A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

CHALUPKA magyar nyelvű vígjátéka Kevesen tudják Ján Chalupkáról, a múlt század első felének jeles szlovák drámaírójáról, hogy magyar nyelvű szín-, darabja is van. A Kocúrkovo szerzője éppen ezzel a művével maga is belemerül abba a nyelvi harcba, amely a XIX. század első felében, a refprmkorban indul meg. Egyesek az állam és a kulturális élet hivatalos nyelvének a magyart szánják, mások, a szlovák kultúra terjesztői szlovák nyelvterületen saját riyelvüík gyakorlatát, ápolását és fejlesztését kívánják. A burzsoá nacionalista irodalomtörténetírás ebben a harcban a szlovák és magyar irodalom egymás ellen fordulását s egymással való szakítását látja, úgy tüntetvén fel a dolgot, hogy a közös gondolat, mely a mindkettőjüket veszélyeztető kettős ellenség, a török és a Habsburg-ház ellen folytatott harc hevében született s a latin hivatalos nyelv bogiárában magától értetődő patriotizmusban jelentkezett, most a nyelvi harcban két gondolattá osztódott a sejtképződés szabályai szerint, vagyis, hogy a kettő egy sejtté, egy gondolattá többé már nem egyesülhet, mert az újdonsült két nemzeti gondolat ellensége egymásnak, és küzd is egymás ellen. A Kocúrkovo ilyen harcot mutat ki az erőszakos magyarosítással szemben, amikor kifigurázza a szlovák földesurat, aki fiát Attilának kereszteli s a szlovák csizmadiát, aki néhány ellesett magyar Több világosságot Szarva nőtt a sötétségnek. Több világosságot! Lopjuk tele fáklyalánggal az egész világot! Zuhatagos forró szóval hevítsük a lángot! Hogyha belepusztulunk is: több világosságot! Eperfa Öreg eperfa áll az udvaron, fáradt lehet, mert lehajlik nagyon. Zöld láng a lombja zöld arany; az égre repes boldogan. Csak bólogat tán kétszáz éve már, és nem fog rajta a fagyos halál. Alatta árny, felette fény: szép. mint egy égi tünemény. DÉNES GYÖRGY szóval zsonglőrködik, de hamarosan rajta is veszt. — Bár Chalupka maga (s részt vesz ezzel és egyéb műveivel ebben a harcban, mégsem csatlakozik ahhoz az irányhoz, amely a szlovák és a magyar irodalom közös hagyományait és összefüggéseit figyelmen kívül hagyva és tagadva kíván önálló irodalmat teremteni. Ebből a szempontból érdemel különös figyelmet dr. Sziklay Lászlónak, a Szegedi Pedagógiai Főiskola szlovák tanszéke tanárának Chalupka-tanulmánya, melyet a főiskola 1956-os évkönyvében tett közzé. Sziklay itt kimutatja, hogy a nemzetiségi ellentéteknek természetesen társadalmi hátterük volt. Erős polgári osztály hiányában maga a középnemesség — mégpedig nemzetiségi különbség nélkül — küzd a feudalizmus felszámolásáért. Igy áll a szlovák nemes is a magyar reformtörekvések oldalára. Azonban éppen itt kerülnek velük szembe a szlovák nemzeti eszme hordozői: a kurtanemes, a kispolgári és népi származású értelmiség — nagyobbára a falusi vagy kisvárosi tanítók és lelkészek, fgy ölt nemzeti jelleget a kispolgári értelmiség és a falu földesura közti társadalmi ellentét. Chalupka Riagyar vígjátéka a Vén szerelmes nem ifjúkori botlás, hiszen 1835-ben, öt évvel a Kocúrkovo után jelent meg. Sziklay a Vén szerelmes-ben, a burzsoá nacionalista szemlélettel ellentétben, fontos bizonyítékot lát arra, hogy a reformkor haladó írói a nemzetiségi viszályok idején is biztosították „a magyarszlovák együttélés és a közös harcok folytonosságát". Hiszen amikor Liptószentmiklóson Fejérpataky-Belopotocky Gáspár hozza színre Chalupka darabjait, ugyanakkor, 1835-ben, a Vén szerelmes is bemutatásra kerül Celesztin és Űjfalussy Sándor színigazgatók színházában