóhoz. A tó fekete vizéből fehér sziklák merednek az égnek, és a viz sötét, de mégis kristálytiszta tükre alatt fantasztikus formájú és nagyságú aranyak csábítják a késel kincskeresőket meggondolatlan fürdőzésekre. Jónéhány százezer év előtt a népmesék szerencsétlen óriása dobhatta kincseit a tóba és a töméntelen arany kővé változott. A kövek azonban máig ls arany színűek. Néhány méternyire a tó szintje alatt vezet le az ösvény a Magas-Tátra legszebb zuhatagához, a Fátyol vízeséshez. Egy helyen sziklába erősített lánc segítségével jutok tovább — alattam szinte forr a zuhatag függönye, néhány Alkony a Csorba-tónál • A Hideg pataki-völgy a Lomnici csúcsról nézve A Wahlenberg tónál