A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

Előre megfontolt szándékkal Bűnözőket — legyenek azok rablógyilkosok vagy árulók — mindig szigorúbb ítélet és megvetés sújtja, ha gaztettüket előre megfontolt szándékkal követik el. Ez a megállapítás vonatkozik Howard Fastra is, aki egy év előtt meglepetést, majd felháborodást keltő módon állt ki a magyarországi ellenforradalmárok védelmére. Ekkor lépett a lejtőre Howard Fast, a volt haladó író, az amerikai kommunisták pártjának tagja, kinek könyveit az Egyesült Államokban nem adták ki, míg írásai hazánkban, a Szovjetunióban és a többi népi demokratikus országokban, magas példányszámban jelentek meg. A lejtőn azonban nem lehet megállni, s nem állt meg rajta Howard Fast sem. Eljutott az árulásig. Nem szándékozom, sőt nem is érdemes, Howard Fastnak a Meztelen istenség című könyvével foglalkozni, s ha igen, akkor is csupán egy másik könyvével kapcsolatban. A trockisták, Panait Istrati-k, André Gide-k és más renegátok írásai messze elmaradnak Fast kommunista és szovjetellenes rágalmai mögött. A Meztelen istenség mégis érdekes írás, mert egy áruló önarcképe, és megmutatja egy kispolgári értelmiséginek szellemi nyomorúságát és képmutató radikalizmusát, jobban mondva farizeusságát. Howard Fastnak egy másik regényéről akarok megemlékezni. A címe: Szent János példája nyomán. Minden félreértés elkerülése végett azonnal meg kell jegyeznem, hogy ez a regény könyvalakban nem jelent meg. Ezerkilencszázötvennégyben küldte el Howard Fast a kéziratot Moszkvába. Szovjet barátai annak idején a szerzőt lebeszélték a könyv kiadásáról, és Fast mind a kritikát, mind a tanácsot elfogadta. És feledésbe is merült volna, ha nem jelenik meg a Meztelen istenség! Az összefüggésekről a szovjet Inosztrannaja lityeratura ezévi második számában ír Borisz Izakov egészen megdöbbentő dolgokat, és éppen a Szent János példája nyomán című regény mutatja meg Howard Fast erkölcsi bélpoklosságát teljes egészében. Borisz Izakov az említett cikkben azt írja, hogy a Meztelen istenség olvasásakor igen furcsa érzés fogta el. Nem a hazugságok és rágalmak áradata döbbentette meg, tudatában ismerős tények, állítások, sőt mondatok merültek fel. Mintha már hasonló fejezeteket olvasott volna Fasttól. „Szorongva léptem könyvespolcomhoz — írja Izaka, —, és átfutottam Howard Fast regényeit, de kételyeimre nem adtak feleletet. Hirtelen eszembe jutott a Szent János példája- nyomán-nak a kézirata. Elővettem és megtaláltam benne Fast politikai pamfletjének s egyben politikai életrajzának a nyitját." A kiadatlan regény főhőse egy Luther Newton nevű jelentéktelen amerikai író, aki a harmincas években, a nagy krízis idejében egy baloldali lap szerkesztőségében dolgozott. Izakov a kézirat étszázötödik oldaláról idéz: „Nehéz, sőt szörnyű volt az élet a harmincas években. Egyetlen helyes útnak, a kommunisták által hirdetett út, a szocialista Amerikához vezető út látszott; az olyan ország felépítéséhez vezető út, ahol nem lesznek sem koldusok, sem gazdagok. Számomra ez egyúttal a kereszténység eszméjét is jelentette. Am ez az eszmény évek múltán egyre fakóbbá vált, míg végre eltűnt. Először egy terített asztalt láttam, az asztalfőn Jézus Krisztus ült. Később ugyanazon asztalnál az ördögöt véltem Ütni." De Luther Newtonban nemcsak a kereszténység eszméje él, tetteinek titkos rugója az irigység és a gyűlölet. Irigyli a gazdagok pénzét, autóit és nőit. A kommunista pártba a gyűlölet viszi és a karriér lehetőségei. Aztán elérkezett a reakció támadásainak az ideje. Luther megijedt. A félelem mellett a csalódás is hat. Nem csinált karriert, vagyont sem gyűjtött. Egyre többet gondolt arra, hogy a kommunista pártba csakis a gazdagok elleni gyűlölet vezette, hogy titkos vágyai nem teljesültek, és be kell vallania — bármennyire is paradoxnak tűnik fel —, hogy: már régen azelőtt kiléptem a kommunista pártból, még mielőtt oda beléptem volna ..." (Kézirat 68. oldal). Majd a következőket mondja: „Ügy látszik, hogy kivétel nélkül mindenkiből lehet áruló." Árulóvá is lesz! Értelmes ember létére azonban nem támadja útszéli hangon elárult bajtársait. Az objektív kritikus álarcát ölti magára, karriert fut be, és pénze is lesz bőven. A kézirat 210. oldalán egy milliomos kérdésére így felel: „Nagyon szeretem a pénzt, Cottongrowe úr. Szeretem a pénzt és mindazt, amit a pénzen venni lehet." A végén az FBI, az amerikai Gestapo fizetett ügynöke lesz. Howard Fast a XX. kongresszus után kilépett a pártból. Kilépését hamis érvekkel indokolta. Sokkal őszintébb a Meztelen istenségben. A százhetvenhetedik oldalon azt írja, hogy pártbalépésének első pillanatától kezdve foglalkozott a kilépés gondolatával. Fast irtóháborút hirdet a kommunisták ellen, bár Luther Newton elveihez hűen igyekszik „objektív" lenni. Ügy véli, hogy ezzel a taktikával még többet árthat a haladásnak. És túlbuzgóságában szeretné felszámolni az amerikai kommunista pártot. Mert gazdái ezt kívánják tőle. Még az a szerencse, hogy a szándék nem elegendő. A haladás karavánja mégis egyre előre megy, és élén mindenütt a kommunisták haladnak! A történelem ítélőszéke még elmarasztalja a renegátokat, főleg azokat, akik árulásukat előre megfontolt szándékkal követték el. Elmarasztalja Howard Fastot is, aki Luther regényében vallomást tett bekövetkezendő árulásáról, még akkor is, ha ezt igen sajátosan tette. Mert írók rendszerint utólag írják meg életük történetét. Howard Fast ellenkezőleg cselekedett! Először megírta árulása menetrendjét, aztán gyáva áruló lett. Előre megfontolt szándékkal! Bajorországi csoda Radák Emil úr megint dühös lesz! Pedig én most komoly csodáról akarok írni. Ez a csoda hetedhét országon túl, a háborús bűnösök Eldorádójában, Konrád lovag birodalmában, a kies bajor tartományban történt. A bajor rádió kulturális osztályán élt egy Köbbe nevű osztályvezető. Valóban csak élt (nemrégiben hunyt el). Am földi életében szorgalmas ember volt, és szerette a francia irodalmat. Tán éppen ezért írta át hangjátékra Giraudaux Lukrécia Borgiáját. Minden művelt ember tudja, hogy ez a Lukrécia Borgia egy Rodrigo L. Borgia nevű méregkeverő, szoknyavadász olasz főúrnak volt a lánya. Arról ő már igazán nem tehetett, hogy apjában VI. Sándor pápát tiszteli a katolikus világ. Akkoriban fura pápák ültek Szent Péter trónján, és ezt a tényt még a polgári történetírók is beismerték! Ezért senki sem talált semmi kivetni valót Giraudaux darabjában! De Bajorország a csodák birodalmában van, és így igenis akadt valaki, aki azt állította, hogy a római pápának nem lehet leánya! Tartsunk azonban rendet! A hang játékba sok pénzt invesztáltak, hisz kiváló színészeket szerződtetett a darabhoz a bajor rádió! Mire a darab hangszalagra került, tizenkétezer márkát tettek ki a költségek! A bemondó előzőleg három napon át jelentette a hangjáték közvetítésének időpontját. Végre eljött az előadás napja és órája. Az időjelzés után a hallgatók kíváncsian várták a hangjáték kezdetét. És nagy volt a meglepetésük, amikor minden bocsánatkérés és magyarázat nélkül a leadóból a regensburgi gyermekkórus műsorát hallották. Mi történt? Bajor honban csoda történt. Alig egy órával a hangjáték közvetítése előtt Köbbe úr és munkatársa Stamm beülnek a lehallgató fülkébe. A hangszalagot akarják ellenőrizni. Forog a kerék. Halk zörej, a hangszalag azonban néma. A két munkatárs megrökönyödve bámul egymásra. Csoda történt? Vagy bűntény? A tizenkétezer márkás hangszalag üres Még szerencse, hogy közvetítés előtt rájöttek a dologra. Szegény Köbbe úr naivitásában nagy lármát csapott. Bűnvádi feljelentést tett „ismeretlen tettesek" ellen. A bűnügyi osztály nyomozói el is jöttek a rádióba, megkérdezték boldogot-boldogtalant, teleírtak egy jegyzetfüzetet, majd elmentek Elmentek és soha többé vissza sem jöttek. A nyomozást az ismeretlen tettesek ellen estéről reggelre betiltották. Az okvetetlenkedő Kobbet pedig elbocsátották a bajor rádió kötelékéből, helyére az „okosabb" Stamm került. Köbbe halála után a dologról senki sem mert beszélni! Hát tényleg csoda történt? Igen, csoda történt, modern és Nyugat-Németországban elég megszokott csoda! A müncheni érsekség székházában az apró fülkékben, egyenruhás férfiak és nök ülnek. A harcos katolikus egyház egyenruháját viselik. Rangjuk különböző, ám szavuknak döntő fontosága van, még akkor is, ha kívánságaikat, melyek parancsok, a telefonba mondják! Az egyik ilyen telefonkészülék hívta fel a rádió igazgatóját. Nem tudom, hogyan folyt le a beszélgetés. Egy szemfüles német újságíró csupán a megrettent igazgató szavait jegyezte fel: „Igenis, Eminenciád, igenis ... azonnal intézkedem ... igenis! Dicsértessék a Jézus Krisztus" — fejezte be a telefonbeszélgetést, és a kis fekete telefonkészülék előtt mélyen meghajolt! Másnap Giraudaux hangjátékának a felvétele eltűnt. Eltűnt, mivel nem lehet, hogy a pápának lánya legyen, még akkor sem, hogyha ez a pápa a Borgiák családjából van. Most igazán nem tudom, csoda ez vagy klérofasizmilis ? -sl-15