Miskolcon. Beszédesen húzza ez alá Sziklay megállapítását; „Amíg a maguk érdekeit védő uralkodó osztályok »örök« harcot hirdettek egymás ellen, haladó íróink mindig biztosítani tudták, hogy a múltnak, a históriás, énekeknek, bátor prédikátorainknak, szegénylegényeinknek, a kuruc költészetnek; az elnyomottak irodalmának közös harci szelleme ne menjen feledésbe." Dehát miről is szól Chalupka vígjátéka. Pontosan tudunk erre válaszolni, mert a darab nyomtatásban is megjelent Trattner-Károlyinnál Pesten, 1835-ben. Quoniam Vilm'os, Peleske nótáriusa, már hatvan esztendős. ^Felesége haldoklik, de ő nem bánja, mert nevelt leányát, a tizenhat esztendős Málit akarja feleségül venni. A nótárius úgy tünitetá fel, mintha egyedül ő áldozott volna a leány nevelésére, noha Málinak birtoka is van. De érdeklődnek mások is Máli iránt:- egy Fegyverneki nevű strázsamester, egy Eisenbart nevű orvos és Quoniam írnoka, a fiatal Sándor. Mondanunk sem kell, hogy Máli Sándort szereti. Hiába fondorlatoskodik Quoniam mester, a fiatal szerelmesek jől viszik saját ügyüket. Túljárnak a „Vén szerelmes" eszén. Máli álöltözetben állít be otthonába, ahol senki sem ismeri meg, s elhiszik, hogy Sándor után jött, számonkérni tőle házassági ígéretét. Quoniam védelmébe veszi Málit, s maga ösztönzi házasságkötésre a fiatalokat, mely az alatt megy végbe, míg Quoniam feleségét temetik. Elképzelhető, milyen indulat vesz erőt a nótáriuson, amikor a toron megtudja, mihez is adta hozzájárulását. Azonban — ha a vége jó, minden jó — a három további kérő is megtalálja élete párját, így maga Quoniam is Örzsében, egy aggszüzben. Sziklay a darabon Moliére hatását mutatja ki, azonkívül utal a hasonlóságra Kisfaludy Károly egyfelvonásos vígjátékával, melynek címe: A gyilkos, vagy Mikor pattant, nem hittem volna. Chalupka vígjátéka ízes magyar nyelven íródott. Olyan kifejezések is szerepelnek benne, mint láncos adta, vagy ezer mennykő. Honnan szerezte Chalupka ezt a nyelvismeretet? Sziklay eredeti levéltári adatokkal mutatja ki, hogy a huszonkét esztendős Chalupka János sárospataki diák volt 1812-1813-ban. Erről tanúskodik az iskolai anyakönyv 1812 szeptemberi bejegyzése, mely mind magaviseletből, mind előmenetelből kitűnő osztályzatot mutat, ki. Professzorai között van Kövy Sándor, aki egy esztendeig Csokonait is tanította. A darab dalbetétei is sárospataki reminiszcenciákra utalnak, s magára Csokonaira is, akinek írásaiból nemcsak nevek szerepelnek a Vén szerelmes-ben, de sző szerint felhasznált dalbetétek is. Sziklai közli Csokonai Szemrehányás című költeményének első, harmadik és negyedik versszakát, melyeket Sándor és Máli énekelnek a menyasszonytánc szünetében: Sándor: Asszony, míg ingó kegyelmed Tiszta szívemhez hajolt S alva tartott hű szerelmed, Boldogabb nálam ki volt. Máli: Érzem, hogy a férjfi elme Nyári árnyékként kereng. Hogyha más nyalánk szerelme Mint zephyr körülte leng. Ketten: Néked is, óh, kedves lélek, Szád, szemed tagadja bár, Kedvesb kezdett lenni nálam Egy enyelgő lepke már! Valóban, Chalupka öt esztendővel a Kocúrkovo után nem írt volna magyar vígjátékot, hogyha szerepe a reformkor nyelvi harcában szembe állítja a magyar irodalommal. Ő azonban magyar darabjával azt bizonyítja, hogy tud közös gondolatért lelkesülni magyar írótársaival, s amikor tollat ragad a nyelvi harcban, ebben társadalmi él van. Szembefordul azokkal, akik társadalmi érdekeiket követve, vagy társadalmi előítéleteik következtében érdemlik ki saját népük s a nép kultúrmunkásainak éles rosszallását. MÖHR GEDEON 14