A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-12 / 41. szám

FURCSA FALU Már akár megharagszik Lice lakossága, akár nem, én bizony furcsa falunak keresztelem el községüket. Mert hát ki. hallott már olyat, hogy egy ilyen kis istenhátamögötti helyen minden ház olyan takaros legyen, mintha kiállításra építették volna gazdái ? Hogy az utcán még véletlenül se lehessen szemetet találni ? Hogy minden harmadik házban mosógéppel mossanak az asszonyok? Hogy ne csak napilap járjon minden egyes házba, de legtöbbjébe még egy-két folyóirat is? Hogy necsak messze földön híres tánccsoportja legyen a Csemadok itteni szervezetének, de még parasztokból alakított zenekara is? Hogy necsak az idén épült tíz új ház hivalkodjon külön fürdőszobával. hanem ezenkívül húsz másik házat is fürdőszobás lakássá alakíttassanak át a parasztok ? És végül ki hallott már olyan furcsaságot, hogy a licei parasztoknak ne legyen jő már az ősi parasztszekér, hanem tizenhármán saját autójukon, negyvenen pedig saját motorkerékpáron járjanak9 * * * Járom a községet, s tudakolom ennek a bámulatos kulturális és anyagi fejlődésnek az okát - de még csak két olyan embert sem találok, akinek egyforma lenne erről a véleménye. Azt, amit az egyik öreg parasztember mond, hogy tudniillik „ámerikás" ez a falu, mindjárt oktalanságnak tartom. Ugyan hol van már az a pár dollár, amit húsz-harminc évvel ezelőtt haza tudott menteni egy-két paraszt családi Bene János', a földmúvesszövetkezet könyvelője természetesen a közös gazdálkodásnak tulajdonítja a licei jómódot. .— Kitűnően gazdálkodik itt a szövetkezet, három milliót is kitesz már a tagság vagyona - újságolja dicsekedve. Berte Ferenc hetvenegy éves öreg fazekas bemutatja, hogyan gyártották Licén a híres licei cserepet Dudor Ferenc, a licei HNB titkára maga is kiváló fazekasmester — Jól van, jól! — mondom a könyvelőnek —, dehát másutt is vannak már jól működő szövetkezetek, másutt sem csoda ma már a 20 ezer koronára tervezett munkaegység, mégsem lehet látni ilyen nagyarányú előrehaladást! — Hát, mert nálunk ilyen a nép! — tér ki a felelet elől most már idegesen a könyvelő. - Az talán nem különös, hogy amikor megalakult a szövetkezet, a liceiek két-három család híján mindnyájan azonnal beléptek ? — Nos, és magának mi a véleménye. Dudor elvtárs? — fordulok a szövetkezeti irodába éppen belépő HNB titkárhoz —, maga sem tudja, mi a titka a liceiek sikerének? — Az „Agyagos lyuk", meg az a nóta, hogy „Már én többet nem kapálok, fazekasinasnak állok" - feleli a titkár huncut fényekkel szemében. Már majdnem faképnél hagytam őket, amiért tréfát űznek belőlem, ám a titkár csakhamar megmagyarázza szavai értelmét: — Híres fazekasipart folytattak még húsz évvel ezelőtt is a licei parasztok. Apáról fiúra szállt ez a mesterség, nem volt ház, ahol né készítették volna a híres élénkszín-mintás licei köcsögöket, butykosokat, több részből összerakható emeletés virágvázákat. Magam ls foglalkoztam vele, a könyvelő elvtárs meg híres „fazekasinas" volt fiatalabb korában. A licei fazekasmesterség kifejlődésének három fő oka volt: Az „Agyagos", a földesúr, meg a licei jőízlés. Az „Agyagosban" (domb Lice határában) ha lyukat ástunk, 10 méternyi mélységtől lefelé kitűnő minőségű vörösagyagot találhattunk. Mivel a licei nép évszázadokon keresztül csupán csak zselléreskedhetett, a föld a földesúr birtokában volt. így aztán ezzel az agyaggal pótoltuk kevés földecskénk szűkös jövedelmét. Az agyag ingyen volt, a fazék készítéséhez nem kellett más, csak egy lábbal forgatható korong, no meg a liceiek ügyes keze, amely a maroknyi nedves agyagból pillanatok alatt csinos edényfélét formált. Ezeket aztán ízlésesen kifestettük, kiégettük, s ha Összegyűlt egy kocsiderékkal, egész Zemplénig, Beregig, Ungig szállítottuk. Ha már befejeződtek a nyári munkák, hatalmas karavánok indultak így útnak. Minden kocsiban ott ült a fürge fazekasinas is, aki egy-egy falun vagy tanyán nyolc-kilenc edényt feltűzve balkeze ujjaira. az ősi fazekasnőtát énekelve, vidáman árusította színes és kapós portékáinkat Bizony, sohasem tértünk mi vissza eladatlan cserépedénnyel, s mert rengeteg emberrel érintkeztünk egy-egy ilyen úton, azt hiszem ez az oka annak, hogy népünk kifinomodottabb ízlésű, mint általában az ilyen kis eldugott község parasztsága lenni szokott. Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy ma, amikor már nem kell csupán csak a betévő falatért gürcölnie, élni tud és élni akar az adott lehetőségekkel. S ahelyett, hogy szalmazsákjába dugdosná a megtakarított bankókat, fürdőszobás lakásokban a modern, kultúrember boldog életét kívánja élni! Az autóbuszmegálló felé ballagva elgondolkozva rakosgatom egésszé a hallottak apró mozaikjait. Hogy a licei nép azért műveltebb és igényesebb az átlagos falu népénél, mert sokat utazott — ebben lehet valami. Hogy azért élhet jól, mert jól keres, s azért keres jól, mert jó a szövetkezet • — ez is érthető. Dehát Gömörben nem Lice az egyedüli olyan falu, ahol a szövetkezet is jő, a lakosság még ma is fazekaskodik - miért nincs hát mégis errefelé is olyan általános jólét, mint a kis Licében? Csak Pelsöcön, egy ottani szövetkezeti paraszttól tudtam meg végül is a titok igazi nyitját: — Bolond emberek laknak Licén — mondta szemében nem kis irigységgel -úgy mennek azok a vezető szavai után, mint a juhnyáj a kos után! Képzelje csak — tette hozzá szörnyülködve —, még éjjel két órakor is hajlandók munkába állni, ha a szövetkezeti érdek így kívánja! Hát ilyen furcsa falu ez a Lice. Neumann János i