A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

A székesegyház, Magyarország egyik legszebb temploma VAROS a JLecsek alján Országjáró turista vagy üdülő, aki Magyarországi'a látogat és szereti a szépet, a régi idők patinás emlékeit, a jelen hősies munkájának szembetűnő jeleit, ne mulassza el megnézni Pécset, a legváro­siösabb magyar yárost. Eger, Sopron vagy Veszprém falai is őrzik évszázadok kőbe­vésett emlékeit, ott is állnak szemet gyö­nyörködtető székesegyházak: dombnak fel­futó, kanyargó szűk utcáibaln, apró terein ott is akad sok ódon ház, reneszánsz,, ha­rokk vagy klasszikus oromzat, kapubolt, gótikus ablakív, ám itt Pécsett szinte tíz­szer annyi a műemléket jelző tábla. Színházi szakember, Katona Ferenc, a pécsi' Nemzeti Színház igazgatója a kalau­zom. Alig három éve lakója a városnak, de úgy ismeri minden szegletét és kövét, mintha itt született és régészi tanulmányo­kat folytatott volna. Nem győzöm csodálni lokálpatriotizmusát, komoly művészettörté­neti, régészeti tudását. Nem kell foliánso­kat böngésznem, útikalauzokban lapozgat­nom, tőle hallom, hogy Pécs, a „kétezer­éves város" válójában sokkal idősebb. A Mecsekben — a méíyvölgyi barlangban feltárt leletek azt bizonyítják, hogy Pécs környékén'már 60—80 000 évvel ezelőtt is járt emiber. A kőkorszak leletei, a Zengő­várkonyban talált emberi és állati agyag­formák, amelyek a Janus Pa,nnoniusról, Pécs neves fiáról elnevezett múzeumnak ré­gészeti osztályán láthatók, már egy ősrégi, kezdeti kultúráról tanúskodnak. A város első nevét —1 Sophianae — a rómaiaktól kapta, a Pécs név Peuehe far­miéban isjzemt Lászlónak 1093-ban kelt egyik oklevelében fordul elő. Á név eredete egyébként ma is sokat vi tattott probléímája a nyelvészeknek, sóiban a Pet Církve-böl, az öt templomból származtatják. mások a szláv kemence szóból vezetik le a nevet, de illír, avar, altáji-tatár és görög sza­vakból is megkísérlik a város nevének ma­gyarázatát. KJ incs itt helyem, hogy a város érde­* ^ kes történetét felvázoljam, csak a 143 évig tartó török uralomra utalok, amely a leg jellemzőbben nyomta rá bélyegét a városraj Akkoriban, Péqs, „paradicsomhoz hasonló' gazdag török kereskedővárossá, ke­leti Hazárvárossá változott, melynek török lakói bőségben éltek, kerteket rózsaligeteket varázsolták a dombokra, még őslakós ma­gyarsága állatndóan fogyott, pusztult. A tatá­rok idejében emelt városfalakon kívül kellett meghúzódniok, ott építették fel szegényes házaikat, melyeket csak barnára vagy sö­tétszürkére festhettek, nehogy a törökök házaihoz hasonlítsanak. Ha a csaknem elvi­selhetetlen adót nem tudták megfizetni, rabszolgákká váltak, gazdáik elhurcolhat­ták, e'adhatták, sőt ki is végezhették őket. Ha török lépett be valahová, a magyar­nak fel kellett állnia és helyét át kellett adnia. Tilos volt nyerges lovon ülnie, kardlot, sárga lábbelit nem hordhatott. És tilos volt haját megnövesztenie. A Pé­csett született Pecsevi Ibrahim török tör­ténetíró minderről a méltatlankodás, a saj­nálkozás hangján emlékezik meg, viszont kollégája, Evlia Cselebi erről a nyomorról, kisemberek; jobbágyok sínylődéséről mély­ségesen hallgat, annál színesebben, keleti fellengzőséggel ecseteli a kereskedők, ba­zártulajdánosok gazdagságát, melyet tizen­hét török imahely, két dzsámi és tíz me­cset felépítése mindem szónál ékesebben igazolt. Körsétánkat a Gazi Kaszim, a Győztes Kaszim dzsámijának megtekintésével kezd­jük. Kupolájáról Csedeb' azt írja, hogy olyan, „mintha az ég esztergályosának ke­zéből került volna ki, és olyan szép és nagy mint Isztanbulban Szelim szultán dzsámijának kupolája." A nyolcszögű dobon fekvő, 28 méter magas és tizenhét méter átmérőjű kupola valóban lenyűgöző lát­ványt nyújt. A szamárhátíves, kőrácsos ab­lakok a napkelet emlékét idézik és nagy kár, hoqy a dzsámi toldaléképületét az ere­deti épülettől eltérő stílusban emelték és falfestményei, freskói sincsenek összhang­bari a dzsámi stílusával. Itt ebenn a dzámiban valami újat is ta­nulok. Tudós kalauzom megmagyarázza a dzsámi és mecset közti különbséget. Esze­rint a dzsáminak több imámja, papja volt és a pénteki főimát, az úgynevezett khutbét a szultánért csak benne lehetett elmonda­ni. A mecset az egyszerűbb imahelyek neve. Török dzséimi lett a méreteivel és szép­ségével egyaránt káprázatos négytornyos, öthajós altemploimos magyar-román stílű székesegyház is, amelyet egy IV. századból való temetőkápolna helyén még Szent Ist­ván kezdett építtetni és amelynek mai szentélye, altemploma és három hajója, az orgonakarzatiig a XI. századból! való. Az esős idő sajnos sötétbe vonja a székesegy­ház belsejét, másnalp az erős reggeli nap­fényben is igen gyér benn a világosság, a művészi faragású ajtók díszei alig láthatók, Lötz Károly és Székely Bertalan freskóit homály takarja, Zala Györgv szobrainak kontúrjai is nehezen bontakoznak ki a fél­homályból, csak a szentély faragott pad­jaira esik némi fény a főhajó kiemelkedő részein elhelyezett ablakokból. A Dóm téren Pécs egyik világhírű neve­zeteségére bukkanunk: az ókeresztény fes­tett sírkamra bejáratára. Kísérőm náthától félve nem követ a sírkamrába és igaza van, ä tíz négyzetméter nagyságú, dong&bolto­zatrtal fediett kamra hidegebb a jégverem­nél és meghűléssel fenyeget. De a náthát érdemes megkockáztatni, mert a faiakat borító primitív festmények rendkívül ér­dekesek, hasonlók csak a római katakom­bákban vannak. Bár estébe hajlik az idő, belépünk Pécs legrégibb lakóházának köríves kapuján át a Janus Pannonius Múzeum mű­vészettörténeti osztályába, hogy egy órán át a Zsolna y- gyár káprázatosan szép por­celán remekeiben gyönyörködjünk. Jól esik hallani, hogy a porcelángyár nemcsak szi­getelőket, csempéket készít, hanem neves A székesegyház főoltára

Next

/
Oldalképek
Tartalom