A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

DCít Imroitatá a Matador gyár színpadán Három apa. Vajon melyik az igazi? (Szabó István, Cyurcsi Ferenc és Horácsek József) Ezekhez van mondanivalója a Nórának. Harcra szólít az emberek tudatában még megrekedt önzés *és álszehteskedés ellen, és őszinteségre, nyíltságra nevel a férfi és nő közti viszonyban. Hogy egyes Szereplők megfelelő telje­sítményt nyújtottak, ehhez bizonyára hoz­zájárult Munlk István rendező gyakori lá­togatása, aki többször megjelent a pró­bákon, és alz együttest összehangolta és a rendezést irányította. Kár, hogy tech­nikai okokból a maszkírozás elmaradt. így a külső nem iminden alakításnál felelt meg a szerep szellemének. Ez kihatással volt az egyes szereplökre, s ennek követ­keztében az együttes harmonikus játékára is. Ez azonban nem rontotta le a bemu­tató színvonalát annyira, hogy abból a kö­zönség ne kaptal volna meg a leglényege­sebb ibseni mondanivalót. Megkapta, mert a szenei színjátszó csoport tagjai helye­sen értelmezték és tolmácsolták az író szándékát. H, J. * * * Kellemes benyomást keltett másnap este a réteiek játéka. Csizmarek Mátyás Bújócs­káját adták elő megérdemelt sikerrel. A mulatságos ötletekre épült mai tárgyú vígjáték nem állított túl magas követelmé­nyeket a műkedvelő gárda tagjai elé. A da­rab pergő cselekménye magával sodorta az eleinte kússé lámpalázzal küzdő szerep­lőket is. Dicséret illeti a csoportot, hogy a darab egyes komédiázásra csábító jeleneteit sem túlozták el, mindig megmaradtak az egy­szerű, sallang mentes játék mellett. Ez jö­részben Pomícha! Lajos rendezőnek is kö­szönhető, aki az\ író mondanivalójának ihű tolmácsolására, s lehetőleg a legegyszerűbb megoldásokra törekedett. Érdekes megemlíteni, hogy a kisebb epi­zódszerepeikben játszó színészek élethű ala­kítálsukkail, jellemábrázolás tekint elében néha még a főszereplőkön is túltettek; így például Szabó István ha,nghordozásával, mozdulataival, arcjátékával egy Igazi, őszinte parasztembert varázsolt elénk. Bradáknét (Horácsek Ilona), a pletykás szomszédasszonyt is ilyennek képzeltük el. Viszont Gyurcsi Ferenc (Grúber tanár) túl fiatal volt erre al szerepre. A főszereplők közül Uhrovics Mihály (Kovács igazgató) néha egészen hitelesen alakítota a munkásból lett igazgatót. Far­kas Irma (a(z igazgató felesége) a harmadik felvonásra erősen feljavult. A lányok közül Toman Erzsébet (Ancsi) volt a jobbik. A töbhiek is Czadró Ilona (Teri), Búbenik Rozália (Olga), Hajzok Zoltán, Rajczi Zol­tán, Ujj Béla, Horácsek József megfeleltek a várakozásnak. összeszokott, gondosan felkészült együt­test ismertünk mieg ezen az estén. -d-Brádákné, a pletykás szomszédasszony és az igazgató felesége (Horácsek Ilona és Farkas Irmi) A Csemadok szenei helyi, csoportjának színjátszói mutatkoztak be április 12-én Bratislavában Ibsen Henrik háromfelvonásos drámájával, a Nórával. Bátor és egyben dicséretre méltó vállal­kozás. Bátor vállalkozás, mert nehéz a darab. Kevés szereplőinek, hosszú párbeszédekkel, tisztán a szó erejével, a hang színével, úgyszólván minden szótag hangsúlyával kell az író nézeteit, szándékát és célját kidomborítani és érvényre juttatni. Dicséretre méltó vállalkozás, mert olyan darabot választottak, melynek komoly mondanivalója van még ma is. A női sors százszor elhangzott, jólismert motívumai ezek, amelyekbe a mai nő lelke, problé­mái is átszűrődnek. Ibsen drámája 75 éve harcol nyíltságért, őszinteségért, egyenértékűségért a nő és a férfi egymásközti kapcsolatában. A mi társadadmi rendszerünkben a nő teljes egyenjogúságát elérte ugyan, de hány kisebb-nagyobb érzelmi drámának le­hetünk tanúi, ahol az emberek tudatában, önző kispolgári nézetek, az elmúlt rend fennmaradt csökevényei rontják meg a férfiak és a nők életét, akik egyébként energikusan leszámoltak a nyárepolgárias­sággal. Nóra (TáUőné — Kelecsény Mária) és Hel­mer Torvald (Sztruhár Győző) Parancsol kaviárt? ... (Rajczi Zoltán és Toman Erzsébet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom