A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

Púcsik Jóska k iá merje A drámairodalomban egyre húzódó vál­ság egyik tünete az időszerű vígjáték hiá­nya. A színházak dramaturgiája kényte­len megelégedni a hézagpótlással — az­zal, ami van: egykor népszerű, de ma-< napság már időszerűtlenül ható vígjáté­kok színrehozatalával. Ilyenkor a dramaturg meglehetősen ké­nyes helyzetbe kerül. Vagy érintetlenül hagyja a müvet, s a kritika aztán meg­kérdezi, hogy tulajdonképpen miért jutott eszébe műsorra tűzni, vagy korszerűsíti, megfejeli, ami megfejelhető és ekkor me­gint a kritikával gyűlik meg a baja. Ha élő szerző művéről van szó, látszólag minden rendben van, hisz nem történik semmi egyéb, minthogy saját művét át­dolgozza, vagy beleegyezik, hogy mások dolgozzák át. Az utóbbi történt Ivan Sto­dola Púcsik Jóska karrierje című vigjáté­kával, és nem éppen szerencsésen. A szín­házak a szerző születésének hetvenedik évfordulóját ünnepelve Szlovákia-szerte népszerű műveit tűzték műsorra. Ám az átdolgozott műveíc 1 em reprezentálhat­ják a szerzőt. A Magyar Területi Szín­ház mostani bemutatója is igazolta ezt a felfogásunkat. Annak idején a mű az álhumanizmus éles kritikájaként hatott, s mindmáig így Jelenet az első felvonásból: balról a második Udvardi Anriß (Vera), Lelkes Magda (elnöknó) mellette Púcsik Jóska a vizsgálóbíróval (Fazekas Imre) A bebörtönzött Jóska az elnöknők (Lelkes Magda és Nagy Eszter) vetélkedésének ítárgya is hat. Ám az átdolgozásra mindenkép­pen szükség Volt időszerűtlen kicsengése miatt, mely a mű értékét Jerontotta, öt­letes, de bonyolult cselekménye számta­lan komikus helyzetet eredményez. Alak­jai bár karikatúrák, mégis frappáns mó­don megfogalmazott jellemek. Problema­tikája az úgynevezett jótékonyság és a bűnözés, mely mint a polgári osztálytár­sadalom szükséges velejárója jelenik meg, s a jótékonykodás mint annak el­lentéte, álszent polgári pózolás, nevetsé­ges kis becsvágyakkal párosulva. Köz­ponti alakja maga Púcsik Jóska, az egy­ügyűségig jámbor figura, aki sző szerint veszi a keresztény és polgári humanitás elveit. Ilyen magatartásnak — egy olyan világban, mely azokat már semmibe nem veszi — lehetetlen következményei tá­madnak. Börtön, birősági eljárás, meg­hurcoltatás éri a szerencsétlent. Ebből magától érthető tanulság következik: a bűnözés a polgári erény szükségszerű föltétele, nélküle elképzelhetetlen. Ennyi a mű eszmei mondanivalója. Púcsik Jóska az eredetiben megfutja a maga karrier­jét, az átdolgozásban azonban csak Vera kisasszony szerelmét kapja. A Magyar Területi Színház választása a fent emlí­tett okoknál fogva nem éppen szeren­csés, de indokolt. A mű szól a mához is, segít lerombolni olyan erkölcsi kate­góriákat, melyek már mindenképp idősze­rűtlenné váltak. A rendező, Viktor Lukác alapjában he­lyesen fogta fel feladatát. Ám hibát kö­vetett el, hogy megengedte a színészek­nek a túlkarikírozást. A bemutató elő­adás az alapjaiban és részleteiben át nem gondolt munka nem éppen dicsérendő eredménye. A színész munkája a víg­játékban is végtelenül komoly feladat. A színész nem nevetheti ki önmagát és nem nevettetheti meg partnerét. Ha ez mégis megtörtént vele, játéka műkedve­lői színvonalra süllyedt. Főképpen Lelkes Magda keveredett a banális túlzások hí­nárjába az elnöknő szerepében. Gyurko­vics Mihály Púcsik Jóska figuráját nem dolgozta ki kellő alapossággal. Az első felvonásban hasonló hibákat követ el, mint Lelkes Magda. A második felvonás­ban játéka megfelelő magaslatra emelke­dett. Á/m ez sehogy sem mentheti előbb el­követett hibáit. Tóth László Rohaty sze­repében a cselekmény mechanizmusára bízza magát, — ugyancsak erősen túloz. Udvardi Anna Vera kisasszonya nem az a jeelnség, akinek lennie kell. Az egész bonyodalom tulajdonképpeni előidézője ő. Púcsik Jóska szereti, de szerelmét beval­lani nem meri neki. Rohaty ajánlkozik, hogy segít neki, legalábbis megígéri, hogy Verát rábeszéli a házasságra. Ennek fejében Púcsik Jóska elvállalja három­ezer korona elsikkasztását. E nélkül a motívum nélkül nem lenne bonyodalom. Udvardi Vera kisasszonya nem indokolja Púcsik Jóska egész életét felforgató sze­relmét. Fazekas Imre vizsgálóbírója rikí­tó túlzás. Konrád József védőügyvédje megjelenésével, jól megjátszott közöm­bösségével, objektivitásával és hadaró be­szédével mindenképpen a paragrafusok embere. Kacsicskáné maszkja alól átüt Nagy Eszter titkolhatatlan ifjúsága. Nem neki való szerep. Ferenczy Anna Márta szerepében túlhajtott karikatúra. Bugár Béla eltűnik egészen a nyomozó maszkja mögött; nagyképűsége, fontoskodása jel­lemző s jól megjátszott tulajdonságok. Turner Zsigmond írnoki alázata valósze­rű. Alakítása becsületes és átgondolt munka eredménye. Ádám, Wieder Antal alakításában lázongó, meggyőző népi fi­gura; Korai Ferenc kulcsárja is jó hu­morai felfogott és megvalósított alak. A fegyházi orvos kitűnően megjátszott karikatúra, mely például szolgálhatna a többi színész számára. Király Dezső tud mértéket tartani, nem önmagából, hanem az alakított jellemből formál karikatúrát. Az ő felfogását, módszerét kellene appli­kálni minden figurára, hogy a színészek teljesítménye kellő magaslatra emelked­jék. Ám ez már a rendező dolga. A be­mutató utáni első napokban ez még min­dig megvalósítható. A játék lanyha, ritmustalan volta, a szí­nészek anarchikus egyéni törekvései na­gyon lerontották a bemutató várható si­kerét. Nem kétséges, hogy a vígjáték komoly feladat, alapos és gondos előké­szítést igényel. A Magyar Területi Szín­ház, mely régen elhagyta a műkedvelői szinvonalat és komoly sikereket ért el, nem tűrhet ilyen lanyhaságot. Bábi Tibor Podhofrksy felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom