A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-04 / 18. szám

MARX KAROLY (A halhatatlan tanító) Robespierre Kétszáz éve, 1758. május 6-án született Maximilian Robespierre, a francia forradalom egyik legnagyobb vezéralakja. Elvhüsége és megvesztegethetetlensége nagy tekintélyt szerzett neki a párizsi köznép körében. Robespierre szeme előtt állandóan a forradalom érdeke lebegett. A forradalmi erők egységének összekovácsolásán fáradozott különböző pártok zűrzavarában. Mint a Közjóléti Bizottság és a Jakobinus Klub vezető egyénisége személyes jó tulajdonságaival, hidegvérével, bátorságával, éleslátásával, félelmetes szónoki tehetségével, jelentős szervező képességével és önzetlenségével járul hozzá a bizottság szellemi irányításához. Ő a legnépszerűbb forradalmár a kézművesek és a kisemberek körében. Mögötte állt a harcosok serege, mindazok, akiknek más választásuk nem volt, mint győzelem vagy halál. Másokkal szemben éppoly szigorú volt, mint önmagával. „Mit törődöm én a veszéllyel? Életem a hazámé, szívemben nem lakozik félelem, és ha meg kell halnom, gáncs és gyalázat nélkül halok meg" — mondja egyik beszédében. Az árulókat, a cselszövöket és megalkuvókat kíméletlenül ostorozta, azokat, akik befurakodtak a Konvent vezetésébe és gyengítették a forradalom erejét. — „Én egyáltalán nem bízom a tábornokokban, és állítom, hogy néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve, csaknem mindnyájan sajnálják a dolgok elmúlt rendjét és az udvar kegyeit; csak a népben bízom, csakis a népben és senki másban!" — mondotta az egyik jakobinus gyűlésen. Az a politika, amit ő kezdeményezett egyszersmint nemzeti és demokratikus volt. Robespierre alaptermészete a nyíltság és a szenvedélyes őszinteség volt, és éppenséggel nem kímélte társai érzékenységét sem. A kritika sokkal inkább sajátja volt, mint az elismerés. Ritkán közeledett valakihez, általában hideg és zárkózott maradt. Ezt ellenségei közül sokan a számítás vagy becsvágy jelének tekintették. így állítják be a reakciós történetírók is, hogy Robespierre szilárd jellemét befeketítsék az utókor előtt. A forradalom legkövetkezetesebb harcosát azonban igazolta az idő: a forradalom idején nem lehet fél megoldásokhoz fordulni. A királyság és rabszolgaság húsz századát nem lehetett egyszerre eltörölni. Még a legszigorúbb törvények sem képesek egy csapásra megváltoztatni az emberi természet és a társadalom rendjét. Robespierre, Couthon és Saint Just jól tudták ezt, s ezért akarták fenntartani a diktatúrát mindaddig, míg megteremtik a polgári intézményeket és teljesen megdöntik a gazdagok uralmát. Robespierre szívvel-lélekkel az igazi demokrácia létrehozásán fáradozott, meg volt győződve arról, hogy az ingadozó közvéleményt csak példamutatással győzheti meg. A jellemtelen Konvent-tagok visszaéltek a köz érdekében rájuk ruházott korlátlan hatalommal. Robespierre nem titkolta, hogy Testamentum — anno 1795 — Kint már a május piros szíve dobog. Én penészes börtönöm mélyén írom büszkén a testamentumot. Én, Martinovics Ignác, az apát. Tegnap még fejemmel döngettem cellám kemény falát, ma reggel elítélt a Tábla: fejemet kívánta. Óh! Ajtóm előtt az ór virraszt csak, s bárdot fen a bakó. Nem, nem! Ne higgyetek azoknak, , kik Martinovicsot < gyávának bélyegzik majd egyszer ( s azt írják róla: sírva ' kegyelmet kért s remegve megbánta bűneit... i Igen, bevallottam, mit tettem — s most a nyirkos falon < csorbult körömmel írom j szent testamentumom < Csontot és velőt átjárhat a kín, < boríthat borzalom. J Az eszme lángját — hirdetem — < nem olthatja ki sohasem í császári hatalom! ! Az égre tárom két karom, ( s bilincsem zörgetem ; és írom, írom, írom с végső rendeletem: j Szemembe hull patakzó í verítékem, s vakon í az átkozottakat í újra elátkozom. j Vigyázzatok, kik ott fönn 5 jártok, hol nap ragyog. 