A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

SmJAkdZÁíl SziiulbcuL ищешь Huszonöt éve, hogy meghalt. Tavasz volt, május. A budai ódon, zegzugos utcák macskakövei között zsenge fü dugta ki fejét. Tabánban különös, nehéz, bódító illatot leheltek az orgonák. Karcsúlábú bakfislányok topánkáinak kopogása utoljára dobbantotta meg az öreg Szindbád szívét. Pedig legjobban az őszt szerette, mikor aranyköntöoét a vénülő Tabánra terítette a délutáni nap, s leveleik peregtek a csokoládébarna fákról. egy sereg marsallbot van a tarsolyában, és ez hanyagul a vállára vetve." — Ezt a találó hasonlatot egy könyvéről szóló bírálat végén olvastam róla a Nyugat 1912. évfolyamában. Akkor még írói pályájának jóformán a közepén állott. Ma már bátran állíthatjuk, hogy e marsallbot nem került méltatlan kezekbe, az irodalom csatamezején Krúdy nem maradt közkatona. Krúdy a századvég kiemelkedő egyénisége, Ady kortársa és megértő barátja. Realista és romantikus álmodozó volt egy személyben. A legjózanabb realizmus, a legcsillogóbb romantika, az egészséges életszemlélet és a hervadó dekadencia találkozott benne. A századvég gyermeke. Sajátos látásmódja, különös zeneiségü stílusa egész életművének egységes képet ad, és a magyar próza legnagyobb mestereinek sorába helyezi öt. író elődjei Mikszáth és Jókai voltak; különösen fiatalkori művein érezni Mikszáth hatását, de hamarosan megtalálja utánozhatatlan, egyéni hangját. Élménvei és osztályhelyzete szerint a középnemesség Írója. Nem bírál, mint Mikszáth, de nem is táplál illúziókat osztályáról. Műveiben egy pusztuló osztály hattyúdala zeng. Olyan Magyarországot rajzol, amely az ő korában már nincsen, de amilyennek az író szeretné. Ez a világ már a dzsentri-lélektől idegen. Mivel osztályában már nem talál hősöket (Jókai korában még akadtak, példa rá Berend Iván), ezért fordulnak elö regényeiben, novelláiban olyan alakok, akik inkább érdekesek, és főként furcsaságaikkal, bogaraikkal vagy álmodozó romantikus életfelfogásukkal keltik fel a figyelmet, pl. JóZoiás, Rezeda Kázmér vagy a felejthetetlen Szindbád, az Ezeregyéjszaka tengerésze, ,.aki mindig útra kel és mindig visszatér!" Ez Krúdy legsikerültebb figurája. Szindbád egy kicsit Krúdy is, aki seholsem találja helyét. Romantikus, mivel egy jobb, szebb élet igénye él benne, mint amivel kora kínálja. Utazások, útrakelések... Magunk előtt látjuk Szindbádot, ahogy poggyász nélkül, szinte testetlenül, nem találkozva senkivel, magányos emlékeibe burkolózva útra kel; ahogy fázva a hajnalban vagy az estében céljához (vajon mikor?!) elér; ahogy az emlékeivel összeakad, megnézi, becézi, köszönti és már búcsúzik is tőlük. Szindbádot mégis valóságosnak érezzük, mert van valami megkapó, mélységesen emberi benne. De Krúdv regényeiben és novelláiban nemcsak ezeket az ábrándos alakokat találjuk, reális, hü képet rajzol a budai kisemberek, öregedő asszonyok, polgárok, házmesterek, kereskedők, pincérek életéről is. Különösen posthumus novellás köteteiben találunk derűs életteljes történeteket, melyek Krúdy mesteri elbeszélő készségét egész új oldaláról mutatják be. Ezekből a művekből már nem hiányzik a bírálat sem, melyet a gúny, a mosolyogtatás, a csipkelődés fegyverével végez. A Dudorászi vagy egy haszontalan ember című írásában vajon nem ismerünk-e rá a századvégi Pató Pálra? A vidám, könnyelmű gavalléra, ki egy öreg kastélyban semmittevésben tölti napjait, s aki „még a pinceajtó csikorgásának is tudott örvendezni." Krúdv regényeinek, elbeszéléseinek nincs mindig meghatározott szerkezetük. A cselekményt legtöbbször lazán köti össze a főhős élete; egymásbafolyó emlékek, képek, apró epizódok (elbeszélések az elbeszélésben) szakítják meg a regény menetét. Egyegy kedvelt hőse több művében is szerepel. Hőseinek feltűnő érdekessége, hogy agglegények maradnak, nem élnek családi életet, holott gondolataik, érzésviláguk jó részét az asszonyok és a konyha iránti szeretet tölti be. Д/Taga a táj, a környezet leírása szin•L"- te külön művészetet jelent Krúdynál. Mintha egy finom pasztellkép-sorozat vonulna el előttünk; havas, ódon városrészek, lilaszürke ég, meztelen, fázós barna fák. Ez Buda, s így csak Krúdy tudta bemutatni nekünk . . . Egészen más szerepe van a tájnak, a környezetnek azokban az elbeszélésekben, ahol a felvidék, főként Podolin vagy a nyírségi falvak embereinek életéről ír. Itt inkább a jellemábrázoláson van a hangsúly, magán a mesén vagy történeten. A táj kiegészít, reálisabbá teszi a mondanivalót. (Itt