A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-07 / 36. szám

— Aztán lakik a házunkban egy idős házaspár, az ötödik emeleten. Azoknak is járok bevásárolni. — Stramm kölyök vagy, te cserebogár - vágta mellbe gyengéden Misi —, nyélbeüthetjük az üzletet. A dőmtemplom toronyórája ütni kezdett. Rezső az óraütéseket számolta. — Hat óra. Mennem kell. — Hát csak igyekezz. Holnap négykor találkozhatunk, ha akarod. Utcátok végén, ahol bontani fognak. Jó? — Rendben! Szervusz! Rezső nekiiramodott, közben valami a combjához ütődött. Persze, az üveggolyó, amit a nadrágzsebébe süllyesztett. Visszafordult. Misi a megállónál várakozott. — Itt felejtetted a tegnapi napot, cserebogár? — A golyó. Még nem árultad el, miért adtad vissza? — Ugyan ne hülyéskedjél — intette le Misi, és felugrott a beérkezett villamos lépcsőjére. — Hát csak nem kapunk hajba egy vacak golyó miatt? Meg aztán, az én apám is kint volt a fronton. És ő sem jött viszsza. Másnap délután Rezső jóval a megbeszélt idő előtt a lebontásra ítélt házak előtt ácsorgott. A sarki őrán két perc hiányzott a négyből, amikor éles fütty harsant fel mögötte. Megperdült. — Erre, cserebogár. Vigyázz a kapu szárnyára, mert rád dől — irányította egy ismerős hang. •Rezső nagy üggyel-bajjal bevergődött a roskadozófélben levő fakapun. A macskaköves udvart már felverte a gyom. Misi egy törmelékdombról integetett. — Gyere, elviszlek a főhadiszállásunkra. Csak nézz jól a lábad elé, nehogy szögbe lépjél. Az udvar végén újabb földszintes ház keresztezte útjukat. Tetőzete a falak 'tövében korhadt. Rezsőnek úgy tetszett, a zsindelyhalom alatt megmozdult valami. Visszahőkölt. — Ne légy olyan anyámasszony katonája — bátorította Misi —, csak egy egér. A lakókat kiköltöztették, övék a világ. Kár, hogy hamarosan megkezdik a bontást. Felőlem még várhattak volna vele. Hát nem izgalmas itt? — Te, valahol kutya ólálkodik -" szakította félbe Rezső. — Azért nem kell, hogy rögtön az inadba szálljon ä bátorságod. A kutyák különben sem bántanak bennünket. Ez pedig a mi kutyánk. Figyelj csak! — Cézár! — kiáltotta el magát. Vendégváró csaholás volt a válasz. Megkerültek egy falat, Misi feldöntötte az ajtónyiláshoz támasztott vaslapot és tágas helyiségben találták magukat. A mennyezet fele hiányzott, de a falakon látszott még a foltos és felhólyagzott festék. Középen gyalulatlan deszkákból hevenyészett kutyaház állt. Előtte kölyök farkaskutya rángatta pórázát és türelmetlenül csóválta a farkát. — Hát ez a mi főhadiszállásunk — telepedett lé Misi egy hordóra, — ez pedig Cézár. A kutya azon nyomban Misi lábszárához dörgölődzött. Rezső tisztes távolságból bámészkodott rájuk. — Kicsiny korában csatlakozott hozzám az utcán. Az istennek nem tágított mellőlem. Mit csinálhattam vele? Otthon hallani sem akartak róla. Kieszeltük Gézával, hogy itt verünk tanyát számára. Nincs is semmi baj vele, csak a kosztjával vagyunk megakadva. Rengeteget zabál. — Szervusztok, srácok — hömpölygött be az ajtón egy tömzsi, jól megtermett, szegletes arcú fiú. - Ne, Cézár, faljál! - vetett eléje egy otromba csomagot, amit az íziben széttúrt. — Képzeljétek, srácok -magyarázta az újonnan jött fiú szélesen hadonászva —, mi esett meg velem. Ahogy a Pacsirta utcától bevettem a kanyart, kidöcögott a házból az öreg. Az a nyugdíjas vagy mi a szösz, akit itt felejtettek. Azt tanácsolta, vigyázzak magamra, mert a házak között kivert kutya kóborol. Lehet, hogy veszett, még megmar. Minden éjjel hallja a vonitását. Majdnem felrobbantam a nevetéstől. Kapcsoltam rögtön, hogy Cézárról van szó. Megköszöntem a figyelmeztetést és sürgősen eliszkoltam. Cézár, a kóbor kutya. Hát hallottál már ilyet, cserebogár? Rezső hamarjában nem tudta, mit válaszoljon. — Misi már beszélt rólad. Vagy te még nem tudod, hogy mi egy osztályba járunk? De az az öreg . ., muris volt. — Mi lett a kérdőívvel, Géza? — fordult a még mindig nevető fiúhoz Misi. — Aláírták. Anyám ugyan nyafogott valamennyit, ismeritek ezeket a női nyavalygásokat. Miért jelentkeztem bányásznak .. . rám szakadhat a föld . .. meg ehhez hasonlókat mondott. Az öregemet nem kellett sokat kapacitálnom. Talán még örül is, hogy megszabadul tőlem. Igaz, nekem sem fognak hiányozni. És hogy a keresetemből egy megveszekedett fityinget sem látnak majd, arra mérget vehettek. — Na — fújta ki magát, — kikelepeltem magam, már itt se vagyok. Vár a második műszak. — Te dolgozol valahol ? — kérdezte csodálkozvfe Rezső. — Veéerníket árulok. — Kávéházban? — A csudába. Csak az előfia házak fölé, akár a felriasztott galambraj. — Hogy Ilyesmire képes legyen valaki — fakadt ki végül Géza és megállt Misi előtt. — Ott kellett settenkednie mögöttem tegnap, másként nem bukkant volna tanyánk nyomára. Leselkedett utánam, na. Lehet, hogy az ablak mögül kihallgatta beszélgetésünket is, és már akkor kiagyalta... De hát miért, hogyan tudnak az emberek ilyen kegyetlenek lenni ? Hát vétett zetőim részére. Vannak vagy harmincan. — Honnan kerítesz ennyi lapot? — Szevasztok, srácok — csúsztatta' el füle mellett a kérdést Géza. - Viszlát, Cézár, holnap elviszlek sétálni. Találkozás háromkor a parkban. Misi elgondolkozva nézett utána. — J6 pofa ez a Géza, de az öregei rémesek. Apja kiinná a Dunát is, ha borból volna. Anyját eszi a méreg, és Gézát püföli el, ha az apja .. . érted, nem? Képzeld el, főzőkanállal ütlegel egy ekkora gyereket. Az eltörött főzőkanalak helyett pedig Gézának újakat kell vásárolni. És erről az egész ház tud. Géza rettenetesen szégyelli. Nekem ugyan semmi közöm hozzá.... de hát mire jó ez? Rezső Cérárral barátkozott és nem válaszolt. A főhadiszálláson megfeszült a csend, mint kilövés előtt az íj húrja. Géza nagyokat lépve rohangált fel és alá. Misi a hordón ült. Egy fadarabkával figurákat rajzolt a porba, majd dühösen rátaposott. Rezső az ablak alatt húzta meg magát. Riadt tekintete kiszállt valaki neki ? Tegnapig jóformán azt se tudtuk, hogy létezik. Hát akkor ... Misi elhajította a fadarabot. Hangja fátyolos volt, amikor megszólalt. — Mit gondoltok, mi is ilyenek leszünk, ha felnövünk? Szavait nyomtalanul elnyelte a fájdalom, mely rájuk rakódott, akár az ereszre a korom. Az utca lüktető zsivaja megtört a roggyant falakon és elenyészett. Rezső megborzongott. Olyan hirtelen jött mindez. A parkban hiába várta pajtásait. Rosszat sejtett. Lélekszakadva rohant ide, és ahogy belépett ... Géza hangja távoli ágyúlövésként dördült. — Hiszen, ha nem ilyen idős emberről lenne sző... Hogy ép üveg ablakaiban nem marad, arra mérget vehettek. Kilövöldözöm gumipuskával. Nyugta nem lesz, amíg el nem költözik. Rezső végighordozta tekintetét a szobán, s megállapodott a kutyabődé előterében, ahol elnyúlva, üveges szemekkel feküdt Cézár. Elfutotta a tehetetlen düh. — Miért nem gondolnak a felnőttek arra, hogy valaha ők is voltak gyerekek? Vajon miért? Marton József 19