A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

SZABÓ BÉLA üröóg leölni 2. folytatás Az üzenetnek Nagy Margit, amerikai állampolgárnő adta meg' később a végső szövegezést. Jancsi Nag« Margitot köze) két évtizede nem láttál, de emlékezett rá, nemcsak azért, mert ő volt egykor a falu legtezebb lánya, hanem azért is, mert a földbirtokos orvos fia, szülei akarata ellenére feleségül vette 1938-ban és nyomban utána kivándoroltak Amerikába. Az eset, hogy a földbirtokos fia feleségül vette a falusi kocsmáros lányát, nagy port vert fel1. A falu asszonyai vasárnap délutánokon évekig tárgyaltak erről, és különösen Jancsi anyja tudott a házasság előzményeiről sok érdekes dolgot elbeszélni, mert Margit bejáratos volt hozzájuk, ezenkívül a lány anyja Jancsi anyjának lánykori barátnője volt. Noha Jancsiék nem laktak többé szülőfalujukban, amikor Margit 1958 elején látogatóba jött szülőhazájába, vett magának annyi fáradságot és meglátogatta Jancsiékat is. A nagy esemény április végén egy vasárnap délután zajlott le, amikor Jancsi éppen otthon járt látogatóban és a ház körüli kertben dolgozott. Segített az anyjának ásni és ím|e, egyszerre legnagyobb meglepetésükre egy elegáns, sötétkék autó suhant a házuk elé, és (Margit szebben, mint valaha, lépte át házuk küszöbét. Mit sem változott, anyja is, 6 is, egyszerre ráismert. A meglepetéstől az örömöt furcsa zavar homályosította el. Mindketten úgy viselkedtek, mint akik Margit megjelenését káprázatnak látják. A kerti munkát ugyan abbahagyták, de egy löoést sem tettek feléje, csak amikor Margit méltósággal telli ünnepi mosollyal arcán feléjük közeledett, kezdte anyja nagy sietve köténvébe törülni a tavaszi földtől maszatos kezét, Jancsi pedig, mintha hirtelen újra ötéves lenne, keze fejével zavartan az orrát törülgette. A zavar azonban pár percre rá feloldódott aiz asszonyok könnyeiben. Margitról abban a pillanatban levált a feszélyezett elegancia, amint megölelte az anyját. Egymásra borulva zokogtak mind a ketten. Jancsit mélyen megindította ez a látválny, arra gondolt, hogy mindezt a szülőföld vonző ereje okozza, a távollét utáni visszatérés, és nemcsak a földnek, a napnak vaW vonzó ereje, hanem az embereknek, a folyóknak, a fáknak, a házaknak, a képeknek, a bútoroknak és mindama tárgyaknak is, amelyek, a szülőföld fogalmához tartoznak. Mindez együtt valahogy egy része annak az erőnek, amellyel a szputnyik soha nem látott sebességgel keringi a föíd körül. Ezt a gondolatmenetet azonban már nem folytathatta, mert Margit, amint megtudta, hogy Jancsi áll előtte, habozás nélkül őt te megölelte, sokáig' szorongatta kebléhez és mi tagadás, Jancsinak ez igen jól esett, mert Margit keble a selyemruhán át is lüktetetöen forró és kábítóan illatos volt. — Lassan nekem is ilyen nagy fiam lenne, ha el nem pusztul a háborúban. Ez volt Margit első mondanivalója. Kiderült, hogy negyvenöt elején Londonban járt férjével, és ötéves fiacskájával. Mindketten ott pusztultak el a szeme láttára egy bombázás alkalmával. Akkoriban a németek a V2-vel bombázták Londont, és a járókelőknek arra sem volt idejük, hogy a légoltalmi pincébe meneküljenek, oly váratlanul csapott le a városra a rakétalövedék. — No de jobb erről nem beszélni — mondta reszkető szájjal —, hisz utána sokáig egy idegszanatóriumban kezeltek, mert olyan voltam, mint az élő halott. Elegáns táskájából kis zsebkendőt szedett elő és a tükrébe pillantva óvatosan törülgetni kezdte kikészített, szép arcát. Amikor a lakásba léptek és Margit szívélyesen kezet rázott az apjával, már nagyon nyugodt vőlt újra és egy nagyvilági hölgy benyomását keltette. Ekkor már általánosan a honvágyról beszélt, amely annyi év után hazahozta. Jancsi érezte, 'hogy ebben a honvágyban benne van minden fájdalma és gyásza is, amiről az imént, kint az udvaron beszélt. Margit, mintha megérezte volna a Jancsi részéről feléje áradó részvétet, mosolyogva hozzáfordult, és legtöbbet vele beszélt. Jancsi a megtiszteltetéstől kipirultán, ifjúi hévvel az amerikai életforma iránt érdeklődött, ugyanakkor csendesein megjegyezte azt is, hoov e hosszú évek alatt, arinig a kisfiúból felnőtt férfivá lett, Margit né.. . alig változott valamit. A néni szóba belezavarodott, nem is fejezte be ... kínosan érezte, hogy helytelen, ha huszonöt éves fiatalember létére továbbra is néninek szólítaná ezt az elegáns, elragadó hölgyet, aki oly fiatalnak néz kl, mintha ma is húsz esztendős lenne. Maráit élvezte Jancsi zavarát, de azért öngúnnyal és bizonyos fajta iróniával arra biztatta, hogy szólítsa csak nyugodtan néninek, mert a látszat mit sem jelent. Az igazság az, hogy fekete haja ma már olyan ősz, akárcsak Jancsi apjáé. Ez a művelet azonban elég sokba került, erről a kozmetikai számlák beszélhetnének, utána rezignáltán hozzátette, hogy Amerikában az ilyesmi már bevett szokás. A munkások és munkásnők mindent elkövetnek, hogy eltüntessék az ősz hajszálakat, eltüntessék az évek nyomait, mert * O