A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-04 / 18. szám

A nyugati diplomácia huzavonái A nyugati nagyhatalmak diplomáciáját mindennel inkább ehet vádolni, mint azzal, hogy elsieti a csúcsértekezlet előkészületeit. Talán soha nem mutatkozott oly nehézkesnek «mint ezúttal, söt nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy bonyolítsa a helyzetet. , Eisenhower csak nemrégiben jelentette ki, hogy a csúcsértekezlet „komoly kockázattal jár", viszont ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy hajlandó a Szovjetunió vezető politikusaival találkozni, ha ilyen összejövetel „bizonyíthatóan" eredményes lenne a béke fenntartására nézve. Míg a Szovjetunió a nagykövetek értekezletétől nem kív n egyebet, csak, hogy előkészítse a nagyhatalmak külügyminiszteri találkozójának helyét időpontját és a résztvevők összetételét, a nyugati nagyhatalmak azt akarják, hogy a nagykövetek rögzítsék le kormányaik szempontjait, illetve vizsgálják meg, miről lehetne egyáltalán érdemlegesen tárgyalni. A Szovjetunió még magától - a külügyminiszterek összejövetelétől sem várja, hogy végleges érvénnyel határozzon a csúcsértekezleten megvitatandó összes kérdésről, mert abból indul ki, hogy végső fokon a nagyhatalmak kormányelnökeit illeti meg a döntő szó. Hiszen őket ruháznák fel a legmesszebbmenő felhatalmazással. Bizonyos, hogy a nyugati nagyhatalmak huzavonáját lényesen befolyásolják a nagyburzsoázia köreiben megnyilvánuló ellentétek, másrészt egyre nagyobb súllyal nehezedik reájuk a népek egyre fokozódó békeakarata. Hamburgban 150 000 ember tüntetett a nyugatnémet atomfegyverkezés ellen, a rajnamenti Köln népe ugyancsak megmozdult stb. Nyugat-Németország egyes tartományaiban erősödik a népszavazás megtartását követelő mozgalom, amelyet Adenauer minden eszköz latbavetéséve! le akar törni. Jellemző, hogy a közeljövőre tervezett nagy horderejű nemzetközi tárgyalások küszöbén, nelyeken elsősorban az atom- és hidrogénfegyverek használatának betiltásáról és a leszerelés fokozatos megvalósításáról 'esz szó, az Atlanti Tömb haderőinek főparancsnoka lázas sietséggel munkálkodik atomfegyver-raktárak és rakétakilövőpályák létesítésén. És mi egyébnek, mint a csúcsértekezlet meghiúsítására irányuló kísérletnek leihet tekinteni az amerikai légierőknek a Szovjetunió ellen a közelmúltban elkövetett provokációját, ami a Szovjetunió külügyminiszteréneik tiltakozását váltotta ki. Gromiko külügyminiszter figyelmeztette az USA felelős kormányköreit mindazokra a felmérhetetlen veszélyekre, amelyek a háborús gyújtogatok esztelen próbálkozásaiból fakadhatnak, és ismételten hangsúlyozta, hogy a szoviet népnek jók az idegei, a szovjet hadseregnek pedig megvannak az összes eszközei, hogy szükség esetén szétzúzzon minden támadót. A csúcsértekezlet előkészületei tehát nem folynak ideális viszonyok közepette. Ennek ellenére az imperializmus agresszív erőinek egyáltalán nincs könnyű dolguk. A "Szovjetunió és a béketábor tekintélye egyre növekszik s a világ népei mind erőteljesebben követelik a békés együttélés politikájának megvalósítását. Az elmúlt hónap második feléber fokozott mértékben bontakozott ki a szocialista munkaverseny. Ehhez a lendülethez jelentősen hozzájárult dolgozóink igyekezete, hogy a XI, pártkongresszus jegyében számos további munkafelajánlással köszöntsék a munka nagy ünnepét, május elsejét. Az első negyedév eredményei jogos büszkeséggel tölthetnek el bennünket. Főleg a bányászat terén. Pótor kivételével Szlovákia valamennyi bányája túlteljesítette a negyedévi tervet. Különös figyelmet érdemel a nováky Béke-bánya, ahol a tervezett 8000 tonna lignit helyett 12 285 tonnát termeltek ki. Becsülettel állták meg helyüket a handlovaiak is, akik ugyancsak lényegesen többet termeltek, mint amennyire vállalkoztak. Az elért sikerek értékét növeli az a körülmény, hogy mindkét bánya dolgozói a második negyedévre további jelentős munkafelajánlásokat tettek, s fokozni kívánják a folyosók megnyitásánál elért