A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

il & fß Oj-Vcdaszka látképe, a kép jobb sarkában, a gyönyörű, új iskola ' EGY ÖREG HARCOS EMLÉKEI Gyönyörű környezetben, az Alacsony-Tátra lábánál fekszik a pieszoki gépgyár telepe. A tiszta, parkosított gyárudvar harmonikusan illeszkedik bele a környezetbe Egy 125 tonnás excentrikus sajtó Szerelése A Felső-Garam völgye volt mindig is Szlovákia nehéziparának központja, olyasmi kicsiben:, mint például Kladno Csehországban. De ez a nehézipar a múltban hol dolgozott, hol nem» aszerint, ahogy a kapitalisták érdekei megkívánták. Ma, a szocializmus építésének korában az itteni ipar is hatalmas ütemben fejlődik, aminek legjobb példája a pieszoki gépgyár. Pieszokot valáha az első világháború előtt Henrik-telepnek hivták, és valóban nem volt több a zólyombrézói Állami Vasgyár egy jkis kisegítő üzeme körül épült aprócska telepnél. Az is maradt sokáig, csak a legutolsó időkben kezdett fejlődni, terebélyesedni. Tiz-tizenegy év igazán nem nagy idő, így hát Igazán nem voltam elkészülve olyan arányú változásra, mint amilyet néhány év előtti utolsó ittjártam óta tapasztaltam Pieszokon és a közelében épült lakótelepen, Üji-Valaszkáinl A természet, igaz, nem változott: most is jgyanaz a gyönyörű kitárulkozó völgy fogadja az utast, mind egykor. A távolból most is ugyanúgy ide látszanak az Alacsony-Tátra hbpásztákkal barázdált hegyei, csak mikor fölérünk a Zólyombrézó mögötti kaptatóra, ámul el az ember. Olyasmit lát, ami itt azelőtt nem volt. egy egészen új települést, jobban mondva városkát, fényes üzletekkel, kövekzett utakkal, modern iskolával, mely akármelyik nagyvárosnak is díszére váfhatnék. Balra tőle, a Bréznóbánya felé vezető út egyik kanyara mögött szinte szégyenkezve bújik meg ódon faházaival, aprócska templomával Ö-Valaszka, az egykori Garamolaszi. A gyártelep külsőre nem sokat változott. Bővült ugyan új épületekkel, gyácsarnokokkal, tanonciskolával és otthonnal meg néhány lakóházzal, gyönyörű, modern kultúrházzal és sportpályával, de mindez semmi ahhoz képest, amilyen változáson az üzem maga átment. De hát beszéljen róla Schmidt elvtárs, a gyár 'kedves Kálmán bácsija, aki az üzemet úgyszólván gyerekkora óta ismeri. Schmidt bácsi már hatvanihét éves. most két évei nyugdíjban van, de még most sem állhatja meg, hogy naponta be ne nézzen a gyárba, mely életének egy darabját jelenti a számára. Jön, meglátogatja a műhelyeket, elbeszélget a fiatalokkal, aikik már nem idevalósiak, nem vettek részt a gyár építésében, a gyárért folytatott harcokban. Nevel és buzdít. Elmondja, hogy nem mindig volt természetes, hogy a munkások háromszobás összkomfortos 'lakájban lakjanak, motorkerékpárt, autót vásároljanak. Schmidt bácsinak és társainak sok harcába került, míg a pieszoki vasmunkások is emberhez méltó élethez jutottak. — Schmidt elvtárs idevalósi ? — Igen, itt születtem Kisgaramon, vagy ahogy ma hívják. Hronecen. Családom régi vasmunkás família, apám is „pudliar", olvasztár volt az ottani hámorban. Én az esztergályos szakmát tanultam ki itt, Pieszokon. Tizenkilenc éves koromban kerültem Diósgyőrbe, majd onnan Pestre, előbb a Schlick gépgyárba, majd a MAVAG-ba. Mint szervezett munkás, szociáldemokrata részt vettem a nagy sztrájkban, amikor Tisza Pistát agyonlőtték. A háború alatt mint hadiipari munkásnak felmentésem volt. Tizenhétben már láttuk, hogy a háborút, elvesztettük, s mikor az Októberi Forradalom híre megjött Oroszországból,' újult erővel kezdtünk mi is szervezkedni. Tizennyolc júniusában nagy sztrájkot rendeztünk. A bizalmiakat, akiket tárgyalni küldtünk ki, elfogták. Csendörök meg katonák szállták meg a gyárat. Mi követeltük a bizalmiak szabadonbocsátását, megfelelő béremelést és a háború befejezését, mert akkor már nagy volt a munkásság nyomora." Bizony, sokunknak még kukoricakenyér is alig jutott. A parancsnok nem sokat tárgyalt velünk, hanem közénk lövetett. Igaz, a katonák a mi pártunkon voltak, azok csak a levegőbe lőttek, de a csendőrök a mtmkájáok közé. Nyolc ember a helyszínen meghalt, harminc megsebesült: Én is ott álltam az első sorban, de idejében a földre vetettem magam és sikerült hason becsúsznom a műhelybe. Mikor a többi gyár munkásai megtudták, hogy mi történt ná -lunk a MAVAG-ban, kivonultak a parlament elé, de a lovasrendőrök és csendőrök szétoszlatták a tömeget. Október huszonnyolcadikán aztán1

ki~< tört a forradalom. Azzal kezdődött, hogy Schmidt Kálmán elvtárs, az SZLKP besztercebányai kerületi bizottságának tagja