5 Sötét odúmból fényes, a új utat mutatok. о A nép, a nép a győztes! x Az eszme lánggal ég, л Martinovics apátnak V leüthetik fejét, Л Martinovics apátnak V kihullhat vére mind, a Martinovics szavára 5 királyok széke ing, a Martinovics szeméből ö mennykő és tűz szakad, ? paloták dőlnek össze, л bilincs törik s lakat, V Martinovics A Kopogtak? Csikordul már a zár. ) 1 Jön a bakó pirosban. ! í Le jour de Gloire j j est arrive!!! ! S Gyerünk! V. ( Büszkén, bátran. Vivát! j S Az eszme él örökké, j . \ a tüz lobog tovább! j \ Én írtam ezt a falra — j! j Martinovics apát.! FARKAS JENŐ ; ízeknek szigorú megbüntetését akarja, nert szerinte a kegyetlen szigornak csak így van létjogosultsága, ha a forradalmi :örvényszék páratlanul osztja az igazságot, ?gyenlöen sújtja a bűnösöket, a hatalnast éppúgy, mint a szegény kisembert. \ cselszövő Konvent-tagok saját hatalmukat féltve vérpadra küldték a század ägyik legnagyobb forradalmárát, s ezzel száz évre megölték a demokratikus köztáríABÚnnt . d — 9 Németország Trier nevű városában 1818. május 5-én született Marx Károlv dományos kommunizmus lángeszű g pítója, a világproletariátus nagy tanítoj-Marx fedezte fel először az emberiség történelmében a fejlődés törvényeit. Megalkotta a proletárforradalom elméletét és taktikáját. Engelsszel együtt kidolgozta a proletariátus forradalmi világnézetét — a dialektikus és a történelmi materializmust. Ök mutattak rá először a munkásosztálynak — mint a burzsoázia sírásójának, a kommunizmus építőjének — világtörténelmi jelentőségű szerepére. Tanítói és irányítói lettek a proletariátusnak, és harcoltak a dolgozók jogaiért. 1848-ban kiadták a Kommunista Párt Kiáltványa című híres művet, melyben meghatározták a proletariátus pártjának programját. „Ez a kis könyvecske — írja Lenin — kötetekkel ér fel: szelleme mindmáig élteti és viszi előre a civilizált világ egész szervezett és harcoló proletariátusát." Marxot élénk politikai tevékenysége miatt többször száműzték, bíróság elé állították, de mindez nem törte meg munkabírását. Végül is Londonban telepedett le, hol megfeszített erővel dolgozott fő művének, a Tökének megírásán, amelyben közgazdaságtani és szocialista nézeteinek, továbbá a fennálló társadalomra, a tőkés termelési módra és következményeire vonatkozó bírálatának alapjait fejti ki. Kimutatta, hogy a tőkés rend nem örökké való, hanem csak átmeneti jellegű, s hogy elkerülhetetlen az új társadalmi rend — a kommunizmus győzelme. Marx azonban nemcsak elméleti síkon harcolt, hanem a forradalom gyakorlati előkészítésében is tevékenyen részt vett. A hatvanas években (1864) Londonban megalakult a Nemzetközi Munkásszövetség, az I. Internacionálé. A Szövetség lelke §s eszmei vezére Marx volt. Az I. Internaűonálé megteremtésével lerakta a szociafepusért folyó nemzetközi proletárharc •^igt. nagy figyelemmel kísérte a hatvaías évek orosz szabadságmozgalmának 'ejlődését is. Megtanult oroszul, hogy közvetlenül tanulmányozhassa az ottani társadalmi viszonyokat tükröző orosz irodalnat. Örömmel emlékezett meg arról, hogy i Tőkét lefordították oroszra. Nagy renényekkel tekintett az orosz forradalom ;lé, mert felismerte világtörténelmi jelen:őségét. Ma, amikor születésének 140. évfordulóját ünnepeljük, hálásan gondolunk a nagy sanítóra, a munkásosztály vezérére, akinek nunkája nem volt hiábavaló. A világ egy-i armadán megvalósították Marx eszméit. \ Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban az összes tudományok alapját i marxista világszemlélet adja meg. Lenin összekapcsolta a marxista elméle;et a forradalmi gyakorlattal, és ma a narxizmus-leninizmus életrevalóbb, mint valaha is volt. Nem dogma, hanem élő udomány, gyakorlatba átvitt alkotó erő, i munkásosztály iránytűje, szellemi fegyvere. Szeretettel ejtik ki nevét szerte a világon i dolgozók százmilliói, a kizsákmányoltak, í felszabadultak egyaránt. „Marx tanítása — írja Lenin — mindeníató erejű, mert igaz. Az embereknek egységes világnézetet nyújt, olyat, mely semmilyen babonával, semmilyen reakcióval, i burzsoá elnyomás semmilyen védelmével sem egyeztethető össze." Marx tanítása halhatatlan. Neve örökké ölni fog a munkásosztály és az egész haadó emberiség szívében. — d —