megbecsülendő eredményeiket is. Tekintettel arra, hogy bányáink termelésének növelése úgyszólván életbevágóan tontos, dolgo mink örömmel fogadják bányászainl fokozódó és buzdító igyekezetét. Szé{ sikereket könyvelhetnek el más üzenek is, így például a myjavai armaúraüzem, ahol a dolgozók a második legyedévre számottevő önköltségcsökcentést és anyagmegtakarítást helyezlek kilátásba. Javulást értek el a braislavai körzet vasutasai, akiknek si:erü!t a forgalmi grafikont lényege;en feljavítani. A szocialista munkaverseny fejlődőére kétségtelenül kihatottak a ke•ületi pártkonferenciák is, ahol az lvtársak megvitatták, mi mindent kell tég tenni, hogy a termelés és az ideolóiai front további erősítésével megyorsítsuk szocialista hazánk teljes iépítését, továbbá kulturális forraalmunk betetőzését. E konferenciák negmutatták, hogy dolgozóinkban ejlődik a kritika és önkritika egészéges szelleme, és a tárgyi hozzászóísok hosszú sora bizonyította, hogy dolgozók átérzik és egyre jobban legértik a készülő XI. pártkongreszzus jelentőségét. parlament 321 szavazattal 255 ellenében megbuktatta Felix Gaillard kormányát, amely viszonylag váratlanul hoszszú életű voU. Igaz, csaknem hat hónapos tevékenysége folyamán gyakran élt át válságo: fordulatokat, de ezekből a reakció jóvoltából mindig sikerült valahogy kievickélnie Sakiet Síd; Jusef esete kiélezte a francia-tuniszí viszályt, melynek elsimítás: érdekében az amerikai és anqol imperialisták — nem éppen önzetlenül — közvetíteni igyekeztek Javasolták, hogy : francia kormány Bizerta kikötő kivételévei, Tunisz egész területéről vonja к haderőit s hogy Dél-Tunisz négy francia repülőtere semleges ellenőrzés alá kerüljön. A javaslat felveti néhány francia konzulátus 'elú.jítását Tunisz területén, továbbá a tuniszi francia állampolgárok jogviszonyainak rendezését. A Gaillard kormány egy része többé-kevésbé hajlandónak mutatkozott e közvetítő javaslat elfogadására mely alapul szolgált volna a tervezett francia-tuniszi tárgyalások meglenőrzésének kérdésében viszont fenntartotta magának azt a jogot, hogy ezt az ügyet nemzetközi szervek elé terjeszti. Ez a kikötés hosszú huzavonákra nyújtott volna lehetőséget, főleg arra, hogy a francia haderők kivonását a végletekig elodázzák. A kormánykoalíció kifejezetten jobboldali szárnya, a francia gyarmatosítók érdekeit képviselő „független köztúrsaságiak" azonban sokallták Gaillard „engedékenységét" és szembeszálltak vele. Ugyanebből az okból szavaztak Gaillardék ellen a fasiszta irányzatú poujadeisták, valamint De Gaulle elvbarátai. Gaillard abból indult ki, hogy a tuniszi kérdésben tett engedmények árán, zavartalanul folytathatja majd az algériai hadjáratot. Ámde ez a taktika sehogysem volt a gyarmatosítók ínyére, akik úgy vélik. hogv az amerikai-angol ,.jó szolgálat" Franciaország lejáratását eredményezné. Látszatra a tuniszi-francia viszály körül felmerült ellentétek buktatták шея a Gaillard kormányt, azonban a kormán bukásának mélyebb oka az áldatla- algéri; hadjáratban rejlik, mely fokozatosan szét zilálja Franciaország gazdaságát és rend kívül súlyos társadalmi feszültségeke eredményez. A megoldás csak közvetlen tárgyaláso révén érhető el. Másrészt a probléma lé nyege nem az, hogy az ultrák, azaz féktelen gyarmatosítók vagy a „taktiku sabb" Gaillard-féle politika módszerei köz történiék-e a választás. Gaillard utódánál új úton kell járnia, ha Franciaország ioaz nemzeti érdekeit tartja szem előtt. Ez a út pedig nem lehet más, mint Tunis Algéria önrendelkezési jogának tisztelet ben tartása. Mint Tacques Duclos, a fran :ia kommunista párt szószólója kifejtette ;sak a gyarmati rendszer teljes felszántóása teremthet Franciaország és Algéri: cözt kölcsönös jogegyenlőségre épült szíárd '«apcsolatokat. Ezt viszont csak olyat tormánv valósíthatja meg, amely az or>zág baloldali többségére támaszkodik. Immár több mint két hét núlt el azóta, hogy a francia GAILLARD BUKÁSÁNAK TANULSÁGAI A XI. pártkongresszus fokozott munkaversenyre sarkal