A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-31 / 35. szám

A BÉKEMOZGALOM ELVESZTETTE NAGY HARCOSÁT \li!ijli;ilt F. Joliut-Curic Iredérit Joliot-Curie professzor, világhírű tudós, a Nemzetközi I enin-díj Tulajdonosa, a békevilágtanács elnöke, a ! raneia Kommunista Párt Központi Iii/ottságának tagja Párízsban augusztus 14-én 58 éves korában meghalt. Joliot-Curie professzor nevéhez nemcsak a nukleáris fizika terén elért korszakalkotó felfedezéseknek egész sora fűződik, hanem olyan férfi tündöklő példája is, aki minden törekvését, egész életét annak a harcnak szentelte, hogy a tudomány az emberiség békés fejlődését, ne pedig a háborút szolgálja. Joliot-Curie professzor széleskörű tudományos tevékenységéről legalább néhány felfedezését emlitsük fel: 1928 óla feleségével — Irene Joliot Curie-vel az atommagfizika szakaszán dolgozott. 1934-ben mindketten közösen felfedezték a mesterséges radioaktivitást és hozzájárullak a neutron felfedezéséhez. A radioaktivitás új fajtáját, a pozitron rádioaktivitást is felfedezlek tudományos munkásságukért a Curie-házaspári 1935-ben a Nobel-díjjal lüntették ki. Joliot Curie professzor az atommagosztás kutatásaival végzett munkák egész sorát hozta nyilvánosságra és rámutalott a nukleáris láncreakció elvi lehetőségére az. atomeró felszabadításával Joliot Curie nagy jelentőséget tulajdonított a nukáris energetika bekes felhasználásának és aktívan részi ven a technika ezen uj területének építésében. Franciaország fasiszta megszállásának idején Joliot. Curie a Francia Kommunista Párt soraiba lépett (1942-ben), és bekapcsolódót I az ellenállási mozgalomba. A hitleristák két ízben is letartóztatták, ennek ellenére sikerült meggátolnia, hogy a franciaországi atomkutatás eredményei a nácisták kezébe kerüljenek. Bátorságáért katonai érdemkereszttel tüntették ki, és kinevezték a becsületrend lovagjává Franciaország felszabadítása után Joliot Curie professzor 1946-tól az atomerő-bizottság élen állt, és megkezdte az első franciaországi atomreaktor építését. A francia kormány később kinevezte a radioaktivitás és az atomfizika professzorává. Az atomenergia fobiztosi tisztségében következetesen sikra szállt az atomeró katonai célokra alkalmazásának betiltásáért. Amikor 1950-ben a Francia Kommunista Párt XII. kongreszszusan lángoló beszédben keli a béke védelmére, az Amerikai Egyesült Államok nyomására megfosztották atomenergiai főbiztosi tisztségétől. Azonban a további üldöztetés sem törte meg Joliot Curie professzor a békevédók mozgalmanak élére állt, és kitartóan küzdött a háborús uszítók ellen és példájával utal mutatóit a világ valamennyi becsületes tudósának. Joliot-Curie professzorban az emberiség a tudomány haladásáért, az emberiség érdekeiért es a heke megvédéséért folyó küzdelem lelkes harcosát veszttette el. Kiáltás a békéért Jaj, hogy víz, fény, langy levegő, Ártatlan szárnnyal remegő Madár, szivárvány-játszi nő, Húrja a szél-zenének, Zafír rét és arany gyümölcs, Borok bödöne, ősz, a bölcs Nem inthet: hogy tűnne a görcs, Jaj, jaj, árnya a Rémnek! Lepke-láng és bongó bogár, Hűvös szirten ftiss, boldog ár, Kertek vemhe, véndalú nyár, Hullámsáv lágy lapályon; Térnek lágy távja, esti ég. Szemzsong ató köd- s fény-vidék Bűvölve: egy hang, mint a jég, Mereszt, fog: s fut az álom. Kedvek árama felbugyog, Lángoló tervek, hős nagyok, Dús élet víz, mint nap, ragyog,, Véredben víg ütem ver; Élnéd a föld, nap életét, Tett tánca von, dal, víg bszéd — S már setteng, kérd egy orv sötét; Jaj, jaj, mit hoz az ember!? Menny és föld fénye, hév csudák, Amultatö, boldog világ, Szemnek nagy útja, büszke tág, Röptén bármerre vágjon; Szépség száz éke, s emelt a kar — Jaj, újra forr a vak, badar, Dúlni e szép világot! Erdők, kik zsongtok, tengerek, Szárnyas, szellős, felhősereg, Szálló vad, bérc, havas, öreg — Nézd, nézd, a Rossz hogy éled! Hatalmak, hív jók, még valók, S éj árnyán embermilliók: Hogy ne legyünk bután halók Megint: int, sír az Élet! Ember, elem, és föld, s te lég, S Minden: s mi megtölt, forr, hat, ég, S mi érv lehet, tán, menedék, Ha hül erőnk, ha megvert; Mi él, van: fogja még az észt — Békén oldván, mi ölni készt, Békózva gazt, cinkost, s a Vészt, S a vak iszonyt, a fegyvert! FODOR JÖZSEF