találkozik Miikszáthtal, lásd a Jó palócokat!) Mintha a leírás is egyszerűbbé, természetesebbé válna, de azért semmit sem veszít üdeségéhől. íme a Poprád patak leírása a Kázmér című elbeszélésből: „Mintha átlátszó medrében a kövek is dideregnének, és a hidegtől elsötétednek. Ha szél fúj, akkor aztán kitesz magáért a Poprád. Ezüst habjai alatt a szivárvány színében csillogó kavicsok között játszik a tarka pisztráng. Mintha megannyi színes szemek nézegetnének onnan a mélyből a napsugár felé. A csodálatosan szép kék kövek bizonyosan azoknak a szepességi lányoknak a szemei, akik Poprádi Pál miatt elsírták a szemük világát..." Balladaszerűen hat. Szorosan beletartozik az elbeszélésbe ez a leírás. Nincs is a novellában több szó a tájról. Krúdy fiatalkori műveiben, de később is gyakran eljut egész a realizmusig, ha megmarad a cselekménynél és tömörségre törekszik (Korvin lelke című elbeszélés). Krúdy a húszas évek közepétől kezdve ér el legérettebb korszakához, melyből a Három király trilógia, a Hét Bagoly és a Boldogult úrfi koromban című művek emelkednek ki. Arra törekedett, hogy témájának legmélyebb valóságtartalmát tárhassa fel. Fejlődése.az egyszerűség és bensőségesebb, mélyebb művészet felé irányul, írásai megtisztultak, megerősödtek, de régebb lírai csengésüket sem vesztették el. Ki tudja, ha Krúdyt korai halála nem akadályozta volna meg életmüve folytatásában, rrilyen realista müvekkel lepte volna men hálás közönségét. —d— A Koratavasz Dunaszerdahelyen 14 Figyelemreméltó kezdeményezésnek voltam tanúja a minap Dunaszerdahelyen. A CSEMADOK helyi csoportjának színjátszói hosszú hallgatás után munkához láttak, és előadták Gyárfás Miklós Koratavasz című háromfelvonásos drámáját. Figyelemreméltónak nevezem azért, mert az utóbbi időben a magyarlakta vidékek egyes községeiben a színjátszók előbbre helyezték az operettet a drámánál. Mondanom sem kell, hogy sok esetben minden szükséges kellék nélkül, mivel legtöbbször sem énekes gárdájuk, sem zenekaruk nem volt megfelelő. Gyárfás Miklós nagyszerű ismerője a színháznak, a színpadhoz szükséges légkör megteremtésének. Ez kitűnik a darab minden egyes jelenetéből. A drámai feszültség — amit a szerző ügyesen átvisz a harmadik felvonás elejére is — a második felvonásban éri el tetö• pontját. Igaz ugyan, hogy Gyárfás kitűnően ismeri a színpadi helyzetképek, konfliktusok megteremtésének mődját. de sokszor nem tudja megadni mondanivalóiának hitelessénét A szavak üresek. Nem érzi az ember mögöttük a valóságot, és Így a legszebben megalkotott képek is színtelenné válnak. (A párt alakítása.) Szerintem furcsán hat, hogy az óvóhelyre menekült tömeg egy szépen megfestett, tavaszi képben gyönyörködik. Szintén valószínűtlen, hogy a harc kellős közepén úgy jönnek-mennek az emberek jobbra-balra, mintha az utcai harc csupán tűzijáték volna. A duneszerdahelyiek nagy fába vágták a fejszéjüket. Szép munkát végeztek, de valamiről mégis megfeledkeztek: a darab kellő propagálásáról. Erre Szerdahelyen még akkor is szükség van, ha helybeliek játszanak. Nagyobb az érdeklődés, nagyobb az anyagi siker. A város fő utcáján, a vasútállomástól a Partizán szállóig mindössze egyetlen plakátot láttam. Ezért nem csoda, ha a színjátszóknak várniok kellett a közönségre. A szereplők elismerést éidemelnek. Különösen kitűnt játékával a Bajza doktort alakító Potásch Zoltán. Jól játszott. Kérette a darab mondanivalóját. Nem az ő hibája, hogy nagyon fiatalnak maszkírozták. A néző nem látta benne az öreg, már minden földi dologgal leszámolt orvost. Steiner Vilmos Göll tanár úr szerepében jó színészi tehetségről tett tanúságot. A közönség bizonyára mint komikust ismeri. így akármilyen komolyan is játszott, derültek rajta. Jó volt még Cs. Sándor Erzsébet, László Mária, a Janny főhadnagy szerepét alakító Brunner Tibor és a német tiszt szerepét játszó Érsek Rezsó. A kommunistákat alakító négy színész nehézkes volt. A szerdahelylek, úgy látszik, természetesnek találták, hogy kommunista szerepét csak kommunista kaphatja, mivel az önmagát, tehát kommunista mivoltát sokkal jobban tudja a színpadon visszaadni. Régi Márton katonaszerepe nem fiatal katonát kíván, mivel a párt alakításakor azt mondja: 1909-ben születtem. (A darab pedig 1945-ben játszódik.) Sok a tájszólás. Például, Zsuzsi az orvos leánya azt mondja: vöröskörösztös levél; otthattam Jannyt és így tovább. Elismerés illeti Reidel Sándort, a rendezőt, ugyanígy a díszlettervezőt, valamint a technikai munkatársakat. GYÜRE LAJOS