A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

A földszinti folyosó Josef Myslbek Szent Vencel szobrá­nak modelljével s a szobor mellékalakjainak eredeti nagy­ságú kópiáival tükrözhették vissza az anyag nemessége által fokozott plasz­tikai hatásokat. Ugyanakkor a második világháború veszedelmei megmutatták, hogy a csupán gipszöntvényekben fennmaradt mesterművek könnyű pusztulása mily pótolhatatlan károkat okozhat. Ezek és ehhez hasonló szempontok késztették a prágai Nemzeti Galériát arra, hogy plasztikai gyűjteményének legjobb darabjait. fokozatosan ércbe öntéssé vagy márványba faragtassa, s azokat külön palotában, a zbraslavi kastély magas folyosóin és aránylag tágas termeiben, a szobrok térhatásának megfelelő környezetben állítsa ki. Sőt, a kastély hatalmas parkját is plasztikai művekkel népesítette be, mert vannak szobrok, ame­lyek nem bírják el a zárt termek atmoszféráját, hanem szabad levegőt követelnek. így született meg a zbraslavi szoborgyűjtemény, mely nem­csak legfőbb őrzője és ápolója az újkori cseh plasztikai kultú­rának, hanem a maga nemében szinte páratlan szobormúzeum, melyhez hasonlót Európaszerte alig lehet találni. Egyrészt azért, mert a plasztika követelményeinek fölöttébb megfelelő kör­nyezetben szemlélteti a hazai szobrászművészet gazdag emlék­anyagát, másrészt mert a kiállított szoborműveket legnagyobb­részt ércben és kőben, a szobrászművészet ősi nemes anyagai­ban mutatja be, s így teljes értékű plasztikai élményt biztosít a szemlélőnek. Ezt nem zárják más művészeti ágak esztétikai igényei. A falakon levő néhány kép — többnyiré szoborvázlat-, mely egy-egy plasztikai mű előtanulmányaként született, Így szorosan hozzátartozik annak keletkezéséhez, s az alkotás útját és módszereit sok tekintetben megvilágítja. Kivételt mindössze Mikolás Ales Hazám clmü — annak idején a prágai Nemzeti Színház díszítésével kapcsolatban készített — karton.-ciklusa képez, amely rengeteg viszontagság után végre a zbraslavi kas­tély emeleti lovagtermében nyert végleges és jelentőségéhez Karel Pokornij nemzeti művész: A föld méltó elhelyezést. E ciklus valamennyi kartonjából azonban oly mélységes plasztikai erő árad, hogy e nagy mű szinte hirdetni hivatott a rajznak a szobrászattal néha közös kifejezési erejét. Egyébként a gyűjtemény közel hétszáz plasztikai műve nem­csak az újkori cseh szobrászművészet magas kultúráját és technikai felkészültségét igazolja, hanem érdekesen szemlélteti nagy müvészegyéniségeinek fejlődését, kiteljesedését és korának plasztikai törekvéseire gyakorolt hatását. A szobrásznemzedék egymásra gyakorolt hatásából, de egymás ellen folyhatott har­cából is, így emelkedik ki a századvég idején J. W. Myslbek megkapó plasztikai tehetsége, mesteri tudása s művének klasz­szikus nemzeti jellege mellett is európai rangja, ö az első, aki iskolát teremt és nemzedéket nevel, amelynek csakhamar Ján Stursa áll az élére. Stursa formaérzékében kapcsolódik azután a XX. század első negyedének cseh szobrászaté a modern euró­pai törekvésekhez, amelyek plasztikai elképzelését Oto Gutfreund és. társai próbálják megvalósítani a húszas évekre jellemző nagy szociális érzékkel. A következő évtized cseh szobrászmű­vészetében párhuzamosan halad két irány: az egyik a formát, a másik a tartalmat hangsúlyozza. E két elem szerves kapcso­latát napjaink szobrászművészete keresi, hogy kaput nyisson a szocialista szobrászatnak, amelyből a jövő plasztikai művé­szete fog kifejlődni. Nem lesz talán érdektelen még megjegyezni, hogy a zbraslavi szoborgyűjtemény legutóbb kiszélesítette programját: az újkori cseh plasztikai műveken kívül gyűjteni kezdi a jelenkori szlovák szobrászat kimagasló alkotásait is. Így kerültek a szobormú­zeumba Kostka, Pribis és Trizuljak művei. Ezáltal a zbraslavi szoborgyűjtemény országos jellegűvé vált, s ez jelentőségét még jobban emeli és hangsúlyozza. (T. B.) 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom