A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

világjárónak szívügye a béke. Tetteik, könyveik ezt a nagy ügyet, a népek közeledésének és egymás megértésének ügyét szolgálják. Már ott Helsinkiben megtudtam tőlük, hogy afrikai és dél-amerikai útjuk után ázsiai utat vettek tervbe. Három évet szántak a készülődésre és csaknem öt évig lesznek távol. Elindulásuk ideje technikai nehézségek miatt eltolódott, de a múlt év decemberében, legutolsó találkozásunk alkalmából hallottam tőlük, hogy idén nyár végén végre útnak indulhatnak. — Az út tervét természetesen már a legpontosabban kidolgoztátok? — Hogyne, — adja meg Zikmund mérnök a választ. — Első stációnk Magyarország, majd a Balkánon át a Közel- és Közép-Kelet országait keressük fel. Megjárjuk aztán Indiát, Indonéziát, Ausztráliát és a Szovjetunión, Lengyelországon keresztül át térünk haza. A tervezett négy és fél év alatt mintegy százezer kilométer utat teszünk meg. . — És az asszonyok? ők ittjion maradnak? — teszem fel a kérdést, tudva, hogy mindkettői fiatal házasok. — Eleinte úgy terveztük, hogy velünk jönnek, de az Akadémia és a film annyi feladatot ró ránk, hogy a feleségek helyett szakembereket, filmoperatőrt és műszerészt kell magunkkal vinnünk... A sok esztendei távollét azért nem lesz olyan terhes, világijárásunkat olykor megszakítjuk és szabadságot veszünk magunknak. A nagyszerű közlekedési lehetőségek, repülőjáratok ezt a hazarándulást megengedik. Nem mindennapi ötlet a felfedező világjárásnak meg-megszakitása, amelyre a roppant élénk fantáziájú Verne sem gondolhatott, de íme, a hallatlan tökélyre vitt repülőtechnika jóvoltából napjainkban már játszi könnyedséggel megvalósítható. Az ilyen évente tervezett hazarándulás egyébként arra is jó lesz, hogy a közben felvett filmeket és egyéb anyagokat feldolgozásra átadhassák. A két világjáró bámulatos nyelvtehetség. Mindegyikük hét-nyolc világnyelvet beszél tökéletesen. Kérdésemre elmondják: tervbe vették, hogy nyelvismeretüket a kínaival ls gyarapítják, de erről a szándékukról le kellett tenniök, annyi időt rabolt el a nyelvnek, a bonyolult írásjeleknek tanulása. Remélik, hogy a tudott világnyelvek Kínában, Indiában és másutt is átsegítik őket a legnagyobb nehézségeken, ahogy bantu, egyéb afrikai vagy dél-amerikai nyelvek tudása nélkül érintkezni tudtak a kilimandzsárói táj vagy a Gran Chaco pampáinak és a brazíliai őserdők lakóival. — Mi lesz új világjárásuk értelme és célja ? — Hangsúlyozottabban az, ami az előbbieké volt: szóban és képben hiteles híradást hozni messzi földek lakóinak életéről, szokásairól és kultúrájáról, vágyairól és gondjairól, ugyanakkor pedig híradást vinni rólunk, Csehszlovákia fiairól, akik a szputnyikok, atommáglyák korában a béke, a szocialista építés ügyének szolgálatában állunk. ők ketten ennek a nagy ügynek követői. Rövidesen megismeri nevüket az angolszáz világ is; örömmel reqisztráljuk, hogy filmjeik után érdekfeszítő és tartalmas afrikai és délamerikai útleírásaik sok tízezres példányszámban megjelennek Londonban és Amerikában is. Legutolsó találkozásunkkor egy harmadik békekövetünk társaságában találtam őket. Emil Zátopek nemcsak a salakos futópálya tündöklő csillaga, akinek neve épp oly ismert, mint Nurmié volt századunk első két évtizedében — de csillaga a béke ügyének is. Mosolyra derül az arcunk, ha látjuk, ahogy sajátos lendülettel, ruganyos léptekkel, kissé előredűlő testtartással a szónoki emelvény felé „startol". Nem siet, mégis mintha rugóktól emelve futna. Világhíre után úgy vélnéd, hogy a salakos futópályának ez a csillaga csak egy csodálatosan jól működő test. Nem kétséges, hogy megérdemelt világhírét pompás lábizmainak, hallatlan akaraterejének, szive és tüdeje teherbírásának, sportszerű életének, példás sportszellemének köszönheti. Aztán ahogy egszerű, keresetlen szavait hallod, egyszerre megérted, hogy jóval több egy nagynevű sportolónál, — ember is, megbecsülést érdemlő igaz ember! A sportdicsőség fényes, akár a rakéta és illanó is, a hírnév hamar elszáll, egy új csillaq elhomályosítja fényét. Ki beszél ma a tegnap Nurmijáről, Schlosserről, az- egykori gélkirályról, amikor új Nurmik, új Schlosserek ejtik ámulatba a világ sporthíveit. De Zátopeknak, az új sportnemzedék nevelőjének nem kell tartania attól, hogy neve elfakul. — Ügy gondolom, mi, a világ sportolói, akik életünket az emberi test tökéletesítésének, szépségének, kitartásának szenteljük abban a meggyőződésben, hogy az ember teljes boldogságának tartozéka elsősorban az egészség, minden ellen tiltakozunk, ami fenyegeti, megcsorbítja fáradozásainkat, a sport minden eddigi nemzedékének fáradozását. Ilyen keresetlen, őszinte szavakkal üzent most decemberben a világ minden sportolójához ez a futóbajnok, akiről bátran állíthatjuk, hogy a legismertebb nevű cseh az egész világon. Vajon van-e visszhangja " a szavának? Minden bizonnyal van, csakúgy, mint a két világjárónak, akik a szellem, a toll erejével szállnak szembe a sötétség, az önkény és az erőszak világával. E. V. A Írét világjáró: Jirí Hanzelka és Miroslav Zikmund ötvennégy nyarán, a helsinki békekongresszuson ismertem meg közelebbről két neves, jótollú világjáró honfitársunkat, Miroslav Zikmundot és Jiíl Hanzelkát. Külsőben merőben elüt egymástól ez az elválhatatlan szellemi ikerpár. Hanzelka aranylóan szőkehajú, szlávosan kiálló arccsontjai ellenére is kerekképű, jól megtermett férfi, szemében örökös huncutos fény villog és ajkán állandó a leleményre, gyors észjárásra valló mosoly. Zikmund barna, csontosarcú, nyúlánkabb és soványabb társánál; első tekintetre felismered, hogy ő a töprengő, a latolgató, s talán az óvatosabb is köztük. Talán a nagy ellentét teszi, hogy olyan pompásan kiegészítik és megértik egymást. Az országos békebizottságnak valamenynyi fontos - gyűlésén ott vannak, s odaadó komoly figyelmük felszólalás nélkül is elárulja, hogy e két végtelenül rokonszenves Hanzelkáék működésben egy csendesóceáni szigeten